Hogyan írjam le az ékezetes magánhangzókat orosz betűkkel?

Az istenért, nehogy vesszőt tegyél már az orosz betűkre, minek tennéd! Akkor nemlétező betűket produkálsz, és az olvasó csak nézne ki a fejéből!

á=a, é=e vagy szó elején э, a hosszúságot nem kell jelölni, nem is lehet (oroszban a hangsúlyos a hosszú, ezért nyomják meg az oroszok a magyar szavak első magánhangzóját). Az ö-t át lehet írni ё-val, az ü-t meg ю-val, bár nem lesz az igazi, csak kényszermegoldás. ы-re ne írj át semmit, ilyen hangot biztosan nem találsz a magyarban. Egyáltalán tanulsz te oroszul? Mire kell ez neked?

Van nekik rá szabályzat, hogy pl. a magyar (és akármelyik más nyelv) speciális hangjait hogyan kell átírni orosz cirillre. Ha jól emlékszem, az ö-t jo-val (ё), az ü-t ju-val (ю) írják át, a hanghosszúsággal meg nem szokás foglalkozni... Csak aztán próbálják meg utána kitalálni, hogy egy átírt t+jo az ty+o vagy t+ö volt magyarul eredetileg. Ha megnézel egy orosz Magyarország-térképet vagy orosz Wikipédián magyar településneveket, híres embereket, akkor láthatod, hogyan írnak át. Ez az átírási szokás - valljuk meg - abból az időből származik, amikor adott volt egy orosz írógép, amin fizikailag nem volt lehetőség másra, valamelyik betűt mégis le kellett ütni. Ma már ez kissé elavult hozzáállás, persze kényelemből továbbra is ezt alkalmazzák.

Magánvéleményem szerint a speciális magyar hangokat a megfelelő speciális cirill betűkre kéne átírni, úgy lenne korrekt és egyértelmű. Én minden további nélkül venném is a bátorságot, hogy ezt megtegyem, ha csak nem direkt elvárás az ellenkezője. Természetesen nem csak a szlávok hangkészletére léteznek cirill betűk, a helyi finnugor, török, tatár, mongol, tunguz, kávkázi, stb. lakosság (vagyis minden 3. ember a Szu-ban) a saját hangjaira már rég kialakított további, némileg módosított cirill betűket, melyeket használnak is. Azért láttak már az oroszok ilyen feliratokat a saját országukban, akaratlanul is bele-belefutnak ilyen nyelvű szövegekbe a neten, és nem állnak már tőle fejre.

ö = ө

ü = ү (függőleges szárú ipszilon)

Ha látnak ilyeneket, rögtön tudják, hogy valamelyik tatár nyelv cirill ö-je, ü-je, rettentő műveletlennek kell lenni hozzá X éves fejjel, hogy valaki ennyit se tudjon.

normál lágy h = һ (esetleg ҳ)

mélyen képzett q = қ

orrhangú n = ң

nyílt e = ә

g/h/r közti hang = ғ

dz = Џ

dzs = ҷ (de az jobb, ha marad дж)

az ipszilonos kettősbetűinkre elég egy _ь, bár a szerbeknek erre is vannak egybefont karakterjei...

A magyar a-t sajnos nem tudod mivel leírni, mert ahol van ilyen hang (tádzsik, üzbég) ott azt o-nak írják, és helyette a normál o-t jelölik egy mellékjeles ӯ-val.

(Bár nem szokás, de "ы"-re igazából azokat az "i" betűinket kéne átírni, melyek szavai mély hangrendű toldalékot kapnak. Ü-t semmiképp, az magas hangrendű! A nem szláv lakosság tisztában van vele, hogy и karakter mély hangrendű szóban nem szerepelhet, ы karakter magas hangrendű betűk környezetében nem szerepelhet, hibás, látványra is zavaró, csak a mai magyarok már nem tudják a kétféle i ejtését rendesen megkülönböztetni.)