Szerinted mi a legjobb, legpraktikusabb dolog a magyar nyelvben, és mi a legkevésbé?

12:56

"A példádban nincs gond, mivel ott van időhatározó is a mondatban, de ahol nincs, ott elég félreérthető a dolog."

Ez végülis igaz. Az abszolút nyelvi minimum az, ha jelezni tudjuk valamivel a befejezettséget, ezt ugyanis utána egy csomó mindenre lehet használni. A magyar igeidők kihalási folyamata pont itt állt meg: a befejezett jelent megtartottuk. A kínaiban a befejezettséget jelző partikulát (le) alkalmazzák, amikor múlt időről beszélnek. És érdekes, hogy ezzel a szócskával mi mindent ki lehet fejezni, igen tömören.

"Az egyik német ismerősöm a nulláról kezdve fél év alatt felsőfokon elsajátította a nyelvet, szépen, választékosan, gyakorlatilag akcentus nélkül beszélt."

Valóban könnyű nyelv, csak rettentő rosszul tanítják. Mint említettem, az angolszászok úgy tanulják a magyart, hogy abban nyelvtani esetek és nemek vannak (!!!). Tehát abszolúte szláv vagy latin mintára tanulják. Ez egy ostoba módszer, amivel tényleg nehéz megtanulni. Jó módszerrel meg gyorsan megy. A kiejtés különösen könnyű, mert a magyarban nagyon kevés hang van, még a némethez képest is (OK, ezzel az állítással kicsit forró talajra léptem, de nem védhetetlen álláspont), és ahol kevés hang van, ott könnyebb megtanulni a jó kiejtést.

Én csak egy apróságot említenék, ami nem olyan zavaró, de azért hibának számít a magyarban.

Ha egy olyan társaságban vagy ahol van akit tegezel és van akit magázol akkor nem mondhatod "hogy gyertek mutatok valamit", mert akkor ezzel letegezed azt is akit amúgy magáznál. Szóval ilyenkor elvileg azt kéne mondani hogy "gyere és jöjjenek".

Nyelvészek! Erre kéne valamit kitalálni!

Előnyös:

-Egy szóba rengeteg mindent bele tudunk tuszkolni, és amit az (általam ismert) indoeurópai nyelvek 3-4 szóban fejeznek ki, azt mi eggyel. Pl.: I know you/Ja znáju tjebjá/Znam cię helyett egyszerűen csak "ismerlek."

-Három (illetve, nyelvészetileg 2) igeidő, az igen felesleges 6-7 helyett.

-Viszonylag egyértelmű kiejtés, ebből követekezően pedig logikus helyesírás.

-Aránylag kevés kivétel.

-A melléknevek nincsenek egyeztetve a főnévvel esetek tekintetében; furcsa lehet a többi népnek, de megkönnyíti az egyeztetést.

-Szerintem elég egyedi hangzása van, bár erről nyilván egy külföldit kell megkérdezni. Főleg a gy, ty, ny hangok adnak egy szlávos hatást neki, de aztán van nekünk két-két ü- és ö-hangunk is, ami meg germánosan hangzik. Talán a török az egyetlen egész Európában, ami egy kicsit is hasonlít rá (Törökországot meg mostanában nem is mindig látom Európa részeként felsorolva).

-Nagyon árnyalt kifejezési lehetőségek.

Hátrányos:

-A szép hosszú szavainkba még néha mi is bele tudunk bonyolódni (én legalábbis, megvallom, mindenképp), nem beszélve arról hogy ez hányféle külön nyelvtani probléma megoldására és megtanulására kötelezi a tanulóit.

-A helyesírás akármennyire is magától értetődőnek tűnhet, magam is elborzadok, hogy (főleg az én korosztályom - 17 vagyok) mennyire nem tud helyesen írni a nép fele. Ugyanakkor, bár alapvetően tényleg egyértelmű a helyesírásunk, nem mindig tudni a helyes alakot ösztönből; nem az általam fél mondattal ezelőtt említett fél-analfabétákat védem, akik még az ékezeteket sem tudják használni (úgy értve, akik például a hosszút rövid u-val írják, esetleg a fordítottja, a "rővid", amivel szintén találkoztam már), hanem, főleg az egybe/különírás szabályai nem minden esetben tiszták teljesen.

-Eszméletlen mennyiségű nyelvtani eset; biztos vagyok benne, hogy van olyan nyelv, ami túlszárnyalja a magyart, de Európában szerintem nem létezik ilyen. Bár ezeknek köszönhető az, hogy 3-4 szót is spórolhatunk mondatonként, de egy nyelvtanuló helyében lehet, hogy fel is adnám az egészet már itt (sajnos a finnbe is ezért nem vágtam bele komolyabban).

-A melléknevek egyeztetése koránt sem olyan egyértelmű, hogy mikor történik meg és mikor nem. Végső soron ez újabb problémát vet csak fel.

-Az árnyalatokkal nagyon vigyázni kell, és ismét a külföldi érdeklődőkre gondolok, hogy ez nem lehet olyan egyszerű. Nyilván egy nem anyanyelvi beszélővel sokkal elnézőbb az ember, de okozhat kellemetlen pillanatokat neki.

nem jó:

-ly, j

-külföldieknek tanulhatatlanul k...rvanehéz

jó:

-nincs benne 12 idő mint az angolban vagy 4 németben

-könnyen lehet képezni a szavakat pl.:(jövő idő) ich würde kommen= majd jövök

-a káromkodás :) pl.:ameddig az amcsik filmekben csak a f.ckot használják addig a magyar fordításban már sokkal jobban hangzik:D:D:D:D

16:29

"Eszméletlen mennyiségű nyelvtani eset"

Na ez az a MEGKÖZELÍTÉSE a magyar nyelvnek, ami miatt sok külföldi reménytelenül nehéznek érzi a magyart, holott ha felvilágosítanák őket, hogy nem kell ablatív meg inesszív meg mittudoménmilyen esetekben gondolkodni, hanem ez ugyanaz, mint az "auf" vagy az "on", csak nem a szavak elé, hanem mögé biggyesztjük, akkor egy perc alatt felfognák azt, amit rossz tanárokkal, rossz módszerekkel éveken át hiába tanulnak.

17:31

Igen, ez így van, mert a magyarban legalább nem beszélhetünk a több nem megkülönböztetéséről, ami igazán meg tudná bonyolítani az eseteket, illetve véleményem szerint szükségessé tehetné azt, hogy mindenképpen így tanítsák őket.

Ugyanakkor, még ha nem is így tanulja az érdeklődő, hogy akkuzatív meg genitív (bár utóbbi a magyarban nincs), én nagyon könnyen el tudom képzelni hogy borzasztóan belekavarodhat az illető még úgy is, hogy egyszerűen csak a ragokat tanulgatja (pláne az olyan, hasonló esetekben, mint a -ban/ben és a -ba/be, amiket még több, korosztályombeli anyanyelvi beszélőnél is észrevettem, bár elég hihetetlen számomra ez is).

+ költői, gyönyörű nyelvünk van : )))

+ archaikus, mi megértjük az ezeréves szövegeinket

(az angol már Shakespeare-t se nagyon)

*

- kár, hogy kikopott a passzivum - az szükségeltetik : )

"nem jó:

-ly, j

-külföldieknek tanulhatatlanul k...rvanehéz "

Miért nehezebb, mint a magyaroknak? Csak olvasni kell hozzá.

jó:

-nincs benne 12 idő mint az angolban vagy 4 németben

-könnyen lehet képezni a szavakat pl.:(jövő idő) ich würde kommen= majd jövök

Nem ich werde kommen?:D

53%-os:

Ha nem veszed személyeskedésnek, megkérdezem: te ugyanaz vagy, aki a kínai írással kapcsolatosan szokott érvelni? Megkérdezhetem, mi a foglalkozásod? (csak kíváncsiskodok, mert látom, hogy minden ilyenfajta témához érdemben hozzá tudsz szólni):D

Egyébként egyetértek veled, én is egyre jobban hajlok afelé, hogy a magyar csak a közhiedelmben él nehéz nyelvként. Azonban a legkönnyebbek közé nem tenném. Itt van például az alanyi-tárgyas ragozás: el tudom képzelni, egy külföldinek mennyi időbe telhet ezt begyakorolni. Vagy azt, hogy mikor mi a kötőhang, mikor milyen hangrendű toldalékot kell a szó végére illeszteni, mi a toldalékok sorrendje. Gondolom ez nekik mind külön tanulnivaló.

Az a baj ezzel a témával, hogy ezt egyszerre kellene kívülállóként és anyanyelviként nézni. Tehát a magyart csak az érti igazán, aki "érzi", vagyis aki anyanyelvi beszélő. Másrészről viszont a nehézségéről csak kívülállóként lehetne nyilatkozni.

Egyébként írtad, hogy külföldön úgy oktatják, hogy a szavaknak nemeik vannak. Ezt kifejtenéd? Nem bírom elképzelni...

Még valami:

a fog...ni nem hiszem, hogy ki fog halni, hisz ez az igazi jövődiőnk. Viszont sajnálom, hogy a -ban, -ben helyett egyre inkább a -ba, -be dominál:(

És még valami, ami kifejezetten személyesen érint: az a tendencia, hogy ha van egy összetett mondat, aminek egyik tagmondata kérdő, akkor a kérdőhöz igazítják a mondat fajtáját. Magyarul:

1.Józsi megkérdezte, hogy kinyithatja-e az ablakot.

2.Józsi megkérdezte, hogy kinyithatja-e az ablakot?

1.: megkérdezte. Ez az állítmány, ez a lényeg. Pont. Kérdőjel akkor kellene, ha az egész mondat kérdés lenne, és akkor kérdő hangsúllyal kellen feltenni.

Ti melyiket érzitek logikusabbnak? Én abszolút és kizárólagosan az elsőre szavazok, gyerekkorom óta ehhez vagyok szokva, de ma már 100%-ban a másodikat látom.

17:48

"borzasztóan belekavarodhat az illető még úgy is, hogy egyszerűen csak a ragokat tanulgatja (pláne az olyan, hasonló esetekben, mint a -ban/ben és a -ba/be, amiket még több, korosztályombeli anyanyelvi beszélőnél is észrevettem"

1. A német prepozíciók is elég sokan vannak, és mindenféle eseteket vonzanak, aminek a szabályaiba maguk a németek is belezavarodnak néha. A magyar ragok ennél nem bonyolultabbak. A magyarban viszont nincsenek nemek, szemben a némettel meg a szláv nyelvekkel.

2. A ban/ba egy más történet. Írásban máshogy viselkedik, mint szóban. Írásban kevesen keverik, szóban gyakran az is ba-zik, aki írásban sosem. Állítólag az emberek többsége szóban nem szokott ban-t vagy ben-t mondani.