Az angolon és a francián kívül a többi európai nyelvre általában a fonetikus írás jellemző?

Attól függ, mit értünk fonetikus alatt. Ha egy betű = egy hang, akkor többnyire nem fonetikusak. Ennek még a magyar sem felel meg maradéktalanul.

De ha úgy értjük a fonetikust, hogy a leírt formából egyértelműen kikövetkeztethető a kiejtés, mert bizonyos betűkapcsolatok bizonyos hangokat jelölnek, akkor alapvetően igen, fonetikusak, mégha nem is minden esetben egyértelműek teljesen.

Attól függ, milyen szemszögből nézed.

Mert ha csak a magyarra gondolsz, akkor pl. a spanyol és a portugál sem az, nem is beszélve az északi nyelvekről.

Nézd meg, hogyan ejtik a különböző nyelvek a latinból származó "náció" szót, meg fogsz lepődni.

szerintem nem teljesen vagy tisztában a "fonetikus" nyelv jelentésével.

az "ahogy írjuk, úgy olvassuk" messze nem igaz se a francia, se a többi neolatin nyelvre...

"az "ahogy írjuk, úgy olvassuk" messze nem igaz se a francia, se a többi neolatin nyelvre..."

Márpedig de. Németben az sch mindig a mi s hangunknak felel meg. Törökben a c mindig a mi dzs hangunknak. Írben az aoi mindig a mi hosszú í hangunk. Az, hogy a magyar ezeket más hangok jelölésére használja, attól ezeket a nyelveket még mind úgy írjuk, ahogy ejtjük, csak más hangot jelölnek a betűik, mint nálunk.

Azért ez nem ilyen egyszerű, mert pl. vannak olyan nyelvek ahol hangsúlytalan helyzetben ugyanazon betűvel jelzett hangok máshogy ejtődnek, mint hangsúlyos helyzetben, a hangsúly pedig ugye írásban általában nincs jelölve. Vagy egyes nyelvekben, pl. a németben a szóvégi mássalhangzók zöngétlenednek, és írásban ez sincs jelölve. A norvégban az o-t általában u-nak ejtjük, de van amikor o-nak, ezt minden egyes szónál külön meg kell tanulni. Szintén a norvégban a szóvégi -t betűt van amikor ejtjük, van amikor nem. Pedig a norvég helyesírást eléggé fonetikusnak szokták tartani, és alapvetően az is, mert amúgy általában teljesül, hogy egy hangnak mindig ugyanaz az egy betű felel meg.

És azért a magyar is kihívásokkal küzd a fonetikus írás terén, mert pl. azt, hogy "mondja", úgy ejtjük, hogy "mongya", de azt, hogy "vadjuh" nem úgy ejtjük, hogy "vagyuh".