Mely országokban van a legnagyobb hagyománya az eszperantó nyelv tanításának és tanulásának?

Kelet-Európában nyomták, mert egyrészt innen származik, másrészt van egy ilyen egyenlősdi-imázsa, és az jól mutatott a szocializmusban, harmadrészt egyfajta ellen-angol szerepben az átkos szovjet-rendszer amerikaellenes propagandájába illett.

Dél-Amerikában, a Távol-Keleten is van valamiféle hagyománya. Újabban Afrikában is nyomják: talán ugródeszkának gondolják a világ szerencsésebb tájaihoz.

Hála Istennek, eltűnőben. Világnyelvnek akarták.

Sose lesz.

Mindig csodálkozom azok bátorságán, akik úgy szólnak hozzá dolgokhoz, hogy nincs ismeretük a valódi hátterről... :-((

"...Akármilyen jól tanulsz meg egy idegen nyelvet, egy anyanyelvűvel szemben mindig hátrányban leszel! Az eszperantó egyenjogúságot biztosít, mert mindenki számára tanult nyelv, és egyik nemzetnek sem az anyanyelve!..." --> Erre a nyelvi egyenjogúságra igény volt régen is, és igény van most is a világ minden részén - persze csak egy adott szellemi színvonal felett. De ahogyan a gazdasági életben is, legtöbbször a nyelvhasználatban sem az igazságosság dönt, hanem az ügyben érdekelt államok gazdasági ereje...

Az eszperantót a nemzeti kulturális örökség részévé nyilvánították Lengyelországban és Horvátországban. Litvániában állami támogatást kap. Kelet-Európában a szocializmus idején az eszperantó egy "titkos" ugródeszka volt, aminek segítségével nem csak nyugati kapcsolatokat lehetett kiépíteni és ápolni, de útlevelet lehetett kapni és utazni lehetett a külföldi rendezvényekre... :-)

Magyarországon 1966 óta lett népszerű (eszperantó szak az egyetemen, eszperantó rádióadások, eszperantó nyelvű újságok, könyvek kiadása, eszperantó színházi fesztivál satöbbi) de mindez főleg néhány profi, lelkes szervezőnek, menedzsernek köszönhető (Vaskó Tibor és Benczik Vilmos). A közelmúltban főleg Kínában és Braziliában volt tömeges oktatás, Kínában most tavasszal fog végezni egy eszperantó kulturális menedzser egyetemi szak, ahonnan a hallgatók Európába jönnek gyakorlatra.

Az eszperantó valójában minden országban megtalálható, a Világszövetségnek most 120 országban vannak tagjai, és több tucat szakmai szervezet tartozik hozzá.

A földrajzi eloszlás fontossága az utóbbi években háttérbe szorult, mert az internet számára nincsenek határok... :-)))

egy adott szellemi színvonal felett amúgy miért nem arra van igény, hogy megcsodáljuk más nemzetek kultúráját?

tényleg ilyen szörnyű dolog, ha valaki érdeklődik egy másik kultúra iránt, és igen, nem anyanyelvi szinten, de próbálgatja a nyelvét, hogy inkább jobb egy művi, köztes nyelven kellene a "szellemi színvonal" szerint kommunikálgatni? kösz, nem, a való élet sokkal jobb és izgalmasabb a maga tökéletlenségében, mint a szobatudósok kreálta vegytiszta "színvonalas" létezés.

#5 - miért gondolod, hogy aki németül, franciául vagy japánul tanul, az nem akarja megcsodálni más nemzetek kultúráját? A magyar műfordítások vajon azt jelentik, hogy a magyarok elnyomják más nemzetek kultúráját? Ez butaság! - Az eszperantó is ugyanúgy közvetíti a más nyelveken megjelent kultúrát mint az egyéb nyelvek. Csak éppen eszperantóul sokkal gyorsabban meg lehet tanulni, és senkit nem kényszerít alárendelt nyelvi szerepbe.

A "szobatudósok" elképzelésen pedig jót mosolyogtam. Nézzél utána az eszperantónak, ez ugyanolyan élő és gazdag és hajlékony, mint bármelyik nemzeti nyelv... És legalább olyan szép is... :-))

igen, ezt nem érted, hogy ha már a "szellemi színvonalat" emlegeted folyamatosan, annak éppen azt az intelligenciát kéne jelentenie, hogy a nem anyanyelvi beszélők nincsenek "alárendelt" szerepben egy anyanyelvihez képest.

amúgy tényleg fantasztikusan gazdag, de minek? lebeg a semmiben, se múltja, se jelene, se jövője, nem tartozik senkihez és sehova, kicsit olyan ez az eszperantó-beszélés mint a mensa-klubtagság, fel lehet vele vágni, különlegesnek érzed tőle magad, meg segít beilleszkedni és szocializálódni azoknak, akik normális körülmények között képtelenek rá. nem azt mondom, hogy rossz dolog, csak egy nagyon szűk réteg igényeit elégíti ki, akik máshol az életben nem tudnak boldogulni.

Léteztek a történelem során kihalt, klasszikus nyelvek (latin, szanszkrit, ógörög, klasszikus kínai), amelyeket annak ellenére használtak hivatalosan közvetítőnyelvként, hogy egy idő után már nem volt senkinek sem az anyanyelve.

A klasszikus nyelvnek és az anyanyelvnek teljesen más volt a régi világban a funkciója.

Zamenhof a latint akarta visszaállítani eredetileg oda, ahol volt, csak túl nehéznek és elitistának találta. Az eszperantót a latin helyébe találta ki.