A latin praesens perfectum igeidő azt fejezi ki, mint az angol Present Perfect?

Nem úgy tűnik:

Az indicativus praesens perfectum használata

A klasszikus latinban a praesens perfectum a leggyakrabban használt igeidő, amely múlt idejű cselekvések és történések kifejezésére szolgál. Olyannyira, hogy bizonyos esetekben átveheti a másik két múlt időnek a funkcióit is. Nem illik rá teljes mértékben a „befejezett jelen” kifejezés, ugyanis az esetek nagy többségében nem ezt a funkciót tölti be.

1. Praesens perfectum logicum („befejezett jelen”): olyan múlt idejű cselekvést fejez ki, amely befejeződött, és eredménye egy jelen idejű állapot.

Nōvī. – Tudom („megismertem”).

Fēcī. – Kész („megtettem”).

Dīxī. – Vége („elmondtam”).

Quod scrīpsī, scrīpsī. – Amit írtam, megírtam. (Most meg van írva.)

2. Praesens perfectum historicum: a múltban (távolságtól függetlenül) mindenféle egyéb vonatkozás nélkül megtörtént cselekvések/események.

Urbem Rōmam ā prīncipiō rēgēs habuēre. lībertātem et cōnsulātum L. Brūtus īnstituit.

Róma városának kezdettől fogva királyai voltak. A szabadságot és a konzuli hivatalt L. Brutus intézményesítette.

Prōmīsī enim mē factūrum.

Ugyanis megígértem, hogy meg fogom csinálni.

Vīdistī-ne quemquam M. Rēgulō timidiōrem humiliōrem post Domitiānī mortem?

Láttál-e Domitianus halála után bárkit is, aki M. Regulusnál félénkebb vagy alázatosabb lett volna? (Plinius)

3. sæpe (gyakran), plērumque (többnyire), quotīdiē (naponta), semper (mindig) határozószók előtt ez az igeidő is előfordulhat a praeteritum imperfectum mellett:

Sæpe et multum hoc mēcum cōgitāvī, bonīne an malī plūs attulerit hominibus et cīvitātibus cōpia dīcendī ac summum ēloquentiæ studium.

Gyakran gondolkodtam azon, hogy vajon az emberek és a városok számára jót vagy rosszat hoz-e a választékos beszéd és ékesszólás tudománya.

4. postquam (miután), simulac/simul ac/simul atque/ubī (mihelyt) kötőszók után indicativus praesens perfectum igeidőt használunk normális esetben praeteritum perfectum helyett, ha nincsen konkrét utalás a mondaton belül (vagy a szövegkörnyezetben) a pontos időtartamra.

Eō postquam Cæsar pervēnit, obsidēs, arma, servōs quī ad eōs perfūgissent, popōscit.

Miután Caesar oda megérkezett, ellátmányt, fegyvert, szolgákat, kik hozzá akartak menekülni, kért.

Simul atque enim sē īnflēxit hīc rēx in dominātum iniūstiōrem, fit continuō tyrannus.

Mihelyt ugyanis ez a király az igazságtalanabb önkény felé fordul, minden átmenet nélkül zsarnokká válik.

Nōn dubitāvit cōnfligere, simul ac conspēxit hostem.

Nem habozott azon, hogy megütközik-e, mihelyt meglátta az ellenséget.

Itaque sine mōrā, ubī prīmum legātōs in forō cōnspēxit, requīrere cœpit.

Így azonnal, mihelyt a követeket a fórumon meglátta, faggatózni kezdett.

Postquam autem Lacedæmoniī audiērunt Athēniēnsēs mūrōs struī, lēgātōs Athēnās mīsērunt, quī id fierī vītārent.

Miután a spártiak értesültek arról, hogy épülnek az athéni falak, Athénba követeket küldtek, hogy megakadályozzák annak megtörténését.

5. Az ún perfektív igék praesens perfectuma praesens imperfectum jelentést fejez ki. Erről bővebben: Latin perfektív igék.

[link]

Nem, a két igeidőrendszer eltérő. A latinban csak 3 múlt idő van, az angolban ennél jóval több.

Praesens perfectum: Past Simple, Present Perfect

Praeteritum imperfectum: Past Continuous, used to, would.

Praeteritum perfectum: Past Perfect, Past Perfect Continuous