Unom azokat a köszönési formákat, hogy "szia", "helló". A szevasz, szervusz fura. Mit ajánlotok ezek helyett, fiatalok között? Azaz nem jön szóba a "jó napot", "tiszteletem" és társai sem.

A köszönés valamilyen rögzült, általánossá vált szófordulatból jön létre, így viszonylag kicsi a választék.

A latin „servus humillimus” („alázatos szolgája vagyok”) fordulatból jött a szervusz, szerbusz, szevasz, szasz, szia, szió, szióka stb…

Ugyanebből a forrásból származik az olasz ciao köszönés, és annak mindenféle magyar változata: csá, cső, csősz, csövi stb…

Más nyelvekből is jöttek át köszönések: hi, ahoj, csüssz (Tschüss), holá, helló, héló, heló-beló, hali, halihó stb…

Még ott van a csók és annak mindenféle változatai. Illetve többes számban a szervusztok mintájára a sziasztok, helósztok, császtok, de még magázó köszönésekre is átragad viccesen ez a forma: csókolomsztok.

És itt nagyjából vége is van a repertoárnak. Nagyon közvetlen viszonyban viccesek lehetnek akár a magázó, vagy más miatt oda nem illő köszönések is. Pl. dicsértessék a Jézus Krisztus, jó estét (ha reggel találkoztok), ave Cézár, boldog karácsonyt (mondjuk nyáron), viszontlátásra (találkozáskor). Én egy időben a köszönésre válaszoltam úgy, hogy „ne is mond”, vagy „ne mondj nekem semmi ilyesmit”.

Meg lehet kitalálni saját, egyedi köszönéseket is.

Tudom, hogy ezek nagy részét eleve kizártad a kérdésben, de úgy összefoglalva ezek az általánosan ismert köszönési formulák, amiket használni szoktunk.

Zdravsztvujtye!

De egy időben mi denkinek arabul köszöntem,mert miért ne: Ahlan!