Melyik a kedvenc fő újlatin nyelvetek és miért?

Természetesen maga a latin, persze itt a nyelvet ismerők tábora által fenntartott félig-meddig élő latinra gondolok, amely modern művek műfordításaiban, előadásokban, podcastekben, hírfolyamokban, vlogcsatornákon, kisebbfilmrészletekben, és egyes esetekben élő hétköznapi beszélgetésekben létezik. Persze emelett érdemes ismeerni az eredeti latin nyelvű műveket, illetve az elmúlt pár évszázad neolatin irodalmának műveit is, előbbieket azért, mert olyan összetettek, utóbbiakat meg azért, mert megvan bennük a korszak jellegzetes optimizmusa mindeneféle jövőbeli utópiák felé.

Ha pedig a fejlávben megadott listabeli nyelvek közül kell választani, legyen a román meg a francia, ha meg ezek közül is, legyen mondjuk a román az igazságosság kedvéért. Megőrzött egyes archaikus elemeket, van egy szlávos meg balkanizmusos beütése is, efféle értelemben pont jól a régiónkra szabott kis holisztikus válogatás a nyelvi kincsekből.

Az olasz kissé belesik nekem az uncanny valley-ba: [link]

túlságosan emlékeztet még a latinra, de attól meg különbözik is, így lehetetlen nekem az ,,elrontott latin'' asszociációképzetétől elvonatkoztanom. A fancia meg a román viszont már eléggé el van rontva ahhoz, hogy abban már az agy ne is keressse ezt, helyette inkább rácsodálkozzék a sok újdonságra. A francia kissé olyan, mint egyes érdekes, értékes vadak nyelve, akár képzelheti is az ember a simuószavakat afféle elő-meg utóragoknak, és így egyes vadbépek félelmetesen összetett poliszintetikus nyelveire emlékeztet. A román meg olyan ismerős, régiónkbeli.

Portugálosok! A brazil vagy az európai változat?

Spanyolosok! Az argentin vagy az ibériai változat?