A japánban hogy fejezzük ki a szándék és a valószínűség múlt idejét?

Előszőr is, a se tai, se deshou nem fejez ki szándékot. -Tai akaratot fejez ki, nem szándékot. Bár hasonló a kettő, de azért szerintem erősen elkülönül.

-Tai egy i-melléknév. Ezért lesz a tiszteletes alakja "tai desu", a múlt ideje takatta (desu), a tagadása taku nai (desu / taku arimasen), a múlt tagadása pedig taku nakatta (desu / taku arimasen deshita).

-Deshou esetén egyszerű, csak a sima múlt után rakod: katta deshou

A szándék kifejezésére a legalapabb verzió maga a szándék szó felhasználása: tsumori - ezt utána rakod (a megfelelő ragozás után. Mivel főnév ezért na-adj + na + ; i-adjv +, ige +).

Kau tsumori (desu)

A múlt idő ebben az értelemben mindig Kau tsumori datta /deshita (Tsumori-nak van egy másik jelentése, még pedig, hogy "meggyőződés" és ebben a jelentésben viszont katta tsumori-ként áll: meg vagyok győződve róla, hogy megvettem)

Tagadása lehet: kawanai tsumori (nem szándékozom meg venni) vagy kau tsumori wa nai (nincs szándékomban megvenni)

Ezentúl még a volitional form/ötödik ige alak (sajnos fogalmam sincs, hogy mi a helyes megnevezése magyarul) bizonyos alakjait is, én, a szándékhoz kötném (bár inkább ~ azon gondolokozom, hogy megtegyem / megpróbáltam megtenni a pontos fordításai)