A van+határozói igenév passzív szerkezet vagy befejezett igeidő?

"Magyarban elvileg nincs passzív szerkezet. Legalábbis rám mindig rám szólt egy tanár az egyetemen, ha úgy mondtam valamit :)"

Ami azt bizonyítja, hogy az egyetemi tanárok is lehetnek kontárok, ha nem a szakterületükről van szó. Minek olyanba belekontárkodni, amihez nem értenek?

A kérdező jól írja: a magyarban VAN passzív, többféle is.

Kérdező, te szerintem valamit keversz:

Nincs olyan, hogy "befejezett igeidő". Te a befejezett melléknévi igenévre gondoltál, mint a "befejezett szóban", vagy pedig a múlt időre. De a kettő tudtommal nem zárja ki egymást: a válasz szerintem az, hogy a "van + -va" az határozói igenévvel képzett múlt idejű passzív szerkezet.

*"befejezett" szóban

** pontosítok: szerintem ez jelen idejű passzív, múltideje a "meg volt + -va+ lenne. Magyarban tudtommal nincs "befejezett" igeidő, mint az indoeurópai nyelvek "perfect"-jei. Ezeket a részleteket a magyarban az igekötőkkel fejezzük ki, úgy, mint az oroszban.

Meg vagyok fázva, meg vagyok fürödve, el vagy tévedve, meg van őrülve - ezek ugyan pongyola stílusú, de egyáltalán nem passzív alakok, mert ezek az igék tárgytalanok, tehát nincs mit passzívba tenni.

Szerintem ezek a köznyelvi alakok igenis a jelenre utalnak vissza, és azért használják, mert az igekötőket ugyan kifejezik a befejezettséget, de azt nem, hogy az a múltban vagy a jelenben fejeződik be.

A "megfáztam" esetében a megfázás lehet a múltban és a jelenben is. Ha "meg vagyok fázva", az csak a jelenben lehet.

Elég soká értettem meg, miről szól a kérdés. A van+passzív alakú határozói igenév, vagy pedig a befejezett igeidő pl. az olaszban és spanyolban lenne elképzelhető. Konkrét példák nélkül eléggé érthetetlen ez.

Le van írva a feladat. A leírt feladat. Nem értem, talán erről lehet-e szó. De a magyarban a határozói igenévnek nincs külön passzív alakja, mert egyébként is többnyire (nem mindig) passzív jelentésű.

Webnyelv: hogy mit fejez ki a van+hat. igenév, ha a határozatlan igenév tárgyatlan (meg vagyok fázva, meg vagyok őrülve, meg vagyok győzödve stb.). Ebben az esetben valami hasonlót, ha nem is ugyanazt, mint a nyugati nyelvek befejezett igeidői. Erről egyébként a Mindentudás Egyetemén Nádasdy Tamástól hallottam először, hogy kezd valami hasonló kialakulni.

A leírni, amit te írtál, az tárgyas ige, ezért nem passzol.