Milyen különbségek vannak az amerikai és a british RP angol között dióhéjban?

Bocs, de ez a kérdés hülyeség, tele félreértéssel.

"(Az most egy dolog, hogy ezt senki nem tartja be, de a szabály akkor is ezt írja elő.)"

- Ezt mégis honnan veszed? Az R-dropping igenis jellemzője nem csak az RP-nek, hanem sok más angol dialektusnak (pl. ausztrál angolnak). Az más kérdés, hogy az RP-t mennyire használja valaki tisztán, mivel ez a dialektus nem egy területre, hanem egy társadalmi osztályra jellemző.

"Bizonyos szavakat máshogy írnak (Realise - Realize)"

- Az RP: Received Pronunciation. VAgyis szó szerint "elfogadott kiejtés". Mi köze ennek a helyesíráshoz? Egyébként már a briteknél is igencsak elterjedt a 'z'-s verzió.

"Bizonyos fogalmakra más szavuk van (Kakas: Cock, rooster ; Teherautó: Lorry, Truck) "

- Ez sem kiejtésbeli kérdés.

"Bizonyos szavakat máshogy ejtenek (Ego: "Ego" "Ígó" Patriot: "Petriot" "Pétriot" Can't: "Kent" "Kánt") "

- Ez már az. Más kérdés, hogy csak a 'can't' esetében van a különbség, mivel a másik két-két kiejétsbeli változatot mindkét dialektus használja.

Egyébként itt összefoglalja a különbségeket:

[link]

"Azért használom ezt a kifejezést, mert a "brit angol" ne lenne megfelelő szerintem, tekintve hogy pl. a skótok is britek, és teljesen más a kiejtésük. De ha az, akkor bocs. "

- Akkor viszont, amiről beszélsz, az nem létezik, hiszen nincs egységes angol kiejtés, és ezt soha senki sem állította. A skótok beszéde különbözik - többek közt - aszerint, hogy északiak, vagy déliek. "Brit angol" alatt rendszerint az RP-ra utalunk, amely elvileg egységes, és a magasabb társadalmi rangú emberek, hagyományosan TV-bemondók használják, tehát nem egy területre jellemző, és pusztán fonológiai szabályokra utal. A nyelvtani és szókincsbeli különbség ugyanúgy nem egységes. De ugyanúgy az amerikai sem egységes a legkevésbé sem, de ugyanúgy van egy presztízs dialektusuk, a General American.

A linkelt cikkben benne van a lényeg. Az ameriakia angol egy fontos jellemzőjét viszont nem látom benne, ez pedig az orrhang előtti /æ/ elétrő ejtése, amely már-már [é]-ből indul ki és [ö]-szerű hangba hajló kettőshangzó, míg más hangkörnyezetben nyílt [æ] marad:

- cat [khæt], de: can't [khéönt]

- bad [bæd], de: band [béönd]

- hat [hæt], de: ham [héöm]

- back [bæk], de: bank [beénk, béink]

Arra viszont felhívnám a figyelmet, hogy az RP-t az angol anyanyelvűek kevesebb, mint 1, azaz egy százaléka beszéli, és őket is sokan megbélyegzik, kritizálják fellengzős, arisztokratius hangzásukért. Az RP egy kb. 60 évvel ezelőtti állapotot rögzít, amit ma már jócskán meghaladott a "standard" brit angol, így fölöttébb sajnálatos, hogy az iskolákban még mindig ezt az idejét múlt, ódivatú, már-már megmosolyogtató nyelvváltozatot oktatják és tartják megkérdőjelezhetetlen etalonnak...

A mai standard brit angol (SBr) néhány jellemzője:

- az /u:/ kettőshangzója némi ü-s beütésst kapott: boo [büu]

- az /i:/ kettőshangzója némi é-s beütést kapott: bee [béi] (ezzel egyidőben a bay [bei] lett)

- /tj/ öszzeolvasztása [cs]-vé: tube [cshüub]

- /dj/ öszzeolvasztása [dzs]-vé: duke [dzsüuk]

- a chair, here, poor szavak magánhangzói hosszú (és nyíltabb) magánhangzókká váltak: [cshee], [héé], [phóó]

- a cat magánhangzója már nem annyira e-szerű, hanem kissé á-s színezetet kapott: [khát]

- gégezárhangok ([ʔ]) használata más zárhangokkal együtt: stop [sztoʔp], sock [szoʔk], hot [hoʔt, hoʔ]; vagy /t/ helyett: butter [báʔá]

- beékelődő [r] hangok használata: saw it [szór it]