Egy idegen skandináv országban, hogyan építesz kapcsolatot, ha mindig nehezen ment az emberekkel való ismerkedés?

>> nehezen megközelíthető alak voltam...

Eddig ahány állásinterjún voltam (Svédország), mindenhol ezen a kérdésen lovagolt a bizottság: milyen embernek tartom magamat és hogyan illeszkedek be a közösségbe úgy, hogy népszerű, jó kolléga legyek...

Igen felvettek, de csak úgy, hogy lódítottam, miszerint kedves, megértő kolléga vagyok, a munkahelyi konfliktusokat kedélyesen és kedvesen viccelődve oldom meg, inkább utána engedek, csak ne legyen vita.

A munka kevésbé fontos, amennyiben állami vagy kommunális (önkormányzati) állásról van szó. Magáncégnél amúgy is a teljesítményre megy ki, de ott is inkább felveszik a kisebb tudásút, mint egy morcos, magának való kutatót.

Én is ilyen vagyok, nem vagyok egy társasági ember, de én is tudok kedves lenni, amíg ki nem provokálják az ellenkezőjét.

Introvertáltság (nem ugyanaz mint a félénkség).

Sajnos nekünk meg kell játszanunk magunkat, hogy valamit elérjünk ilyen téren, de mindig is hátrányban leszünk a társasági emberekkel szemben.

Az interjún játszd meg, utána még a próbaidőn is próbálj picit társaságibb és nyitottabb lenni, ha már tutira tiéd a pozíció, akkor kezdhetsz önmagad lenni.