A szapora szó eredetileg mit jelentett?

1862-ből való:

(szap-or-a) mn. tt. szaporát. 1) Sűrűn, buján növő, tenyésző. Szapora búza. Szapora fű. Szapora birka, tehén. A nyúl szaporáb., az orozlánnál, s a veréb a sasnál. Szapora, mint az ebkapor. (Km.). 2) A maga nemében sűrüen, gyakran, hamar működő. Szapora beszéd. Szapora munka. Szapora malom sokat darál. (Km.). Szapora tréfa ritka okosság. (Km.). Szapora előmozdítása akármely dolognak megérdemel egy pár keztyűt. (Km.). Szapora Margit módjára, frisen sürgölődve, gondoskodva. 3) Tájdivatosan am. sok. Három fontnál szaporábbat (többet) nyom. (Szabó Dávid). 4) Főnevül használva jelent ivadékot, növedéket, terményt. Nincs szaporája a bitangnak. (Pázmán). Ez értelemben ,szaporaság' v. ,szaporúlat' is szokásban van. 5) A verselésben olyan láb, melynek három rövid tagja van (Č Č Č, tribrachys). Gyöke szap mint sürüséget jelentő, egyezik a gyapor, gyapju, gyapott, továbbá a csepü, cseplesz, gyepü szók gyap, csep, gyep gyökeivel. Törökül: szďpďr am. szeleburdi (Vámbéry). V. ö. SZAP, (1), elvont gyök. Alakra hasonlók hozzá: csutora, gugura, kukora, pipere stb. melyekben az a e végképző a tulajdonságot jelentő ó ő v. ú ű képzőnek felel meg, mint: bugyogó bugyoga, cinegő cinege.

Mást nem leltem.

Egy másik forrás:

"

‘sok utódot világra hozó’, ‘egymást sűrűn követő elemekből álló’: szapora léptek, ‘kiadós, elkészítés közben megduzzadó ‹élelmiszer›’, ‘gyorsan elkészülő’: szapora munka, ‘‹főnévként› hasmenés’: rájött a szapora. Származékai: szaporaság, szaporít, szaporodik, szaporodás, szaporulat, szaporátlan.

Szláv eredetű szó: szerb-horvát, szlovén spor (‘hosszan tartó, kiadós’), szlovák sporý (‘bőséges, tartalmas’). A magyarba nőnemű spora vagy semlegesnemű sporo alak kerülhetett (mint a puszta, ritka, tiszta esetében), a szóeleji mássalhangzó-torlódást ejtéskönnyítő hang oldotta fel (spora đ szapora).

"

[link]