Hogy van japánul az a mondat hogy: Cuki vagyok?

Nem baj, hogy nyelvtani kérdés lett, akár egyszerű kérdésből. :) A kérdező is tanul ebből, meg én is. :) Köszi előző, én abszolút kezdő vagyok, épp most tanulom ezeket, és valóban benéztem! Igazad van, most még egyszer utánanéztem a nyelvtankönyvemben:

a "szép vagyok" az tényleg

Kirei desu

vagy

Kirei na no desu

(Beszélt változatban és egyszerű ragozásban, ahogy utaltál rá, valóban:

Kirei na'n da.)

Mivel tehát a kirei egy álmelléknév, azaz főnévből képzett.

És ha minden igaz, a többit jól írtam (már amit tegnap magamtól korrigáltam, az korrigálandó volt).

Tehát én most megint utánanéztem a "Cuki vagyok"-féel szerkezetnek, és ugye jól értelmezem a nyelvtankönyvből, hogy elég a szabályos melléknél (kawaii) esetén hogy

"Kawaii."

?

A nyelvkönyvem szerint nem kell a szabályos melléknév után koplula. Kawaii. És kész. Mert állítmányi szabályos melléknév, ez esetben.

(Ami bár lehet akár ezen kívül mindez is:

Kawaii no desu

Kawaii'n desu

Kawaii'n da.

Ugye?)

De javíts ki, ha megint eltévesztettem valahol, légyszi. :)

(Tegnap egyébként e kérdéshez legalább 75%-ban helyes választ adtam, úgy gondolom. De mivel nyelvi alapok, fontos a precizitás, köszi korrekciód! :?-) )

Kezdjük az elején:

A "Szép vagyok." az konkrétan "Watashi wa kirei desu.".

Ahogy a korábbi hozzászólásokban is szerepelt, a "Watashi wa" rész elhagyható, amennyiben a téma adott.

A "(Watashi wa) kirei na no desu." mondatban szereplő "na no" rész magyarázó, indokló, megerősítő szerepű, sőt némi érzelmi töltettel is bírhat, szóval csak indokolt esetben használatos.

Normál esetben nem beszélsz úgy, hogy "na no/nan" szavakat tömködsz a mondataidba, csak ha okod van rá - vagyis ha a kontextus megkívánja.

Hogy elég annyi, hogy "Kawaii"? Nos, elégnek elég, de attól függ mihez.

A szó önmagában annyit jelent, hogy "aranyos".

A "Vki/vmi aranyos." általános (semleges) esetben "Vki/vmi wa kawaii desu.", közvetlenebb (hétköznapi) formában "Vki/vmi wa kawaii da.", még közvetlenebb (gyerekes) formában "Vki/vmi wa kawaii.", sőt ha elég flegma vagy akár még a témajelölő "wa" partikulát is elhagyhatod: "Vki/vmi kawaii.".

A japán nyelv elég szabados és engedékeny. Ettől függetlenül - főleg kezdőként - ésszerűbb az általános formáknál maradni, mivel az a "safe zone", nyilván ezért is tanítják azt a legtöbb iskolában és könyvben is. A többi is hasznos, sőt bizonyos nyelvtani formákhoz nélkülözhetetlen is, de azokat idővel úgyis elsajátítod.

Hülyén hangozhat, és bizonyára nem áll összhangban a nyelvkönyveddel, de a koplula olyasmi, ami beszédstílustól függően mindig kell és sosem kell. Ezt úgy értem, hogy beszélni, mondatot alkotni gyakorlatilag tökéletesen érthetően tudsz nélküle is (tehát technikai értelemben véve nincs rá "szükség"), de nem véletlen, hogy így általában a kisgyerekek, az iskolai haverok, illetve az animék és mangák hasonló személyiségű karakterei kommunikálnak.

A biztos az, ha mindig odabiggyeszted a "desu"-t, mert akkor legalábbis semleges maradhatsz.

Később majd megtapasztalod a fenti sorrend másik végletét is: a tiszteletteljes formákat, amik még tovább variálják az eredeti alakokat a még udvariasabb kifejezésmód irányába.

Mint bizonyára tudod, a japános udvariasak, és szeretik ha mások is udvariasak velük szemben (erre hajlamosak még akár olyan közegben is, mint pl. a Facebook, amire más nyelvek esetében ez nem jellemző). Ezt reflektálja a nyelvük is.

Nyilván ha valakivel jobban megismerkedsz, azzal egy idő után már nem fogsz "irasshaimasu" meg "gozaimasu" szinten társalogni, de addig az a biztos, ha legalább az alapvető "desu" szintjén maradsz.

Köszi, előző. :) Bár, ahogy írtad valóban "bizonyára nem áll összhangban a nyelvköny"-emmel, de engem sokféle forrásból érdekel a japán nyelvtan.

Prof Hidasi Judit japanológus nyelvkönyvéből tanulok elsősorban, ő évtizedek óta jár Japánba.

Lehet, hogy csak azért nem írt erről, mint te, nehogy a kezdőket összezavarja. De valahogy mégis akkor félrevezető, ahogy ú fogalmaz, amennyiben az általad írtakból indulunk ki:

te azt mondod, szabályos melléknevek (pl kawaii) esetén a "(Watashi wa) kawaii" gyerekes forma, prof Hidasi szerint viszont állítmányként a szabályos melléknév esetén el kell hagyni kopulát. VAGY PEDIG -hozzáteszi-, kicsivel választékosabb, ha a "no desu" , vagy faitalosabban:

'n desu

követi.

(Kawaii'n desu.)

De szerinte semmiképp se "kawaii desu", mivel a "kawaii" szabályos melléknév.

Szerinte a főnévből képzett melléknevek esetén kell desu, amennyiben állítmány a melléknév, mivel a főnevekhez hasonlóan kell kopula ezekhez (ezek ugyebár más néven az álmelléknevek).

Hadd kérdezzem meg, miért állít más egy japanológus prof, mint te? Én elhiszem, hogy van tapasztalatod a japán nyelvről, de akkor ne higgyek a japanológus prof nyelvkönyvének? Neki pláne van tapasztalata a nyelvről, minimum felsőfokú nyelvvizsgája van, és sok-sok évet élt Japánban, tanítja is a nyelvet.

Hidasi Judit "Japán nyelvönyv kezdőknek" c. könyvére gondolsz? Nos, az egy kicsit "laza", hogy szépen fogalmazzak.

Tapasztalatom szerint a legtöbb magyar nyelvű japán nyelvtankönyv sajnos hiányos, kaotikus, vagy kimondottan hibás (lásd pl. a hírhedt Shiru c. tankönyvet). Ha jó tankönyvet akarsz, ajánlom a Genkit, bár annak nincs magyar kiadása.

Én több mint 12 éve tanulom a japán nyelvet, és magam is eltöltöttem néhány évet Japánban. Hidasi Judit nyelvtanmagyarázatai teljes mértékben helytállóak, ugyanakkor kicsit megtévesztőek lehetnek e témát illetően (is). De hogy Hidasi Juditnál maradjunk, nézd csak meg a melléknevekről szóló lecke elején lévő párbeszédet, pl.:

- Chotto atama ga itai desu.

- Kono enpitsu wa kuroi desu.

- Sono ryouri wa oishii desu.

- Nakagawa-san no heya wa hiroi desu.

Mint láthatod, az összes "valódi" (vagyis "i") melléknév után "desu" áll.

A "desu" tulajdonképpen mindig kell, de mint korábban említettem, annak elhagyása sem lehetetlen, csak éppen fura. Sőt, ennyi erővel a "na" melléknevek után, vagy akár a főnevek után sem kötelező. Lásd:

- Kimi wa kirei (da/desu).

- Boku wa genki.

- Ore (wa) Ödön.

- Kazuma (wa) yakuza! (Bizony, még a -sant is lehagytam!)

A fenti mondatok egyike sem szabálytalan, ahogy Hidasi Judit "Kono ryouri wa oishii." mondata sem az, csak éppen - hogy is mondjam...? - kicsit talán túl közvetlen (infantilis?).

Elnézést kérek, ha összezavartalak, de szerintem te is jobban jársz, ha ezt még idejében jegyzed meg, mielőtt tévesen rögzülne.

Ha vannak még itt mások is, bízom benne, hogy megerősítik az általam leírtakat, és jobban a segítségedre tudnak lenni, mint az én kicsit zagyva magyarázataim...

Köszi ismét a válaszod. :) Nem, nem zavartál össze, éppen az a lényeg számomra, mint említettem, hogy mind több (lehetőleg hiteles) forrásból értesüljek egyazon dologról, jelen esetben a japán nyelvtanulásról. :)

Igen, abból tanulok jelenleg, bár egyéb más, szintén magyarul írt japán nyelvkönyv kiegészítésével.

Egyébként azt elfelejtettem jelezni, hogy szerintem -ezt csak logikai alapon vetem fel- az eltéréseket lehet, hogy pusztán a te japánbeli tanáraid más régióból való származása okozza?

Ugyanis Hidasi (elvileg) a sztenderdet (tokiói) oktatja.

Te meg egy másik kérdésnél asszem különféle régióból való emberekre és japántanárokra hivatkoztál. Tudtommal éppen a nyelvtan az, ami eltér régiónként Japánban, semmint különösebben az akcentusok, egymáshoz képest. Jól tudom?

Még egyszer köszönöm hasznos kiegészítéseidet, mindet felpontoztam. :)

(Egyébként azért bátorkodtam kezdőként hozzászólni e kérdéshez, mert az első néhány hozzászóló még nálam is bizonytalanabb volt. Én meg konkrét nyelvkönyvből idéztem. Ami persze nem jelent garanciát a tökéletes hitelességre, de gondoltam, több, mint a semmi. ;-) Viszont akik évek óta tanul japánt és japánok között, azok válaszának kifejezetten örülök. :-) )