Miért nevetnek az emberek azon, ha valakinek valami szokása nagyon eltér az átlagostól?

Valószínűleg több oka lehet:

1) Olykor valóban mulatságos, hogy ha valaki 50-60 évesen például gyerekesen beszél.

2) Viszont vannak, akik a szokatlan / teljesen váratlan dologgal nem nagyon tudnak mit kezdeni, és még nem annyira komolyak, hogy hidegen tudomásul vennék. (döbbenet levezetése)

3) Úgy vettem észre, hogy hasonló a helyzet, hogyha valaki olyan dologba nyúl bele, olyan igazságokat mond ki, amelyeket a közbeszéd nem kedvel, de valahol mindenki elismeri, és a mondás mindenkinek (vagy legalább az emberek egy részének) a legbelső rétegébe talál. Hogy jobban érthető legyen: Pl. egyik tanárom mesélte egyetemen, hogy egy jezsuita szerzetes elment elmélkedni egy időre egy karthauzi kolostorba. Tudni kell, hogy a jezsuiták elmélkedési ideje szigorúan, utasítás szerűen meg van szabva egy, a Loyolai Szt. Ignác (XVI. sz. spanyol pap) által kidolgozott könyv szerint. A karthauzi rend még a jezsuitánál is szigorúbb (a legszigorúbb a katolikus egyházban), és várta a jezsuita, hogy ott még alaposabb, részletes utasítássorozatot kap a kontemplációra. A karthauzi apát viszont csak annyit mondott: ÁSD MEG SÍRODAT!