Az orosz nép az orosz kultúra -az orosz Szív, van még ilyen más náció nemzet ki ennyire szerető lélek-jó szív?!

Nem te beszéltél a galamblélekről, a szlávok beszélnek róla (szlavjanszkaja dusa golubicsija), az összszláv testvériséget is hangoztatják egyenként, de konfliktus nem csak a szerbek és horvátok között van, hanem napjainkban az ukrán "hoholok" is kekeckednek a "moszkalyok" ellen, a szlovákok utálják a cseheket és lengyeleket, a csehek a lengyeleket, a lengyelek az oroszokat...

Az orosz néplélek nagy, nyílt, széles, kegyes, de a nép alvó és álmodó. Mégiss az orosz hatalomtól jobb minél messzebb lenni. Mert az orosz nép a jó lelkével álmodó aki a Nagy Péteri birodalomról álmodik, de nem tudja önállóan akaratát kifejezni. A jámbor orosz lélek erős vezető alatt tud valamire jutni, kell neki az erős vezető aki megmindja a muzsiknak, hogy merre az arra. Csak a "szamogyerzsavije" módszereivel vezetve tud élni káosz nélkül. Ezt tudták a hivatásos forradalmárok is akik levezényelték a proletár forradalmat egy olyan birodalomban, ahol proletárok nem is voltak, csak földhöz ragadt muzsikok - kresztyjanyinok, mégis azzá váltak akaratlanul is, tudattalanul is. Mára gyökerét vesztett tömeg lettek. Egyébként ha már Lermontovot emlegeted, ött sem egyszerű mélyen megérteni mikor az egyszerű emberről ír, akár oroszról akár kaukázusiról. Például a cserkeszt úgy jellemzi, hogy leír egy esetet amikor a cserkesz a menetoszlopban lelő egy a menet elején haladó orosz katonát és a kérdésre, miért tette csak annyit válaszol lakonikusan, hogy mert már rég be volt töltve a puskája és ideje volt újra tölteni, hát ne vesszen kárba a golyó. Szóval az olvasó alkosson véleményt. Az oroszról is hasonló módon ír. Az orosz lélek a jámborságtól a legbizarabb szélsőségekig változik az adott helyzet fügvényében, csak mert úgy követelte meg, hol a pópa, hol a herceg, hol a csinovnyik. Nem gondolkozva, mert arra megtanították a századok alatt, hogy az visszaüt. A jámbor orosz csak túl akar élni. Mindent és mindegy hogyan. Ezt tapasztalták meg a nagyapáink is a gulagokban. Az őrző nem firtatta, hogy a kuláknak kikiáltott valóban gonosz, vagy esetleg csak nem adta be az előírt húskontigenst a le sem vágott tejelő tehénkéjéből. Ha neki azt mondta a nacsolynyjik, hogy nyírja ki, nem gondolkozot, hanem teljesítette a parancsot. És ez az őr mielőtt egyenruhát húztak rája, szintén egy jámbor muzsik volt. De ott volt a jámborság tudatlan kegyetlensége is. Megint más a kozák mentalitás, de ez inkább ukrán specifikum, az, hogy ikább a kardot forgatom mint a kapanyelet. De ez meg történelmi hordalék. A mai világban pedig aki az egyszerű orosz falusi emberből valamijen módon a bűn útjára lép, az kegyetlenségben túltesz talán az ázsiaiakon is. Keress rá a "vori v zakonye" témára (és egy ajánlás jó zenére a témában: Michail Zacharovics Sufutyinszkij - Dusa bolit). Кто битым был, тот большего добьётся.

Пуд соли съевший, выше ценит мёд.

Кто слёзы лил, тот искренней смеётся.

Кто умирал, тот знает, что живёт.