Muszály ilyenekről beszélgetni egy piaci kofának?

Ne a munkája alapján ítélj meg egy embert...

Szernecsétlen ott van hajnaltól-estig és gondolom csak beszélgetni akart.Azt írtad, hogy igyekszel barátságos lenni, de mint látom nem megy.Szerintem semmi sértőt nem mondott neked, csak te vagy egy kicsit érzékeny.

Szerintem is kicsit túl érzékeny vagy! Én pl minden reggel ugyanabban a boltban vásárolok, és már megjegyzett magának a pénztáros! Minden reggel mosolyog rám, néha megkérdez ezt azt, vizsgázok e ma, stb, és én nagyon szeretem hogy ilyen közvetlen velem, abszolút nem érzem személyeskedésnek! A piacot is azért szeretem, mert lehet néhányan a "mindenáron rádtukmálom" stílust követik, de azért többnyire nem. Kedves, rendes, aranyos nénikék próbálnak egy kis plusz pénzt keresni azzal, hogy eladják az otthon megtermelt kis dolgaikat, kedveskedni akarnak, kicsit beszélgetni, nincs ezzel semmi baj!

Ha a házszámodat szeretné tudni és a telefonszámodat, akkor megérteném hogy nem akarsz rá válaszolni, de egy olyan általános kérdésre, hogy tanulsz-e még abszolút nem kell mogorván reagálni! Tanulsz, van még x éved és nagyon szereted, pont! Már is udvarias voltál mégsem mondtál el túl sok mindent (bár még ezt is lehet rövidíteni).

Mivan a testvéreddel? Köszönjük szépen jól van! Mosoly... Kb két perc amíg kiméri amit kértél, majd nagyon szépen megköszönöd, és odébb állsz. Ettől nem hiszem hogy leesik az ember ujjáról a karikagyűrű. Mivel te mogorván reagáltál egy ártalmatlan kérdésre, ne lepődj meg hogy hasonló stílusú reakciót kaptál te is!

Az alapvető probléma az irományod szerint az, hogy rengeteg támadás ért már, és egy ártalmatlan közeledést is rögtön támadásnak veszel, majd felveszed a sündisznó állást! Kicsit engedj ki, és lazulj el... hidd el ha mosolyogsz a világra, akkor az is vissza mosolyog!

Kicsi településen nőttem fel, és már akkor nagyon idegesített, hogy mindenki kérdezgette "hová mész? Mit csinálsz? Mi van a szatyrodba?"

Legszívesebben visszaszóltam volna, hogy "mi a lóf*szt kíváncsiskodsz vén nyanya? Mi a f*sz közöd van hozzá te szerencsétlen? Krumpli van a szatyorban és fejbe is k*rlak vele!"

DE nem vagyok ilyen közönséges bunkó állat, és a másik fél helyébe is bele tudom magam képzelni (unatkozik, valami új pletykára vágyik, mert már nincs miről beszélniük, és magányosak az idősek), és diplomatikus, udvarias választ adok.

"Sietnem kell Rózsi néni. Viszem haza a főznivalót. Nem, nem tudom Anyu mit főz. Igen jól van. Én is jól vagyok. És Rózsi néni, hogy érzi magát? Igen? Szegény unokája, hát remélem meggyógyul. Na, nekem sietnem kell, de majd még úgy is jövök erre. Viszont látásra! Üdvözlöm a Pista bácsit, adja át!"

Ennyi. 5 percnél nem volt több. És nem mondtam el semmit, amit nem akartam, csak átlagos dolgokat. (és akkor ki mondja meg hogy nem épp frissen rabolt milliárdok voltak a szatyromban, nem? :P)