Miért olyan nehéz változtatni egy rossz szokáson? Pl. : Valaki alapjában véve kedves normális ember, de ahogy közeledést érzékel mások felől (kivált kép lányok felől) bunkó lesz, és hárít. Aztán később még rosszabbul érzi magát.

Nem hiszem, hogy ilyentől fél. A rossz szokások (meg a jók is) a korábbi élet élményeiből, neveltetésből, esetleg traumákból, netán oda nem figyelésből erednek. A sok ismétléstől automatizmussá válnak. Neveltetésbeli, vagy megszokásos esetet kellő önfegyelemmel az ember önmaga is átalakíthatja. Traumák okozta szokásokat többnyire csak szakember segítségével lehet változtatni, de mindenekelőtt tisztába kell jönni az eredetével, meg kell érteni, fel kell dolgozni. És ez néha kegyetlenül nehéz.

A közeledés hárítása többnyire korábbi intimebb (családi, vagy más) kapcsolatból származó rossz tapasztalat következménye. Ezt jó mielőbb tisztázni, mert könnyen automatizmussá, megszokássá válhat.

Előző vagyok.

"..tudja, hogy a szeretet nem tart örökké.." Kedves Kérdező! Azt is tudod (tudja, akiről szó van), hogy - SEMMI sem tart örökké (ill.: van, ami igen, de az már igencsak más kérdés).

A felnőtt ember már tisztában van azzal, hogy ő maga is véges. Mindaz, ami élete során érheti, ugyancsak az. Ezzel szembe kell nézni - és felfedezni a "szüntelenül-változtást" az adotton belül. A gondolkodó ember dinamikus "egység", aki ezt nemcsak tudja, hanem élvezi is. A tények (végesség, azon belül folytonos változás) elfogadásához pedig még bátorság sem "szükségeltetik", hisz - légy bátor avagy gyáva - azok TÉNYEK.

Talán..örülni kéne annak, hogy a szeretet "lüktet". Hullámzik: jön és megy..majd újra jön. Lehet tehát keresni/nem keresni, fogadni/nem fogadni, átélni minden szakaszában, hőfokán (hidd el: a hűlő stádiuma még mindig sokat ad: "éreztet", gondolkodtat, emlékeztet, búcsúztat is) - tehát szerintem rossz stratégia a hárítással elhessenteni. Meg kell ÉLNI..ÉLNI..ÉLNI!!! (Mindent: a jót és rosszat).

Bocsáss meg Te - és aki olvas. Lesz majd, aki számára "bombasztikus" ez a stílus, sőt szenvelgésnek érzi azt, ami tapasztalás. A korszellem valóban "kiugatja" a szótárunkból az érzelmeink szavait - de én fütyülök rá. Nekem csak egy jelenség..tudom: nem vagyok egyedül. Innen a bátorságom:-)