Máshogy bánnak egy fehér emberrel a világon, mint egy feketével?

Mindenhol máshogy oldják meg az ellentétek. De meg lehet oldani kultúráltan is.

Van ahol a szomszédot annyira nem szeretik, hogy meghívják vacsorára hogy rendezzék a dolgot.

Erről egy kutató is nyilatkozott:

Bronislaw Malinowskinak, a neves antropológusnak nagy nehézséget okozott meggyőzni a dél-tengeri ún. "vadakat" az 1914-ben egymással háborúzó fejlett országok "civilizáltságáról":

"Egyszer beszéltem egy öreg emberevővel, aki az Európában dúló Nagy Háborúról  (I.Világháború) hallva azon törte a fejét, hogy az európaiak vajon miként esznek meg ilyen irdatlan mennyiségű emberhúst. Amikor elmondtam neki, hogy az európaiak nem eszik meg leölt ellenfeleik húsát, döbbent iszonnyal nézett rám, és azt kérdezte, miféle barbárok vagyunk mi, akik valós célok nélkül öldöklünk."

6-os vagyok.

Azt hiszem új értelmet nyert a "szeressük egymást gyerekek!" felkiáltás :-D

Rasszizmus van, de a mértékét erősen eltúlozzák. Mindkét oldalról. Van egy párt Magyarországon, amely szereti azt hangsúlyozni, hogy a magyar egy rasszista nép. Csakhogy a feleségem fekete és szerinte a magyar befogadó, barátságos nép. 7 éve él itt és ezalatt kétszer bántották faji alapon. Nyugatabbra sem rosszabbak feltétlenül a tapasztalatok. Franciaországba évente többször járok a munkám miatt és nem egy, nem kettő fekete, arab kolléga van a cégnél. Munkaszünetben sem meglepő azt látni, hogy egy fekete és egy fehér francia munkatárs beszélgetnek, nevetnek egy kávé mellett. Ugyanígy láttam fehér és arab származású fiatal kolléganőket viccelődni.

Angliában egyszer jártam a feleségemmel és fekete, fehér, arab emberek dolgoztak sok helyen. Abból sem volt gond, hogy a feleségemmel kézenfogva jártunk, ugynais meglepően sok vegyes párt lehetett látni az utcán. Egy ismerősöm az egyetemről jelenleg kint dolgozik Angliában, fekete, spanyol lengyel, angol kollégái vannak, bőrszín vagy anyanyelv nem számít a munkahelyen, egyenlő az elbánás velük, ő mondta, sőt a fekete és a lengyel kollégával egy sör is belefér neki, munka után.

Jártunk az Államokban, ott is feketék, fehérek, mexikóiak dolgoztak-viszont teljesen megosztott nép. Egyenlőek, de megosztottak. Csak egymás között barátkoztak, szerelemről nem is beszélve és ami még rosszabb minket megbámultak, elég nyíltan, volt, aki ránk is mutatott az utcán, mint valami turistalátványosságra. Egyenlőek voltak? Kétségtelenül, nem tűntek a feketék, mexikóiak szegényebbnek, boldogtalanabbnak a fehéreknél. De az egyenlőség és a megosztottság megférnek együtt?

A másik tengerentúli ország, ahová a lábunkat tettük az Brazília, ott "szabad a csók, szabad a tánc", feketék, fehérek, indiánok együtt beszélgettek, iszogattak a bárokban, vegyes párok mászkáltak, már ahol ez a fogalom értelmezhető volt, mert a legtöbben furcsa keverékek voltak, ott tényleg nem számított semmit a származás, talán azon a nyaraláson éreztük a legjobban.

Szándékosan a végére hagytam Kenyát, a feleségem szülőhazáját, ahová évente egyszer-kétszer hazamegyünk. Érdekes szembenállás, hogy a kenyai férfiak gyűlölik ha helyi, fekete nőnek fehér férfi a párja-velem is szórakozott, már határőr, kalauz, biztonsági őr, eladó, tisztán azért, mert helyi feleségem van. A helyi nők pedig egyfajta fura dicséretnek veszik, ha külföldi férfit látnak helyi nővel-úgyhogy kaptam eladónőtől puszit, pincérnőtől ajándék bort, csak azért mert a feleségem fekete.

Itthon Magyarországon pedig azt a két esetet leszámítva sosem bántották a feleségem, legfeljebb mosolyogva megkérdezik honnan jött és a többi, de a barátnői, kollégái magyarok és minden csoda három napig tart, én sem a feketét látom már benne hosszú évek óta, ahogy az ismerősei sem, hanem az Embert. Persze a szüleim is meglepődtek először, hogy mi a fene, a fiúk egy fekete lányt hozott haza, de aztán megismerték és lett arca, személyisége.

Szerintem ez a legjobb módszer legyőzni a rasszizmust. Most ezzel nem azt mondom, hogy mindenki vegyen el/menjen hozzá egy fekete emberhez :-), hanem hogy ha megismerünk egy külföldit, próbáljuk meg magunkat hamar túltenni a nyelvi, vagy látható különbségeken és próbáljuk meg megismerni, milyen ember, rossz vagy jó, satöbbi, mintha csak egy magyar lenne. Hamar rá is jövünk aztán, hogy nincsenek olyan nagy különbségek ember és ember közt. Én nem bántam meg, hogy így tettem! :-)

05-11 18:46

Te mégis miért többes szám első személyben írsz?