Van egy rokonom, aki állandóan "megszakért" engem, mit hordjak, mit egyek, hogy éljek stb. , mintha én egy kripli lennék, aki magától semmit se tud kitalálni, hogy rázzam le? Akár bólogathatnék is udvariasságból az okoskodására, de eléggé idegesít?

Nem tudod elkerülni? Ha sokáig semleges képet vágsz, akkor egy idő után megszokták unni. Vagy mondd meg egy másik rokonnak, vagy ismerősnek, aki szokott vele találkozni, hogy beszélgessenek rólad és hozza fel ezt a témát, pl.: hogy ő mennyire nem szereti, hogy az xy barátja megmondja neki, hogy mit hogyan csináljon, hogyan viselkedjen, de udvariasságból jó pofát vág hozzá, de legszívesebben pofán csapná." Talán így magához tér, ha látja, hogy fapofával hallgatod végig, és talán veszi a lapot.

Óh ne is mondd, mintha magamról olvasnék. Nekem is ugyanez a problémám, annyira idegesítő, de mivel rokon, nem sokat tud tenni az ember. Ha már nagyon felidegesít jól kiosztom aztán kész. Vagy ha tehetem, egyszerűen kerülöm vele a beszélgetést. Ő azt szokta csinálni, hogy előbb pár mondatban lefikázza a dolgainkat, aztán órákig saját magáról és az érdemeiről regél. Na akkor szoktam ott hagyni.

Nekem ez így tetszik, ezt én így szeretem, most váltsunk témát.

2. voltam. Ne harcolj, ne vidd vissza neki. Adta, tartsd meg, nem így kell revansot venni. Ha valaki ad valamit, azt biztos nem rossz indulatból adja, az én sógornőm is ellát néha dolgokkal, nem bunkóságból. Ha szavakkal bánt, akkor szavakkal próbáld elintézni, így a korrekt. Ne lásson rajtad gyerekes dacot, mert azzal csak megerősíted őt.