A régi időkben (nem Magyarországon) miért viseltek három éves korukig a kisfiúk is lányruhát?

A "babázás" azért terjedt el, mert magas volt a gyermekhalandóság aránya, és úgy gondolták, hogyha nem nevezik el a gyereket, akkor, ha meghal, nem lesz talán annyira fájdalmas az elvesztése.

Ötéves koruk után keresztelték el a gyerekeket amúgy. Akik öt éves koruk előtt haláloztak el, pont a fentebb írott szokás miatt nem voltak megkeresztelve, őket a temető külső részén temették el, de arra már nem emlékszem, hogy volt-e fejfájuk, vagy nem.

Andizsuzsi! Pontosan ezt a tételt húztam érettségin népművészetből (az volt a választott tárgy). Az angolszász szokások másabbak, mint a mieink.

Szóval...

Andizsuzsinak van igaza, sőt ha a gyerek beteg volt vagy nagyon gyenge születés után, és az anya indokoltan félt hogy meghalhat, joga volt neki is megkeresztelni szükséghelyzetből pap nélkül és az is érvényes volt, csak be kellet jelenteni a papnak, hogy vezesse be a keresztelés tényét az egyházi anyakönyvbe.

A gyerekeket meg praktikus okból járatták pendelben, mert abban szaladgált az udvaron (falun és tanyán) és egyáltalán nem kellet pelenkázni. Potyanthatot vagy csorgathatott ahol rájött.

(erre mondták hogy hátulgombolós korban voltak).

A halál megtévesztésére a haját nem nyírták a fiúnak három éves korig.

De ezek a szokások tájegységenként változtak.