Miért ilyenek egyes öregasszonyok? Miért jó ez nekik?

Ma jöttem haza egyetemről, vonattal. Vonatjegy pénztárnál mindíg hatalmas sor áll, így igyekezni kell, mert elmegy a vonat.

De már nem ez az első eset, hogy ilyen történt :

A hosszú tömött sor (mind3 kasszánál) eleje felé volt egy öregasszony, aki amikor sorra került, elkezdte kérdezgetni, hogy 2 hét múlva hogyan mennek a vonatok, milyen idő lesz, meg meg ilyen-olyan dolgok.

Ott beszélget a pénztárossal kb 9-10 perce, a vonat indulásáig meg már csak 10-12 perc volt. Be is szóltak neki, hogy igyekezzen vagy menjen el, mert a mögötte lévő kb 20 egyetemista le fogja késni a vonatot.

Erre elkezdett szitkozódni, majd arrébb állt.

De nem ez az első ilyen eset. Vagy amikor mennek az egyetemisták nagy pakkal, pakkokkal a vonathoz a poeronnál, fel a lépcsőn, de a lépcső közepén az öregasszony ott beszélget jóízűen, eszébe sem jutna félreállni. Így hiába szólnak rá, mintha meg sem hallaná, a többi ember meg a falhoz dörgölőzködve préselődik el mellette.

Vagy amikor a vonat ajtóba megáll kutakodni a táskájában, vagy beszélgetni.

De a legjobb, amikor szállnának le az emberek (nem csak egyetemisták) táskákkal stb, nem várnák meg, inkább tolakszanak az öregasszonyok felfelé, nem engednek le addig senkit.

Most komolyan, mire jó ez? Ha valaki jogosan rá szól valamelyikükre, még ők vannak felháborodva.

Nektek van hasonló esetetek?

Miért van ez? Ti hogyan rendezitek/rendeztétek le?

Mi volt a reakció?