Nálatok otthon közösen döntötök vagy a férfi mondja ki a végszót?

Közösen döntünk mindig, de van, hogy átpasszolom neki a döntést, ha nekem úgyis mindegy valami.

Egyébként ez a régimódi szöveg kiakaszt, nem minden rossz ám, ami régóta működik. Nem kell állandóan a divat után vonulni, mint valami birka.

Ez nem régimódi, ez a normális. A férfi az , aki kvázi tartja a hátát a családért, a családfenntartó.

Ettől függetlenül ez nem azt jelenti, hogy semmibe veszi a partnerét. Közösen hoznak döntéseket, de a férfi az, aki "erejénél" fogva megvalósítja. A régimódi pedig nem feltétlenül rossz. A házasság intézménye is régimódi ha úgy vesszük, mégsem kérdőjelezzük meg a fontosságát..

Csak halkan kérdezném mielött a sok feminista aktivista nekem esik: mégis miben?

Amiben ő az okos ő dönt, amiben én abban én.

Hogy kell ezt másképp csinálni?

Nálunk én "mondom ki a végszót". De ez elég furcsa megfogalmazás. Hiszen együtt élünk, egy család vagyunk. Viszont a férjem itthon van a kislányunkkal, én pedig dolgozom(pénzt keresek, hamár a "demagóg" megfogalmazásnál vagyunk)Tehát nagyobb kiadásoknál, beruházásoknál én döntök, hiszen én tudom mennyire engedhetjük meg magunknak.

Szerintem jobb a közös döntés abban az esetben, ha mindketten egyformán hozzájárulnak a családi kasszához.

Amennyiben más, anyagiaktól független pl. családi kérdésekről van szó, igen is közös döntést kell hozni. Nem véletlenül család a család. Szerintem.

Az egyenrangúság egyen KÖTELESSÉGET is hordoz magában, csak szólok.

Nem illik mindig előhúzni a nő vagyok és egyenrangú kártyát, ha máskor meg ő próbál basáskodni vagy áthárítani a felelősséget, hogy "a te vagy a férfi, a te felelősséget, csináld meg!".