Várjátok már a Mindenszenteket? Hogyan ünneplitek meg? Hány temetőbe látogattok el ilyenkor?

Mi gyertyát gyújtunk, terítünk vacsoránál a halottainknak is, és emlékezünk rájuk! Olyankor egy kicsit velünk vannak. Aztán halottak napján gyertyát gyújtunk a temetőkben is (mi két helyen), de az már nem olyan meghitt, mert sokan vannak kint olyankor, és mostanában már olyan kezd lenni mint egy zsibvásár! Pl. megjelentek a cukorkaárusok is! :(

Már csak a körhinta hiányzik...

Én spec. a halloween-t utálom! Pedig a gyerekeim már kitalálták, hogy majd mennek ijeszgetni. (Szerintem nem fognak...)

Éljen a globalizált világ!

Engem hidegen hagy az egész, mert úgy gondolom, hogy a halottainkra nem csak egy nap kell emlékezni, és nem csak évente egyszer illik letakarítani a sírjukat, meg virágot vinni rá.

Nekem több közeli családtagom is meghalt már, az elvesztésükbe már belenyugodtam, és ezért nem is esik nehezemre temetőbe járni. Mégsem szoktam kijárni mindenszentekkor, mert nagy a tömeg, mindenki mászkál ide-oda, ami lehetetlenné teszi a csendes megemlékezést.

Én is szívesen emlékezem meg szeretteimről ezen a módon úgy, hogy gyertyát gyújtok a temetőben. Kiskoromban is szerettem kimenni, bár azóta sajnos már nagyon sok közeli szerettemet veszítettem el. Mégis ilyenkor, ha fáj is a hiányuk, ha meg nem is ölelhetem őket, mégis olyan jó ez az ünnepélyes hangulat, szeretem a sok gyertya fényét, hogy régen látott rokonokkal tudunk felidézni történeteket. Elmesélni, kivel, mi történt. Sokakkal csak ilyenkor futunk össze, mert távol élnek, ritkán jönnek. Szeretem a sok szépséges krizantém illatát, látványát. Valahogy ez az ünnep amolyan "mindjárt jön a tél" hangulatot is áraszt, előre vetíti a karácsonyt, amiben szintén ezeket a dolgokat szeretem. Már nem nagyon szokás nálunk ajándékozni, csak a gyerekeknek. Illetve egymásnak valami személyes apróságot, sütit, ilyesmit. Közös program viszont a fadíszítés is és persze olyankor is felidézzük azokat, akik már nem a Földön ünnepelnek velünk.

Első ilyen ünnepemen (Mindenszentek) mínusz egy napos koromban voltam, még édesanyám hasában. Másnap reggel 8-kor megszülettem. Halottak napján. Kicsit morbidnak tűnik, de nekem inkább egy szép szimbólumot az élet körforgására. Születünk és meghalunk. És ez újra és újra így történik.

Nem tudom, ismered-e Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér c. könyvét. Abban is van arról szó, hogyan ünnepelnek az erdélyiek. Javaslom, olvasd el, szerintem tetszene neked! (Persze, ha még nem olvastad).