Meghalt a nagymamám, de úgy érzem, képtelen vagyok elmenni a temetésre, mit tegyek?

Tudom, hogy a temetés a gyász a része, de én úgy érzem, hogy képtelen vagyok elmenni. :(

Eddig csak egy temetésen voltam, a nagypapámén (nem ennek a nagymamámnak volt a férje), akkor 5-6 éves lehettem, azóta kerültem a temetéseket, de hál' Istennek nem is halt meg közelebbi hozzátartozóm, így nem kerültem ilyen helyzetbe.

Ha rágondolok, hogy ott kell látnom a nagymamát egy urnában, olyan szinten rámjön a bőgés, hogy hányni is elkezdek. Úgy érzem, hogy sokkal könnyebb lenne a gyász, ha nem kellene elmennem a temetésre, hanem itthon magamban lerendezném a dolgokat, és 1-2 hét múlva elmegyek egyedül a sírhoz.

Anyukám azt mondta, hogy magára a temetésre akkor ne menjek, de búcsúztatásra igen, csak apukám miatt is, és mert ha nem mennék, soha nem bocsátanám meg magamnak. Én ezt hülyeségnek tartom... de nem tudom.

Szerdán tudtam meg, hogy mikor lesz a temetés, de az egész éjszakát végigbőgtem, és tegnap a suliba sem mentem be, hanem helyette egy könyvtár WC-jében bőgtem egész délelőtt.

Szerintetek megértenék a szüleim, hogy én a búcsúsztatásra sem szeretnék menni?

Nem értem, hogy miért kell egyáltalán ezen vacakolni, attól, hogy nem mennék el, az nem jelentené azt, hogy nem szerettem a mamám. Nem gondolom, hogy ez szégyellnivaló lenne.