Miért várja el a fiatalok (egyetemisták vagy fiatalabbak) többsége hogy 32 évesen előre köszönjek nekik (mégha ők érkeztek is meg valahova)?

Sokszor előfordul. Pl. van egy 22 éves srác aki az irodánkba jár gyakorlatra. A konyhába köszönés nélkül bejön, bámul, a szemembe néz, én biccentek neki, erre elnéz és odaül az asztalhoz. Szinte minden nap találkozunk zárt térben, akár liftben is. Tegnap azt árulkodta a főnökömnek, hogy én milyen bunkó vagyok, hogy nem köszönök neki. Persze a főnök azt hitte, hogy én féltékeny vagyok a fiatalabbakra, stb. Elmagyaráztam hogy: A srác lép be valahova, én ott ülök mint rangban, pozicióban, korban felette álló, neki illene előre köszönnie vagy bemutatkoznia ha már minden nap találkozunk. Sőt ha bemegy a gyerek egy üzletbe vagy bárhova akkor is illene köszönnie!

Nem egyedi eset, rengetegszer előfordul. Minden esetben tizen-egyetemista korú srácok. A hasonló korú lányok inkább csak nem tudják kinek mit illik köszönni. Pl a szomszéd 18 éves lány a beköltözésük után "Jó napot kívánokkal" köszönt hetekig, aztán felajánlottam hogy tegezzen, de aztán átesett a ló túloldalára és az 55 éves anyám jelenlétében sziasztokkal köszön. A 64 éves apámat is elkezdte tegezni, pedig nem kérte rá, egy hónapban egyszer jönnek el hozzánk a szüleim. Ez is többször előfordult már vagy csak egyszerűen nem köszönnek inkább (szerintem pont abban a korban vagyok hogy nem tudják hogy még szia vagy már jónapot)

Valamiféle "ki-ha-én-nem" mentalitást látok ebben a korosztályban, pedig nem sokkal fiatalabbak.

Haverom boxtermében (kis terem, alig járnak oda) is a mi korosztályunk simán megérti egymást, a 10-15 évvel fiatalabbak csak néznek és elmennek az ember mellett inkább minthogy köszönjenek. Sokszor hónapokig. Már lassan én érzem magam miatta kínosan.

Ha rájuk köszön az idősebb akkor visszaválaszolnak, de amúgy hogy ők köszönének előre az kizárt.

Ti is észrevettétek ezt?