Szerintetek elfogadható, hogy ezért nem akarok elmenni a keresztelőre és az esküvőre?

"Ha hívő keresztyén lennél, elmennél. Felebaráti szeretetből. És velük együtt örülnél az örömüknek."

Az igazi felebaráti szeretet nem örül annak, amikor azt látja, hogy egyesek kirakatnak használják Isten házát.

"Boldog lennél, hogy házasságot kötnek."

Csakhogy egyáltalán nem biztos, hogy valóban létre fog jönni a házasság, ha csak kirakatnak kell a templom.

"Örülnél,hogy Isten újabb gyermeke részesül a keresztség szentségében."

Katolikuséknál valakinek őszintén, komolyan vállalnia kell, hogy katolikusnak neveli majd a gyereket. Ha ez a körülmény nincs meg, akkor minek örüljön? Megint annak, hogy kirakatnak kell csak a templom?

"Isten ott lesz. Ő minden keresztelőn ottvan."

Ő mindenhol ott van, igen. Ő ott is ott van, ahol épp kirabolnak egy bankot. És? Ez még nem érv amellett, hogy akkor az adott gyereket kereszteljük meg már most, amikor senki sincs, aki őszintén, komolyan vállalná, hogy katolikusnak fogja nevelni. A pap nem tudhatja, nem ismeri őket. A kérdező viszont átlát a szitán.

Érthető álláspont, de nem ismerem az emberi kapcsolstsid, és nem tudom megmondani innen, hogy mi volna helyes. Egyrészt amit leírsz, azzal egyetértek, én sem szeretem, ha díszletként használják a vallásomat (*khm* önkormányzati választások *khm*).

Másrészt, én magam is voltam olyan helyzetben, hogy egy emberi kapcsolatot értékeltem többre bizonyos elveimnél, mert mondjuk fontosnak tartottam annyira, hogy megtartsam őt barátomként, mintsem egyedül maradjak a büszkeségemmel.

Na ez az a rész, amit csak te tudsz megítélni, mi pedig nem.

"#11-es: a mennyországban nemcsak katolikusok lesznek."

Szerintem sem. És?

"Az anyakönyvvezető előtt kötött házasság is érvényes Isten szemében."

Szerinted.

Szerintem meg nem tudhatod.

Egyébként meg nem csak az a kérdés, hogy Isten hogyan látja a helyzetet, hanem az is, hogy az egyszerű emberek mit hogyan látnak.

Katolikus szempontból igen, érvényes házasságnak tekintjük az anyakönyvvezető előtt kötött házasságot - na de csak nem katolikusok esetében, vagyis tiszteletben tartjuk, hogy ők egymást választották, ők nekünk akkor már tabu, mert foglaltak.

Ha bármelyik fél katolikus, akkor ő viszont formára van kötelezve, ami azt jelenti, hogy nem köthet "házasságot" félévente mással (amit a polgárjog alapján akár meg lehetne csinálni), hanem neki a katolikus egyház tudomásával, jóváhagyásával kell házasságot kötnie, és akkor az őt élete (vagy a másik fél élete) végéig köti (ugyanúgy, mintha másik katolikussal, katolikus szertartás keretében kötött volna házasságot).

"A keresztyénseg nem egyenlő a katolicizmussal."

Nem is mondta senki. A kérdést viszont kimondottan a katolikusokkal kapcsolatban tette fel a kérdező.

(Egyébként meg nem csak azok keresztények, akik "keresztyéneknek" nevezik magukat, hanem a katolikusok is. Ezt csak így, zárójelben.)

"mintsem egyedül maradjak a büszkeségemmel"

Szerintem a kérdező esetében nem egyszerűen büszkeségről van szó, hanem sokkal többről, mint ahogy az én esetemben is így volt. Én elmentem végül arra a bizonyos esküvőre, amit szerintem nem lett volna szabad megtartani (mert szerintem azon nem jött létre házasság), azért, mert a saját testvéremről volt szó. De előtte elmondtam neki kerek perec, hogy mit gondolok. Meg utána is, mert újra rákérdezett. És azóta is, akármelyik rokonnak az őszinte véleményemet mondom, ha szóba jön a téma. Nem dörgölöm oda folyton a testvérem orra alá (inkább nem is beszélünk komoly dolgokról azóta), meg nem veszem elő én a témát újra és újra mindenkivel, de ha előkerül, akkor - igaz, hogy ott voltam az esküvőn, de - továbbra is csak azt mondhatom, amit már akkor is gondoltam.