Jézus miért nem írt verseket?

Mert Jézus elérte a költészet csúcsát. Ő maga vált a költeménnyé, ezért nem volt szüksége versírásra. Az írás egy földhözragadt, korlátozott, emberi dolog. Hogyan tudnának írásjelek átadni valamit a végtelenből, a megismerhetetlenből? Sehogy. Csak utalni tudnak rá,

így azok az emberek, akik elérték az emberfelettit százszor is meggondolták mielőtt leírtak valamit.

Jézus rátalált az igazságra, az igazsággá vált. Már nem volt távolság közte és az igazság között. Ez a létezés legmagasabb szintje, amit csak ember el tud képzelni. Az igazság olyan hatalmas és lenyűgöző, hogy nem lehet szavakba önteni. Jézus mégis szólt az igazságról, ezért szavai olyan mélyek, olyan ellenmondást nem tűrő kinyilatkoztatások, amilyeneket szavakkal csak ki lehet fejezni. Ezek csak szavak, a valóság ennél sokkal gazdagabb. Amelyik költő nem képes költeménnyé válni, az kénytelen verset írni, hogy kifejezze önmagát

vagyis maximum haladó szintet ért el, de nem vált mesterévé a költészetnek. Az a költő, aki eléri a költészet legmagasabb szintjét, többnyire abbahagyja az írást. Ugyan dönthet úgy, hogy verset ír, de már nem érzi szükségét, mert beteljesítette önmagát. A versírás egyfajta próbálkozása a költőnek az önkifejezésre, tehát miért próbálkozna valaki megtanulni olyasmit,

amit már tud, nyilvánvalóan nincs rá szükség.

Ha viszont szükségét érzi az írásnak, ha nyugtalanítják a gondolatok, érzések, akkor még van mit tanulnia. Az a legjobb jel a költő számára, ha már nem érzi szükségét soha többé a versírásnak, ez nem alkotói válság,

ez a költészet csúcsa, amikor a költő maga a költemény.

A költő, mint emberi minőség eltűnik és megszületik Krisztus, az Isteni minőség, mint a költészet.

Ekkor az Isteni minőség tükröződik minden szavában, cselekedetében. „Ha nem lesztek olyanok, mint a gyermekek, nem mentek be az Isten országába” (Mt 18,3)

Hogyan is írhatott volna verseket,

hisz' még nem találták föl a rímeket.

Konzervatóriumba sem járt soha,

Nem volt még hegedű, fagott, zongora.

;)