Az emberek miért távolodtak el ennyire a vallástól, miért fókuszálnak kizárólag az anyagira, és a spirituálisra egyáltalán?

> Az emberek miért távolodtak el ennyire a vallástól

Ez valahol érthető. A világról szerzett ismereteink bővültek. Ami régen megmagyarázhatatlan és misztikus volt, az ma profán, érthető, kiszámítható. Nem csak úgy az emberiségre igaz ez, hanem az egyénekre is, egy ma élő 30 éves valószínű sokkal nagyobb szeletére lát rá a világnak, mint mondjuk 400 éve. Eleve régen az ember egy vallást ismert meg, és mivel mindenki azt vallotta, ezért könnyű volt elfogadni. Ma az ember ismer sokféle vallást, amik lehet, hogy külön-külön nézve a maguk keretei között elfogadható magyarázatot adnak a világra, de összehasonlítva viszont az látható, hogy egyik sem megalapozottabb, mint a másik, viszont egymást kizárni látszanak.

> miért fókuszálnak kizárólag az anyagira

A kettő nem függ össze. Attól, hogy valaki vallásos, attól még lehet anyagias, fukar, könyöklő, arrogáns, stb… Ismertem ilyen embereket is. Meg hozzáteszem ismertem jámbor lelkű hívőket is. A hit önmagában nem teszi jobbá az embert. Egy olyan országban, ahol nagyobb a hívők aránya, nincs kevesebb gyilkosság, nincs kevesebb lopás, nem kisebb a korrupció, mint olyan országokban, ahol alacsonyabb a hívők aránya. Sőt az összefüggés inkább fordított, bár az okság is fordított. Ahol nagyobb a jólét, és ennek okán alacsonyabb a bűnözés, ott általában a hitre való „hajlam” is alacsonyabb.

Sőt egy hívő szemszögéből kisebb a felelősség. Ha rossz pillanatomban beszóltam a Bélának, és tényleg megbántam, akkor elég meggyónni, és fel vagyok oldozva a bűnöm alól. Ateistaként nagyobb a felelősség, hiszen nincs Isten, aki megbocsásson, egyedül Béla bocsáthat meg, de azért lehet kicsit többet kell tenni, mint elmondani tíz Mi atyánkot, hiszen Béla nyilván nem olyan végtelenül jó, kegyes és megbocsátó, mint Isten.

> Ugysem fogod megkapni a válaszokat a létünk nagy kérdéseire a tudománytól.

Nem is keresném a tudományban a választ rá. Attól tényleg nem kapom meg. De megkapom a filozófiától, a művészettől, a kultúrától. Szerintem nagyobb felismeréseknek lehet a nyomára jutni mondjuk Marcus Aureliust, vagy Senecát olvasva, mint a Bibliát olvasva. Mivel nincs valami felsőbb erő, ezért az ember kénytelen jobban átgondolni, megrágni az olvasottakat. A vallási előírásokat – mondjuk a tízparancsolatot – elég elfogadni. De hit hiányában több kell ennél, meg is kell érteni, be is kell látni az igazukat. (Persze vallásosként is meg lehet ezt tenni, csak ott az a különbség, hogy bár lehet, de nem szükséges be is látni a vallási előrásokat.) És nem kell hinni semmiféle személyiséggel, intelligenciával rendelkező entitásban ahhoz, hogy valaki felismerésekre jusson antik filozófusokat olvasva.

Attól, hogy az ember nem hisz egy ilyen személyes, intelligens entitásban, attól még hisz eszmékben, elvekben, ideákban, és ha olyan a természete, akkor ezek számára fontosabbak, mint az anyagi világ történései. Nem kevésbé létezik a világnak a szellemi része egy ateista számára sem. Sőt mivel nincsenek rá előrágott válaszai, magyarázatai, rá is van utalva arra, hogy sokkal többet gondolkodjon erről.

Sőt egy ateista még a vallásból is tanulhat. Nem kell nekem elhinnem Isten létezését, nem kell elhinnem, hogy Mózes tényleg az Istennel találkozott, és tőle kapta a parancsolatokat. Ettől még el lehet gondolkodni a parancsolatokon, lehet arra a belátásra jutni, hogy ezek tényleg a civilizált együttélés fő szabályait írják le, még ha egyik-másik parancsolat – mivel a világ változott azóta – némileg újraértelmezésre szorul. Hasonló ez ahhoz, hogy nem kell nekem elhinnem azt, hogy Rómeó és Júlia ténylegesen létező, élő személyek voltak, ahhoz, hogy a történetből levonjam a megfelelő tanulságokat. Sőt tulajdonképpen teljesen mindegy a tanulság szempontjából, hogy Rómeó és Júlia léteztek-e a valóságban, vagy sem, hiszen a szellemi, kulturális „térben” ettől még ugyanúgy létezőek. Tehát egy ateista akár ugyanúgy tanulhat a Bibliából, mint egy hívő, nem kell ehhez elhinni a történések és – Istent is beleértve – a szereplők létezését, attól még nem válnak a példázatok kevésbé tanulságosak. Sőt egy nem hívő ezen is sokkal inkább el fog gondolkodni, sokkal inkább kritikus tud lenni, ütköztetni pro és kontra gondolatokat, és ezután belátni valamiféle tanulságot.

Röviden:

ateizmus ≠ vadmaterializmus

ateizmus ≠ harácsolás

ateizmus ≠ lelkiismeret nélküliség

ateizmus ≠ szellemi, érzelmi sivárság

Akár szervezett, közösségi módon is. Nyilván nincs olyan kiépített intézményhálózat, mint az egyházak esetén, de azért vannak mindenféle témájú egyesületek, csoportok, klubok.

De alapvetően mégis csak egyénileg lehet a szellemi, lelki fejlődés útján haladni. Ehhez persze segítségül szolgálnak nagy gondolkodók, művészek, meg hétköznapi emberek is.

Pl. nem becsülném le a családot, meg úgy általában az emberi kapcsolatokat. Ezek – jó esetben – mind-mind olyan kapcsolatok, amik nem hogy az anyagi haszonszerzést szolgálják, hanem akár komoly áldozatokat is tud hozni az ember azokért, akik közel állnak hozzá. Nyilván minden ember máshogy látja egy kicsit a világot, más értékrendje, más érdeklődési köre van, az egymással való beszélgetésekből az ember nagyon sokat tud tanulni, tud inspirálódni, segítséget kaphat. Illetve nyilván ő maga is tud másokat inspirálni, lelkesíteni ha arra van szükség, vigasztalni ha arra van szükség, tud másoknak segíteni. Itt fontos szerepe van a szűk családnak – szülők, gyerek(ek), (házas)társ –, de a többi sem elhanyagolható.

Én néptáncos voltam. Oké, nyilván ennek van azért egy szórakozás része. De több annál, egyrészt az ember áldozatokat is hoz, kötelességeket is vállal, ha egy együttes tajga. A dolognak számos olyan oldala van, ami megint csak nagyon nem az anyagi világról szól: sport, kultúra, művészet, egy csipetnyi történelem, és személyes emberi kapcsolatok, azok minden örömével és nehézségével. Illetve én táncosként Európa kvázi majd minden országába eljutva sokféle kultúrát, embert, sokféle szokást ismertem meg, ami megint csak az ember szellemi fejlődését, a saját kultúrájának a világban elfoglalt helyének helyesen látását szolgálja.

Van egy raklap hobbim. A túrázáson át, a sakkon, gón keresztül a barkácsolásig, vagy a szövésig, vagy éppen a főzésig. Az ember egyiket sem az anyagi haszonszerzésért csinálja. Ezek mind-mind olyanok, amelyek célja nem valami másban, hanem önmagában áll, ha esetleg van is praktikus produktumuk, az másodlagos. A túrázás jutalma az, hogy túrázhattál. A sakkozás jutalma, hogy sakkozhattál. Oké, a főzésnek a jutalma az étel is, amit utána megeszel, de nem kevésbé sütök nagyobb örömmel másnak tortát, amiből lehet, hogy csak egy szeletet eszek meg, mint amilyen örömmel főzök magamra.

Tudom, hogy ezek olyan túl hétköznapi dolgok, de én azt gondolom, hogy van ugyanolyan fontosak, mint a magasabb szintű kultúra, ha nem fontosabbak. A magasabb szintű kultúra sem ér egy lyukas fabatkát sem, ha nem tud leszűrődni belőle valami az ember hétköznapi tetteire, gondolkodására, döntéseire.

~ ~ ~

Emellett anno jártam hittanra és jártam templomba is évekig. De hinni soha nem hittem igazán Istenben. Ennek ellenére hasznomra volt ez is, a kereszténységgel kapcsolatos kérdéseim, és a válaszok keresése is alakította az értékrendemet, világképemet. Később aztán elég alaposan megismertem más vallásokat is, az egyiptomi vallásba is beleástam maga, a görög-római mitológiába, a buddhizmusba, hinduizmusba is. Sőt ha kicsit felületesebben is, de tanulgattam ezt-azt az iszlámról, a zoroasztrizmusról, az azték vallásról, a manicheizmusról, a sumér, akkád, babilóniai valásról is. A kereszténységnél maradva mostanság előszeretettel hallgatok különböző vallási tartalmú vitákat is. Főleg a Kálvinista Apologetika Youtube csatornáját kísérem figyelemmel. Érdekesek.

Aztán tanultam célirányosan filozófiát. Illetve igyekszem ilyen irányban azóta is autodidakta módon bővíteni az ismereteimet. Kimondottan nagy hatással volt rám a sztoikus filozófia, nem véletlenül emlegettem Marcus Aureliust és Senecát. De olvasgattam Epiktétoszt, Platónt is. Bár úgy vagyok vele, hogy bár Marcus Aureliustól csak egy vékony kis könyvecskébe beleférő írás maradt fenn, de egy-egy mondata is néha hetekig köröz a fejemben és emésztődik. De az érdeklődésem nem korlátozódik kizárólag a sztoikusokra, pl. azért megismerkedtem a püthagoreusokkal, Arisztotelésszel, Aquinói Szent Tamással. Illetve Kantot is elkezdtem olvasni, bár az eléggé mély víz. Meg körvonalakban ismerem az újabb kori filozófia néhány alakját, művének esszenciáját is.

Úgy alapvetően érdekel a vallástörténet is, és a tudománytörténet is, illetve a tudományfilozófia is. Számos ilyen tartalmú előadást hallgattam online.

A tudományok is érdekelnek nem csak tudományfilozófiai szempontból, hanem konkrétan is. Főleg a matematika, fizika. Meg nyilván informatikusként érdekes az informatikai mindenféle ága-boga.

Olvasni mostanság nem sok időm marad. De igyekszem pótolni hangoskönyvekkel. Kedvelem a sci-fit, de azért számos szépirodalmi művet is elolvastam meghallgattam. Pl. imádom Karinthyt is, Hamvas Bélát is. Egy időben írtam is verseket, dalszövegeket (nem túl jókat). Sőt még anno a középiskolában páran azzal szórakoztunk, hogy novellákat írtunk órán (közöset is), meg otthon is. (Fura osztály voltunk.)

Ha már olvasás, elolvastam a Bibliát is. Ami néhány magát hívő emberről nem mondható el, az elejétől a végéig, Mózestől a Jelenések könyvéig. Meg olvastam a Mahábhárata magyar nyelven elérhető részeit is. (Az egészet nyilván nem, mivel kb. 20-szor hosszabb, mint a Biblia, így nem hogy magyar, de angol nyelvű fordítás sincs, sőt még eredeti nyelven is problémás, hogy mi tartozik hozzá, mi nem.) Ebből egyébként készült egy félig film, félig színdarab jellegű mű is Peter Brook rendezésében, a maga 5 és fél órájával.

A különböző hermetikus tudományokat is megismertem kicsit közelebbről, bár nem túl mélyen, de talán az átlagnál egy nüansznyit mélyebben: asztrológia, alkímia, mágia, kaballa, beavatási iskolák, stb… Az ezoterika történetével is megismerkedtem valamennyire (kezdve a rózsakeresztesektől a szabadkőműveseken át a Teozófiai Társulatig, okkultizmusig, spiritizmusig).

Meg nyilván néztem filmeket, sorozatokat is, popcorn mozit is, meg komolyabb, kevésbé ismert műveket is.

Lehet, hogy tudnám még folytatni, ha kicsit vakargatnám a fejem, de szerintem így is írtam bőven eleget. Apropó éppen most is itt beszélgetünk. Ennek sincs semmi köze az anyagi világhoz, egy teljesen szellemi síkról szóló kérdésben folytatunk éppen diskurzust. Pedig lehet, tudnánk valami fizikai világban praktikusabb dolgot is csinálni helyette, de valamiért a magam részéről fontosnak tartom, sőt igényem, hogy a napomnak néha legyen része egy-egy ilyen eszmecsere is.

~ ~ ~

Ezekre – így most utólag belegondolva – mind-mind rengeteg időt, energiát áldoztam, és nem azért, hogy sikeresebb vagy gazdagabb legyek tőle. Mind-mind formálta, alakította a világképemet, mind szellemi és nem anyagi természetű.

És ehhez nem kellenek különösebben sem közösségek, sem szervezetek, csak igény, hogy az ember megismerje a világot. Nem csak abból a perspektívából, ami éppen neki itt és most szimpatikus, hanem mindenféle perspektívából. Elérhető anyag – könyv, hangfelvétel, előadás, film, vita – annyi van, hogy egy élet kevés a megismerésükre. Csak keresni kell. Hogy egy jelen témára újraértelmezett bibliai idézettel éljek: „Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.” (Máté 7:7)

Kérdező fel lett találva az ateizmus, ezt nem lehet vissza fordítani.

És ne felejtsük el, hogy a Európa országai megvívták az első világháborút, ledaráltak egy komplett nemzedéket, közben Európa vezetői Istenre és a "szent ügyre" hivatkozva akarták igazolni az értelmetlen népirtást. Ez volt az a pont amikor a nyugati civilizáció kiábrándult a vallásból. Magyarország közel van a Nyugathoz, ezért értelemszerűen kevesebb a hívő mint pl. Romániában vagy a Balkánon.

#16! Mindig lesznek olyan jelenségek, amiket nem tudunk megmagyarázni. Ez természetes, mert az univerzum hatalmas. Nálunk sokkal nagyon és sokkal kisebb dolgok is vannak bőven, amiken még nem értünk és valószínűleg sosem fogunk tudni megérteni. Nagyon naiv gondolat az, hogy egy bolygón kifejlődött okos majom, majd megérti az univerzum összes tulajdonságát. Az ember nem azért kutat, mert a végső igazságok érdeklik. (nem csak azért). Az ember alapvetően kíváncsi és tudni akarja azt, amit megtudhat.

A tudományok és a vallásos természetű babonák harca örökké fog zajlani, mert mindig lesznek olyan emberek, akik önkényesen, random elképzeléseik alapján állítanak fel népszerű elméleteket. A tudósok meg mindig meg fogják mondani, hogy ezt rosszul csináljátok! Így nem fogtok helyes eredményeket kapni. Hiába! Mert a vallásos ember nem akar tanulni. Nem akarja megérteni miért hibázik. ő csak hisz és ez neki elég.

A világon azonban létezik egy független, pártatlan dolog, ami előrevetítheti azt, hogy melyik módszer a megfelelő a világ megismerésére: És ez a történelem! A történelem minden hibánk és sikerünk gyűjteménye! Megnézhetjük általa miben volt igazunk és miben nem.

A történetem megtaníthat miket arra, hogy tanuljunk a hibáinkból és felismerjük naivitásunkat! Egy vallásos embernek bizonyára kiábrándító lehet végignézni azt, hogy a történelem során a tudományok szinte már az összes babonás hitből fakadó elképzelést megcáfolták. Tényeken, valós, megismételhető, mérhető megfigyeléseken alapuló ismeretekre alapozva. A tudomány ugyanis csak a megfigyelhető jelenségekkel tud foglalkozni. Ez egy ilyen módszertan. Kitalált dolgokat nem vizsgál, mert az bizonytalan. Vagy igaz, vagy nem!

Az ember mindig önmagát gondolta a legfontosabbnak. És miden nála hatalmasabb elképzelt lényt olyannak képzelt, mint saját maga! A Nap egy jóságos hatalmas istennek tűnt számukra. Akit imádni kell. Az Isteni fény, stb... Tévedtünk! A Nap egy tök átlagos csillag, csak közel van. És azért kel fel mindig, mert a Föld egy bolygó és forog a tengelye körül. A Nap sem egy gondolkodó entitás, hanem egy termonukleáris erőmű, ami hidrogén gázt alakít át héliummá. A vallási vezetők be is látták, hogy tévedtek. Ez történt minden fizika jelenség leírása során. A villámok nem Thor pörölye által keletkeznek. A betegségek nem démonok, boszorkányok műve. A vallások mindig tévedtek! MINDIG! És most is ugyan az megy. Az ősrobbanás pl. hogyan jött létre a vallások szerint? HÁT ISTEN Által! Milyen meglepő.... :D

Az ősrobbanás és a placebo jelenség is majd meg lesz magyarázva. ÉS semmi okunk nincs azt feltételezni, hogy Isteni dolgok miatt ilyenek. Hiszen a történelmi ismeretek gyönyörűen láttatják velünk, hogy ilyen elméleti hibákat nem szabad TOVÁBBRA IS elkövetnünk. A világot a fizika írja le. A fizikára épül a kémia, a kémiára a biológia, a biológiára a tudatuk, amivel ezen tudunk gondolkodni. És be is zárult a kör! A nagy kérdés az, hogy miért van fizika! Nem tudjuk, de megint beleesünk abba a hibába, hogy Istent feltételezzük mögötte. Egy gondolkodó lényt. Megszemélyesítjük az ismeretlent, ahogy szoktuk. Sosem tanulnunk a történelemből.

Az állatok (tehát az ember is) mintázatokat találnak ösztönösen a természetben. Ezért tudunk vadászi, szaporodni, mozogni. Értelmezi agyunk a látottakat és magyarázatot próbál adni rá. Ha ezt helytelenül tesszük, akkor téves elképzelésre jutunk. Ha meg logikusan, a valós megfigyelésekre alapozzuk az elméleteinket, akkor sokkal közelebb tudunk kerülni az igazsághoz. A tűz meggyújtásához nem kell imádkozni, nem kell fölösleges köröket futni. Csak éghető anyag, levegő, és megfelelően magas hőmérséklet kell. Minden más feltételezett szükséglet hozzá csak babona. És nem tudás!

A placebo effektus valóban még nem tejesen ismert jelenség. (az elektromosság igen: w1kipédia) De ez sem meglepő, hiszen minden biológia lény elképesztően bonyolult rendszer. Atomok alkotta molekula gépezetek alkotta gépezetek alkotta rendszerek összessége, amit mi élőlénynek nevezünk. A mai modern nanotechnológia közelében nem jár annak a bonyolultsági szintek, amit egy élőlény képvisel. Sokat kell még tanulnunk erről, főleg a világ legbonyolultabb ismert rendszeréről, az emberi agyról. A placebót is meg fogjuk majd érteni, ahogy a szabad akarat, vagy a kreativitás mechanizmusát. Ezek biológia folyamatok, amik ok-okozati háttere felkutatható. És aki tanult a történelemből, az már tudja is, hogy a válasz egy kiábrándító biológiai ismeret lesz, ami új kérdéseket vet majd fel és nagyban hozzájárul a tudomány fejlődéshez.

#18! Szerinted kell egy gondolkozó lény ahhoz, hogy valami kialakuljon? :D

Ahaa... és mi van akkor, ha mindig is volt anyag (energia) a világban. Néha kialakul(t) benne gondolkodásra képes rendszer, néha pedig nem. Most éppen kialakult, mert az ősrobbanás ezt lehetővé tette...

Sajnálom de 2000 éve tudjuk, hogy Isten sem filozófiai, sem természettudományos szempontból nem feltétlenül szükséges elem a világ leírásához:

Ha Isten teremtette a világot, akkor őt ki teremtette? Vagy ő mindig is létezett? Ha te mondhatod, hogy Isten mindig is létezett, akkor én miért nem mondhatom, hogy az anyag (energia, rezgés, vagy ahogy tetszik) mindig is létezett? Csak egy gondolkodó entitás tud örökké létezni? az energia már nem? Miért?

Simán elképzelhető, hogy a világ csak úgy van! És mi is csak úgy kialakultunk benne. Ez tűnik reálisnak, hiszen a megfigyeléseink erre utalnak. Sehol sem látni az univerzumban emberi fogalmakra utaló jelenségeket, mint a szép, szeretet, jóság, gonoszság, érték, fejlődés, béke, stb... Már megint csak magunkból indulunk ki, az általános beszűkült látásmódunkkal. A legelemibb részecskéktől a legnagyobb galaxishalmazokig sehol sem találunk tudatosságot. Minden csak energia, vagy annak a magnyilvánulása, ami engedelmeskedik a fizika törvényeinek. Senki sem tudja hogyan kezdődött vagy egyáltalán kezdődött-e az, amit mi valóságnak nevezünk.

Vedd észre, hogy több ezer éves kérdéseket akarsz a fotelből megválaszolni. Ne terheld magad ilyenekkel. Mások az egész életüket ennek szentelik és csak kis eredményeket tudnak elérni. Így megy ez: Apránként a tudomány és a filozófia által. A világ megismerésének folyamatában a vallásoknak pont annyi jelentősége van, mint a babonáknak, téveszméknek, legendáknak, az ismerete. Helyén kell hát kezelni ezt a társadalmi jelenséget.

Szia. Én ilyen kérdések esetében a bibliában keresem a választ, és meg is találtam. Figyeld meg, higy mit mond a 2Timóteusz 3: 1-6 : Azt pedig tudd meg, hogy az utolsó napokban nehezen elviselhető, válságos idők lesznek. 2 Mert az emberek önmagukat fogják szeretni meg a pénzt, dicsekvők lesznek, gőgösek, káromlók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, hűtlenek, 3 nem lesz bennük szeretet, nem lesznek készek semmilyen megegyezésre, rágalmazók lesznek, önuralom nélküliek, vadak, a jóságot nem fogják szeretni, 4 árulók lesznek, keményfejűek, büszkék, inkább az élvezeteket fogják szeretni, semmint Istent, 5 és látszólag istenfélők lesznek, de valójában nem úgy élnek. Az ilyen emberektől fordulj el.

Nagyon érdekesnek találom, hogy a biblia azt jövendöli, hogy az emberek például pénzszeretők lesznek, de az még érdekesebb, hogy azt írja : "az utolsó napokban". Ha a bibliai jeleket nézzük, akkor a világ állapotából látszik, hogy a vége felé jár, nemsokára hatalmas változások lesznek.