Az emberek miért távolodtak el ennyire a vallástól, miért fókuszálnak kizárólag az anyagira, és a spirituálisra egyáltalán?

Kissé megkésett reakció, de sebaj…

#13 > Pont ez a probléma, hogy nem intézményesített.

Intézményesnek intézményesített. Lásd: színházak, múzeumok, könyvtárak, mozik stb… Maximum nem egy monolitként, és nem annyira hierarchikusan. Inkább a különbség, hogy egy részük nem annyira közösségi természetű. Bár ez lassan a nyugati kereszténységnél is csak látszat, régen falun azért nagyjából ismertél majd mindenkit, aki a templomban volt, ma meg lehet, hogy az évek óta három paddal előtted ülőről semmit nem tudsz, hogy ki fia-borja, milyen ember, mi lelkesíti és mitől fél.

> Mivel nem intézményesített, ezért az emberek hajlandók azt elhanyagolni

Ez így nem függ össze. A kocsmáknak sincs egy erősen hierarchikus rendszere, mégis sajnos sok ember nem hanyagolja el az odajárást.

> Most tekintsünk el a pár százalékos kisebbségtől akikben van elegendő kíváncsiság, hogy utána olvassanak ilyen témaköröknek is és fejlesszék magukat

Nem itt húznám meg a vonalat. Nem kell feltétlenül műveltnek lennie annak, aki felül tud emelkedni az anyagi vágyain és szükségletein. És bár az emberek – amúgy keresztények is – hajlamosak másokkal kevésbé törődve a maguk pecsenyéjét sütögetni, de mikor tétje van a dolgoknak, igenis hajlandóak a jóra. Önmaguktól.

2013-ban volt talán az árvízhelyzet? Nekem is kényelmesebb lett volna otthon nézni a tévét, heverészni délután. De nem, kimentünk homokzsákot pakolni a gátra, pedig közvetlenül nem veszélyeztetett minket az árvíz. De nem csak mi, vége-hossza tömegeket láttunk. Számos ember volt, akikkel szóba elegyedve kiderült, hogy ők sem a saját házukat védik, hanem mondjuk a Bakonyból jöttek. Volt közöttük ateista, aki azért ment ki homokzsákot pakolni, mert úgy gondolta, hogy csak magunkra számíthatunk, nincs Isten, aki segítene. Volt közöttük keresztény, aki a „segíts magadon, Isten is megsegít” elve miatt volt kint, imádkozott, de hát imádkozni lehet homokzsák pakolás közben is. Meg persze volt ateista, aki nem jött ki, mert a végén még lemaradna a meccsről, meg volt keresztény, aki nem jött ki, mert a tettek *helyett* imádkozott.

De összességében én azt látom, hogy az ember ha valóban tétje van, igenis hajlandó az áldozathozatalra, lemondásra mások érdekében. És nem érzem úgy, hogy hatalmas különbség lenne ilyen téren hívők és ateisták között.

> Az embereknek utat kell mutatni.

Így van. Utat kell nekik mutatni. De nem rákényszeríteni egy útra. Anno mikor kvázi mindenki vallásos volt, akkor egyik oldalról ebbe nőtt bele. Ez volt számára a természetes, és alapvető kérdésekre nem kérdezett rá. Gondolj bele, te is ismersz rengeteg gyerekdalt, mondókát, szólást, és fel sem merül benned, hogy mégis mi a fenét jelent az „ecc” meg a „pecc”, vagy mi a fene is az a „kece” a Kis kece lányomban, vagy hogy akkor most pontosan hogy is élt az a Marci nevű ember Hevesen. De anno akiben mégis megdőlt a hit, arra a közösség kvázi ráerőszakolta, hogy akkor is bábozza el, hogy ő hívő, ha nem így tett, kiközösítették. (Ha meg kellően reflektorfényben volt, és még hangoztatta is a saját nézeteit, akkor meg esetleg az inkvizíció kopogott be hozzá.)

De hogy ne csak vallási példát hozzak, kb. olyan ez, mint ahogy ráerőltette a kultúrát az emberekre a szocializmus. Csak gondolj a Vers mindenkinek, vagy A hét műtárgya című műsorokra. De nem, ettől az emberek nem lettek sem műveltebbek, sem fogékonyabbak a művészetre, pláne nem lettek tőle jobb emberek.

> Az emberiség történelme során mindig is úgy volt, hogy egy szűk kör szabta meg az irányt és a többség követte azt.

Az nem mindegy, hogy kit és hova követnek az emberek. És ez megint kicsit független kérdés a vallástól. Pápák is vitték az embereket szörnyűségekbe, meg ateisták is emelték az embereket.

> Ha körülnézünk láthatjuk, hogy az emberek egyre stresszesebbek, fáradtabbak, mentális gondoktól egyre gyakrabban szenvednek, családok szétziláltak, rengeteg a csonka családban nevelkedett gyermek.

Nézz körbe, ez a vallásos országokban is, meg a kevésbé vallásos országokban is nagyjából így van. Ez megint nem vallási kérdés, hanem társadalmi kérdés.

> Egy ilyen fejlettnek mondható világban az embereknek nem frissebnek, nyugodtabbnak, boldogabbnak kellene lenniük?

Frissebbnek? Talán. Nyugodtabbnak? Talán. Hogy nem így van, az nem az ateizmuson, hanem a gazdasági rendszerünkön múlik. Az meg ilyen már vagy fél évezrede, nem kis részben az egyháznak is köszönhetően. Egyszerűen a gazdaságunk olyan, hogy folyamatos és egyre nagyobb gyorsulásra van ítélve, vagy ha nem, akkor szétesik az egész.

Viszont van itt valami, ami inkább a korunk hazugsága. Nem, nem boldogabbnak kell lenni. Te magad egy tucatszor írtad le a válaszban azt a szót, hogy „boldog”. A boldogság nem állapot, hanem pillanatnyi állapotváltozás. Nem a boldogság a kulcs, hanem az elégedettség. Pont az a baj, hogy az emberek alapvetően nem az elégedettséget keresik, nem tudják meghúzni, hogy „ennyim van, ennyi elég”, legyen szó anyagi, vagy szellemi természetű dologról (ekkora tévém van, ekkora elég, vagy ennyire tudok gitározni, ennyi elég). Az ember folyamatosan a változást akarja, mert az teszi boldoggá. Pont ezért akar nagyobb tévét, pont ezért akar jobban gitározni, és nincs megállás, amíg nincs kvázi egy mozivászon méretű tévéd, és nem te vagy a világ legjobb gitárosa.

> A tudomány ás a természetfeletti mindaddig két létező dolog lesz amíg egyik vagy másik nem bizonyítja megkérdőjelezhetetlenül, hogy a másik nem létező.

Huhh… Ez külön választ érdemel…

> A tudomány ás a természetfeletti mindaddig két létező dolog lesz amíg egyik vagy másik nem bizonyítja megkérdőjelezhetetlenül, hogy a másik nem létező.

> Jelenleg egyik sem következett be.

Nem is fog. A tudománynak és a vallásnak nincs ütközőpontja. A vallás a nem anyagi természetű létezőkkel foglalkozik. A tudomány meg deklaráltan csak az anyagi létezőkkel foglalkozik, az anyagi világ jelenségei között próbál összefüggéseket találni. A dolog maximum ott tudna találkozni, ha egy természetfelettinek tartott jelenségről kiderül, hogy mégis csak anyagi természetű. Ez ugyan megcáfolna, hogy az *adott* dolog természetfeletti, de azt nem, hogy egyáltalán nem létezik természetfeletti.

> Az egész tudomány arra épül, hogy minden a véletlennek köszönhetően csak úgy kialakult mert nem volt jobb dolguk az elemi részecskéknek. Meg az anyag előbb volt mint a tudat.

Hatalmas tévedés. A tudomány nem erre épül. Lehet, hogy ez a tudományos ismeretekből következő modell, de nem ez a tudomány alapja.

A tudomány alapja a módszertanából áll. Az ókorban még összefonódott a tudomány a vallással is, meg a filozófiával is. Számos olyan magyarázata volt a világnak, ami bár logikusnak tűnik mélyebb ismeretek nélkül, az adott kor ismeretei alapján már-már magától értődőek voltak ezek, de kiderült, hogy nem helyesek. Pl. megfigyelték, hogy a földi dolgok tökéletlenek. Amit elgurítasz, megáll. Amit feldobsz, leesik. A dolgok eltörnek, elkopnak, elkorrodálódnak, elrohadnak, elpusztulnak. De mindenképpen változnak. Ezzel szemben az égi dolog – csillagok, bolygók – romlatlannak tűnnek, nem alszik ki egy csillag, nem lassul le, nem esik le. Változás ugyan van, de ez stacionárius változás, ha most felnézel az égre, nagyjából ugyanazt látod, mint 100 éve, meg mint 1000 éve. Ergo az égi dolgok tökéletesek. És itt jön a filozófiai spekuláció: Mivel tökéletesek, így nyilván tökéletes pályán mozognak, a legtökéletesebb pálya meg a körpálya.

Szépen mindenki meg is tapsolta ezt a briliáns eszmefuttatást, és elfogadta, hogy a Nap, a Hold, a csillagok körpályán mozognak. Viszonylag kevés emberben volt meg az igény, hogy ezt le is ellenőrizze. De azért volt. Kiderült, hogy valami nem stimmel. Pl. a bolygók néha visszafelé haladnak pár napig. Aztán innen jöttek a „hackelések”, hogy jó, akkor egy körpályán mozognak, aminek a középpontja szintén körpályán mozog. De valahogy csak nem jött össze a modell és a megfigyelés. Aztán jött Kopernikusz, aki bár még nem a Napot tette meg középpontnak, de kimozdította a középpontot a Földtől. Kopernikusz igazából egyszerűsíteni akarta a toldozott-foltozott Ptolemaiosz-féle modellt. De valahogy mégsem állt össze a kép.

Nyilván ma már tudjuk, hogy a pálya alakja másodlagos. A mozgást más törvények határozzák meg, és ugyanaz a törvény eredményezhet körpályát, ellipszispályát, de parabolát, sőt nemeuklideszi geometriában eléggé fura pályákat is.

Aztán ott volt a középkorban divatos asztrológia. Ezt még a kereszténység is elfogadta, olyannyira, hogy ma is számtalan régi templomban, katedrálisban fedezhetők fel direkt és szimbolikus, indirekt módon asztrológiai szimbólumok, jelképek. (Aki kételkedik: [link] ) Oké, csak az asztrológia is elkezdett szétágazni, több tucat – egymásnak tulajdonképpen ellentmondó – különböző asztrológiai rendszer létezett. Még még volt számos más „tudománya” a középkornak, újkornak.

~ ~ ~

Innen kezdett kibontakozni a modern tudomány alapja. Filozófiai, vallási vagy spekulatív magyarázata van a világnak annyi, hogy tele van velük a padlás. Tegyük ezeket félre, és próbáljuk meg ténylegesen megfigyelni a világot, és a megfigyeléseink alapján tárjuk fel a világ jelenségei közötti összefüggéseket. Ne filozofáljunk azon, hogy milyen egy csillag, és milyen pályán kellene mozognia, hanem mérjük meg a csillag helyzetét az égen, szépen gyűjtsük össze ezeket az adatokat, és próbáljunk alkotni egy olyan képletet, olyan modellt, ami leírja ezeket a *megmért* adatokat.

Ez aztán szépen csiszolódott, hogy pontosan hogyan kell ezt jól csinálni. Ennek pl. az egyik következménye, hogy a tudomány egészen addig nem feltételez semmiféle jelenséget, amíg a jelenség feltételezése nem eredményez egy pontosabb modellt.

~ ~ ~

És akkor itt nézzük meg, hogy milyen dolgok is létezhetnek a világban.

1. Olyan, ami anyagi természetű, és hat az anyagi világra. Oké, ez egyszerű, a kalapács anyagi természetű, és hat az anyagi világra, mondjuk a szegre.

2. Olyan, ami nem anyagi természetű, de hat az anyagi világra. Ez már érdekesebb. Pl. ilyen a gravitáció, vagy a mágneses vonzás. Nem anyagi természetű, nem tudsz eltenni a fiókba 2 kg gravitációt, hogy jól fog még az jönni. De ugyan a gravitáció nem anyagi természetű, mégis nagyon pontosan ismerjük, pont azért mert hat az anyagi világra, és a hatásánál fogva meg lehet ragadni a jellegét. (Anno egyébként Newtont még páran meg is szólták, hogy a mágiát keveri bele a tudományba, hiszen hogyan vonzhatja két test egymást, ha nincs közöttük anyagi természetű kölcsönhatás, nem érintkeznek egymással. Newton meg ilyen spekulációk helyett egyszerűen leírta, hogy hogyan hat a gravitáció a testekre. Nem tudta, hogy mi az a gravitáció, és pont ezért meg sem próbált rá magyarázatot adni. Egyszerűen csak megmérte, képletbe foglalta, hogy hogyan hat a testekre.)

3. Olyan, ami nem anyagi természetű, és nem is hat az anyagi világra. Ez is érdekes kérdés, mert ha valamit sem közvetlenül, sem közvetve nem lehet megtapasztalni, akkor arról egyáltalán elmondható-e, hogy létezik? Hiszen sem a létének a feltételezése, sem ezen feltételezés elvetése nem változtat semmit a világról alkotott modellen, így az anyagi világ működése szempontjából lényegtelen, olyan, mintha nem is létezne.

Azt várták, hogy Istent a 2. kategóriában találják meg. És erre a tudomány a módszertanával alkalmas is lett volna. Istent magát ugyan nem, de a hatását a világra megérthettük volna. Ki lehetett volna patikamérlegen mérni, hogy mennyivel nagyobb bűn az emberölés, mint a paráznaság. Képletbe lehetett volna foglalni. Hogyan? Pl. tudjuk, hogy egy „v” sebességgel mozgó tárgy ha teljesen megáll egy ütközés során, akkor „E” mennyiségű energia szabadul fel. Erre a képlet:

E = 1/2 * m * v²

Hogyan lehet ebbe belefoglalni Istent? Így:

E = α * 1/2 * m * v² + Ω

Ahol α és Ω Isten akaratát, hatását kifejező mennyiség. Lehetett volna azt is találni, hogy ha egy keresztény ütközik „v” sebességgel egy falnak, akkor egészen más ez a két mennyiség, mint mikor egy ateista anyagyilkos. De nem lehetett kimutatni ilyet. Valahogy minden mérés – és nyilván volt pár millió ebből az elmúlt évszázadokban – rendre azt mutatta ki, hogy valahogy mindig az adódik, hogy α=1 és Ω=0. Nemes egyszerűséggel azt lehet mondani, hogy ezekkel egyszerűsíthető a képlet, kihagyható a képletből. Ha létezik Isten, nincs nyoma, hogy akár csak ritkán is, de beleszólna a sebesség, a tömeg és az energia összefüggésébe. Ez nem azt jelenti, hogy nincs Isten, csak hogy ebben az összefüggésben passzív marad.

És minél több jelenség között tártunk fel összefüggést, annál többről derült ez ki. Isten valahogy nem akar megmutatkozni egyik fizikai jelenségben sem. Pedig milyen jól jönne, hiszen ahogy mondtam, következtetni lehetne arra, hogy pontosan milyen is Isten akarata, mennyire értjük félre esetleg a Bibliát. Idővel meg sem próbáltunk bevenni a képleteinkbe ilyen összefüggéseket. Ma alapértelmezésben azt feltételezzük, hogy a megismerni kívánt jelenségben ugyanúgy nem játszik szerepet Isten, mint az eddig feltárt kismillió összefüggésben. Majd ha nagyon muszáj, és nincs más fizikai magyarázat, akkor bele lehet venni, és lehet nézni, hogy mitől függ. Tehát a tudomány módszertana nem zárja ki továbbra sem egy ilyen a fizikai világra aktívan befolyással lévő istent, egyszerűen csak eddig nem találta nyomát ennek.

Innen jött aztán – és hangsúlyozom, hogy ez már nem tudomány, hanem filozófia – a deista világkép, amiben Isten teremti meg ugyan a világot, de a működésébe a teremtés után már nem szól bele, „a gép forog, az alkotó pihen”. Majd innen jött a modern ateizmus, majd ennek aztán mindenféle egyéb filozófiai hajtása.

~ ~ ~ ~ ~ ~ ~

> Az egész tudomány arra épül, hogy minden a véletlennek köszönhetően csak úgy kialakult

Nem, a tudomány nem tudja, hogy a világegyetem hogyan alakult ki. Maximum a keletkezése utáni folyamatot tudja megragadni a módszertanával. A Nagy Bumm nem mond semmit a világ létrejöttének okáról, sem a hogyanjáról, csak és kizárólag a már létrejött univerzum fejlődéséről tud elmondani bármit is. Azt viszont egészen jól, több különböző aspektusból is nagyon ugyanaz a modell következik.

Másik oldalról a világ folyamatait nem a véletlenek, hanem a fizika törvényei irányítják. Persze hogy miért az a törvény, ami, az lehet filozófiai szempontból érdekes kérdés, de a tudomány nem foglakozik vele. A tudomány általában nem foglalkozik a „miért” kérdésével. A „mennyi” és bizonyos szempontból a „hogyan” kérdésével foglalkozik.

Itt be szokás citálni az entrópia törvényét – pontosabban a termodinamika második főtételét – vallási oldalról, hogy a galaxisok vagy az élet kialakulása ellentmond a fizika törvényének. Ők nem figyeltek oda fizikaórán, mert ez kizárólag zárt rendszerekre vonatkozik. A Föld nem zárt rendszer, a Napból energia érkezik, és infravörös sugárzás formájában ugyanennyi energia távozik is. A Föld nem zárt, hanem energiaáteresztő rendszer. Az univerzum sem tekinthető teljes mértékben zárt rendszernek de ez kissé komplexebb kérdéskör.

Mindenesetre az energiaáteresztő rendszerekben hajlamos csökkenni az entrópia, leegyszerűsítve hajlamos növekedni a komplexitás. Pl. egy mészkő hegy, ami kezdetben egy idomtalan, strukturálatlan valami, abba a rajta átfolyó víz miatt barlangok jönnek létre, abban igencsak komplex cseppkövek. Vagy az időjárási rendszer sem zárt, egy majdnem homogén felhő olyan komplex struktúrákat tud létrehozni, mint egy hópehely. Nincs ebben misztikum, ha az ember érti a fizikai összefüggéseket, folyamatokat. És bár a hópelyhek eléggé véletlenszerűek részleteikben nézve, de mégis vannak közös jellemzőik, közös tulajdonságaik. Pl. hogy általában nagyjából hatszögszimmetrikusak. Ennek is megvan az oka, méghozzá a vízmolekulában a hidrogénkötések között bezárt szög, aminek megint csak megvan a kvantumfizikai oka.

> Nem nehéz belátni, hogy ez abszurd úgy ahogy van.

Pl. az, hogy az anyag előbb van, mint a tudat, az számomra nem tűnik abszurdnak. Minden, amit meg tudunk figyelni a világban, és tudata van, annak anyaga is van, és az anyaga előbb létezik, mint a tudata. Neked is előbb volt anyagod, mint tudatod. Előbb volták egy tucat sejt, majd fél marék sejt, és csak később mutattál bármi olyan reakciót, ami a tudat létezéséről árulkodna.

Nem nehéz belátni, hogy abszurd? Akkor láttasd be. Ezeddig nem nagyon sikerült senkinek. Maximum mindeni a saját szubjektív világképe alapján érezheti abszurdnak, de objektíven nézve nem az. Voltak a történelemben páran, akik megpróbáltak objektív logikai érvet felhozni Isten létezésének szükségszerűségére. (Lásd: ontológiai istenérvek) Mindegyik valami olyan premisszából indul ki, ami egyáltalán nem magától értődő, vitatható, megvizsgálandó, de a legtöbb olyan, hogy jellegéből fakadóan nem is igazán vizsgálható a helyessége. Innentől viszont már nem a tudomány áll szemben a vallással, hanem a vallás, mint egy tágabb értelemben vett filozófiai ág, egy másik filozófiai ággal.

> Rengeteg megmagyarázhatatlan dolog van. Ezek jelenleg természetfeletti jelenségek amivel a tudomány nem tud mit kezdeni.

Vannak megmagyarázatlan egyedi – nem reprodukálható – esetek. Sőt vannak megmagyarázatlan reprodukálható jelenségek is. A tudomány legalább korrektül azt mondja, hogy egy adott dologra jelenleg nincs magyarázata, és nem próbál spekulatív módon gyártani magyarázatot. A tudomány meg mindig is az adott korban éppen nem megmagyarázható jelenségekkel foglalkozott, és így tett egyre másra megmagyarázhatóvá addig megmagyarázhatatlan jelenségeket, összefüggéseket. Tulajdonképpen mást sem csinál a tudomány, mint ezt.

> De nem tudják mi az a placebo. […] De nem tudják mi az a placebo. […] amig ilyenek vannak és amig a tudomány nem tud mindent megmagyarázni addig nem érezheti magát olyan pozícióban, hogy rámondja bármire is, hogy hülyeség.

Állj, állj, állj. Össze van itt mosva több dolog.

A tudomány tudja, hogy *létezik* a placebo-hatás. Vannak meglévő statisztikák, mérések, meg azoknak számtalan reprodukálása. Az igaz, hogy nem ismerjük a placebo-hatás működésének minden részletét, de vannak rá hipotézisek, a feladat az, hogy ezeket megpróbálják igazolni. Csak hát az emberi test meglehetősen komplex rendszer. Kicsit olyan ez, mint az autó. Attól, hogy nem tudod, hogy *hogyan* működik az autó, attól még teljesen megalapozott az az állításod, hogy *létezik* autó, sőt még számos tulajdonságát is ismerheted, mint ahogy a placebo-hatásnak is számos tulajdonságát ismerjük.

Istennel, vagy bármilyen természetfeletti jelenséggel meg az a gond, hogy az egy másik kategória. Annak nem a működése, hanem a *létezése* az, ami nem magától értődő, nem objektíven megtapasztalható, bárki számára reprodukálható módon.

Ami még itt összekeveredik, az az, hogy mit mond a tudomány. A tudomány azt mondja a placebo-hatásra, hogy x ember kapott hatóanyagot tartalmazó gyógyszert, y ember kapott placebot, z ember meg nem kapott semmit. Ennek eredményeként a hatóanyagot kapott betegek a%-a, a placebót kapott betegek b%-a, a semmit nem kapó betegek c%-a gyógyult meg, ahol szignifikáns módon fennáll az az összefüggés, hogy a>b>c. Sőt egy-egy konkrét hatóanyag és betegség esetén konkrét arányok vannak. A tudomány ennyit mond. Nem mondja azt, hogy értik a placebo-hatást, nem mondja azt, hogy nem érti a placebo-hatást, nem mondja azt hogy ez hülyeség, az meg nem. Azt mondja, hogy a tudományos módszertannak megfelelő kísérletek, megfigyelések ezt az összefüggést tárták fel.

Az, hogy „Isten létezik”, az nem hülyeség, hanem egyszerűen tudományos szempontból értelmezhetetlen állítás: „Elnézést, de ez pontosan milyen összefüggések között és milyen természetű kapcsolatot ír le? Mi ennek a vázlatos képlete, abban milyen paraméterek vannak és milyen mértékegységek?”. Az „Isten létezik” nem hülyeség a tudomány számára, hanem tudománytalan. Pont úgy, mint ahogy nem tud a gasztronómia választ adni lakberendezési kérdésekben. A gasztronómus igen, de ebben az esetben ember, és nem gasztronómus minőségében.

> Vagy az elektromosság. Senki nem tudja miért van, vagy hogy jön létre, csupán mérni tudjuk.

Azért ennél kissé komplexebb a dolog. De hogy filozófiai irányból nézzünk rá ez még mindig sokkal jobb. Anno számos dologról nem tudtuk, hogy miért van, hogyan jön létre, és vagy tudtuk mérni vagy nem, de jó magyarázat volt rá Isten. Ő hozta létre, ő csinálja stb… Egy gond van ezzel, hogy tulajdonképpen továbbra sem tudtuk meg ebből, hogy oké, de miért hozta létre, hogyan hozta létre Isten. Illetve feljebb passzoltuk a kérdést. Mert az elektromosságot legalább mérni tudjuk. De Isten esetében ugyanúgy nem tudjuk, hogy miért van, hogyan jött létre, és még mérni sem tudjuk.

Azt mondtad, hogy a tudományon alapuló ideológia, vagy filozófia, illetve a tudományon alapuló világkép – ami nem a tudomány maga – az abszurd? Meglehet. De objektíven nézve bármilyen vallásról is van szó, az nem teszi kevésbé abszurddá a világképet, csak kellően távol tolja az abszurditást, eléggé távolra, hogy ott már ne tűnjön fel, ne szúrjon szemet, ott már ne merüljön fel kérdés. Kicsit olyan ez, mint mikor a kisgyerek kérdezi, hogy mi van a hegyen túl. Egy erdő. És mi van az erdőn túl? A tenger. És pont. A tenger már kellően messze van ahhoz, hogy már ne legyen érdekes kérdés, hogy mi van a tengeren túl. A kiinduló probléma – hogy „mi van azon túl, amit ismerek” – ugyanúgy nyitott maradt, csak kellően messze került ahhoz, hogy az már ne legyen zavaró, így kellően megnyugtatóak a válaszok.

Így látom én a vallást is. Valójában a vallások nem tették soha megérthetőbbé a világot. Az anyagi világot semmiképpen, de még az erkölcsi világképben is kérdéses számomra, hogy az valóban a vallásból származik-e. Hiszen ha egy keresztény hívő olvassa a Bibliát és van egy csepp kritikai érzéke, akkor csak el kell, hogy gondolkodjon olyanokról, hogy vajon Isten helyesen tette-e amit tett, lett-e volna más alternatíva. Ott van az özönvíz esete. Tényleg nem volt az egész világon Noé családján kívül egyetlen egy ember sem, aki kiérdemelhette volna az esélyt, hogy a jót válassza? Ha katolikusként nézzük, akkor szabad akarat van, és akkor kérdés, hogy csecsemők sokaságából Isten egyiket sem látta esélyesnek arra, hogy jó ember legyen? Biztos, hogy az özönvíz igazságos volt? Biztos, hogy ez volt a legigazságosabb, amit Isten tehetett? Oké, aztán el lehet intézni a dilemmát sokféle módon. Isten bizonyára többet tud, és az ő nézőpontjából valóban ez volt a legjobb megoldás. Vagy el lehet intézni a dolgot azzal is, hogy ez egy tanmese, aminek nem a történése, hanem a tanulsága a lényeges. De kétségtelen, hogy ettől még az erkölcsi érzéke egy katolikusnak is szembe megy a Biblia történésével, ergo az ő erkölcsét sem kizárólag a Biblia alakította ki, mert akkor azt gondolná, hogy persze, hogy ez volt a legigazságosabb, hogy fér ehhez kétség?

Tehát én azt gondolom, hogy alapvetően nem hogy a fizikai világra nem ad Isten magyarázatot, hanem számos elvont kérdésre sem feltétlenül.