Valaki le tudná nekem írni a bűnbeesést?

Miért nem olvasod el a Bibliából? Nem hosszú, a neten is megtalálod. Ha értelmezés érdekel, azt tudok írni, de nem akarok neked idemásolni egy szöveget, amit megtalálsz máshol is.

Freya

Az Isten megteremtette az Édent. Volt benne minden jó. Az embert is belehelyezte. Aztán rögtön tiltást is adott neki. A kert középső két fájáról nem ehetett az ember. Nyilván amit tiltanak az érdekessé válik. Hát ők is igy jártak. A kigyó, aki tudott beszélni, azt mondta nekik, hogy nyugodtan egyenek, nem lesz semmi bajuk. Hát ettek. Na most ez baj lett, mert Isten haragra gerjedt és azt mondta, hogy ez a bűn és kiűzte őket az Édenből.

"Parasztosan" ennyi. A hittanon is hasonlóan oktatják.

Én másképp látom (elolvastam a Bibliának erre vonatkozó részeit). Amit már ezeken az oldalakon többen leírtak, nem tudok azonosulni.

Ha az Isten mindenható és "szeretettből" készítette a mindenséget, akkor sántít néhány dolog:

- miért nem akarta, hogy az ember a tudást is megkapja, vagy gondolkodás nélküli lényt teremtett, esetleg "rabszolgának",

- miért nem akarta, hogy az ember olyan legyen mint közülük egy, akkor minek csinálta,

- ha mindenható, akkor előre látta, hogy meg fogják szegni a tiltását, tehát a bűnt ő találta ki, csak nem merte nyiltan felvállalni.

Vagy mindezt csak a papok terjesztik, hogy a "szentes" emberek adományaiból jó éljenek.

Szerintem nincs bűn, mert Isten nem tesz ellene e világban semmit.

Teremtés könyve - 3. fejezet

Ősszüleink bűne és büntetése.

Ősszüleink bűnbeesése

„1Ámde a kígyó ravaszabb volt, mint a föld minden állata, melyet az Úr Isten alkotott. Ez azt mondá az asszonynak : Miért parancsolta meg néktek az Isten, hogy a paradicsom egyik fájáról se egyetek? 2Felelé néki az asszony: A paradicsomban levő fák gyümölcséből eszünk! 3Hogy azonban a paradicsom közepén levő fa gyümölcséből ne együnk, meg hogy ahhoz ne nyúljunk azt megparancsolta nekünk az Isten, hogy meg ne találjunk halni. 4Mondá erre a kígyó az asszonynak: Dehogy is haltok meg! 5Csak tudja az Isten, hogy azon a napon, amelyen arról esztek, megnyílik szemetek s olyanokká lesztek, mint az Isten: tudtok jót és gonoszt. 6Látá tehát az asszony, hogy a fa evésre jó, szemre szép és tekintetre gyönyörű, és vőn a gyümölcséből és evék s ada férjének s az szintén evék.”

Magyarázat:

1. A kígyó képében a gonoszlélek rejtőzött; a kígyó a Szentírásban egyébként is mint a ravaszság jelképe szerepel, érthető tehát, hogy a ravasz kísértő ezt a ravasz állatot használta fel ravasz kísértése eszközéül. (Vö. Bölcs. 2,23—24; Ján. 8, 44 ; Róm. 5, 12. 16. 20 ; Kor. II. 11, 2 ; Tim. I. 2, 14; Jel. 12, 3—4 ; 20, 2.) A kérdés, melyet a gonosz lélek az asszonyhoz intéz (a héber szöveg szerint: Hát igazán azt mondotta az Isten, hogy a kert egyik fájáról sem ehettek?), olyan, hogy az asszony szóba áll a kísértővel s így vesztébe rohan. (Az elbeszélés lélektani szempontból is valóságos remekmű!) — 4—5. Vö. 2, 9—22. jegyz. — 6. Ε szavak helyett: tekintetre gyönyörű, a héber szöveget így kell értenünk : és kívánatos, mert okossá tesz.

A bűn következménye.

„7Erre megnyílék mindkettejük szeme: s mikor észrevették, hogy mezítelenek, fügefaleveleket aggatának egybe s kötényeket csinálának maguknak. 8Mikor pedig meghallották az Úr Isten szavát, ki a paradicsomban járkált az alkony hűvösén, elrejtőzék Ádám meg a felesége az Úr Isten színe elől a paradicsom fái közé.”

Magyarázat:

7—8. A bűn következménye. Legott a bűn elkövetése után felnyílt ősszüleink szeme: elvesztették gyermeki ártatlanságukat s elfogta őket a bűntudat s a büntetés félelme. — 8. A szentatyák szerint Isten a paradicsomban érzékelhető (emberi?) formában közlekedett ősszüleinkkel. Az Úr Isten szava vagy a 9. versben levő kérdés, vagy — minthogy a megfelelő héber szó általában hangot jelent — az a nesz, amelyet a bűnbeesés helyére (érzékelhető formában) közeledő Isten közeledte keltett. Ősszüleink elhomályosult értelmükkel úgy akartak menekülni a büntetés elől, mint a gonoszságon kapott gyermekek.

Ősszüleink bűnének büntetése

„9Szólítá azonban az Úr Isten Ádámot és mondá néki: Hol vagy? 10Az mondá: Hallottam szavadat a paradicsomban s megijedtem, mivel mezítelen vagyok; elrejtőztem tehát. 11Mondá néki az Úr Isten: Ugyan ki adta tudtodra, hogy mezítelen vagy, hacsak nem ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam néked, hogy ne egyél? 12Mondá erre Ádám: Az asszony, kit társul adtál nekem, adott nékem a fáról és ettem. 13Mondá erre az Úr Isten az asszonynak: Miért tetted ezt? Az felelé: A kígyó rászedett és ettem. 14Mondá erre az Úr Isten a kígyónak: Mivel ezt tetted, átkozott légy minden állat s földi vad között : melleden járj s földet egyél élted valamennyi napja alatt. 15Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, ivadékod és ivadéka közé: Az széttiporja fejedet, te pedig a sarka után leselkedel. — 16Az asszonynak pedig mondá: Megsokasítom gyötrelmeidet s terhességed kínjait: fájdalommal szüljed a gyermeket s légy a férj hatalma alatt, az meg uralkodjék rajtad. — 17Ádámnak pedig mondá: Mivel hallgattál feleséged szavára s ettél a fáról, amelyről megparancsoltam, hogy ne egyél, — átkozott legyen a föld munkád alatt: fáradalmak árán egyél abból élted valamennyi napja alatt. 18Tövist és bogáncsot hajtson az néked s a föld növényzetét egyed. 19Arcod verejtékével edd a kenyeredet, míg vissza nem térsz a földbe, amelyből vétettél, — mert por vagy s vissza kell térned a porba!”

Magyarázat:

1. 14—15. A kísértő büntetése. Az isteni átok — a szentatyák tanítása szerint — kettős: egyfelől a kísértés eszközére, a kígyóra, másfelől magára a kísértőre, a gonosz lélekre vonatkozik. A kígyó valószínűleg a paradicsomban is a mellén (a hasán) csúszott s (látszólag) ott is a föld porát ette (azaz : állandóan öltögette nyelvét a porban), de mindez most az átok és büntetés jellegét nyeri. A paradicsomban ember és kígyó békességben éltek: most Isten ellenségeskedést vet a kígyó és az ember közé : az ember üldözi a kígyót s ha lehet, széttiporja fejét, a kígyó viszont az ember sarka után kapdos, s ha bírja, megmarja; ezt az ellenségeskedést (melyet a pusztát járó keleti ember napról-napra észlelt) az isteni átok a hajdani bűnrevezető barátkozás örök emlékeztetőjévé teszi. — Az isteni átok azonban a kígyó képében rejtőző gonosz lelket is sújtja. — Az is mellén jár s a föld porát eszi; az ő világa az, ami alávaló, aljas, a fennen valókat nem érti s nem keresi. Ám hiába ejtette a bűn által foglyul az embert: Isten ellenségeskedést vet közéje s az asszony (egy) ivadéka közé : Az (a latin fordítás szerint az Asszony, tehát a Boldogságos Szűz Mária, a héber szöveg szerint az asszony ivadéka, tehát az Úr Jézus Krisztus) a gonosz lélek minden ármánykodása ellenére széttiporja a gonosz lélek fejét, vagyis megtöri hatalmát s szabaddá teszi (megváltja) az embert. Isten tehát mindjárt a bűnbeesés után megkönyörült az emberen s Megváltót ígért neki; irgalmának ezt a kijelentését proto-evangéliumnak (ős-evangéliumnak, azaz első örömhírnek) nevezzük. Ennek teljesedését szolgálta az egész ószövetség s ennek teljesülését hirdeti az egész újszövetség. — 2. 16. Az asszony büntetése. — A légy férjed hatalma alatt kifejezést egyesek így fordítják: epekedjél férjed után. Hogy az asszony a családban a férfi hatalma alatt áll, már a teremtés rendje s mikéntje is kifejezte (vö. Kor. I. 11, 8—9 ; Tim. I. 2, 11—13.), most ez azonban egyszersmind büntetés jellegét is nyeri. — 17—19. A férfi büntetése. Ε helyett: átkozott legyen a föld munkád alatt, a héber szöveg így szól: átkozott legyen a föld miattad. — A munkát az ember a bűnbeesés előtt is ismerte: de az akkor nem volt teher s nem viselte magán a büntetés jellegét. — Ősszüleink bűne s büntetése (a Szeplőtelenül fogantatott Szüzet kivéve) minden emberre átszállott s azóta minden ember ezzel a bűnnel jön a világra. (Eredeti bűn.)

A bűnbeesés

A bűnbeesés leírása is prófétai visszatekintés a múltba. Isten mindent jónak teremtett, és az embert életre, boldogságra hívta. Ha van a világban rossz, az az ember bűnének a következménye. A prófétai igehirdetés tehát megjelöli a múltban azt a történeti eseményt, mint okot, ami magyarázza a jelen helyzetet (ätiologia). Az ok leírásakor használt képhez azonban az elemeket saját korából veszi. Mivel Isten gondviselését és szeretét az öntözött kerttel érzékeltette, a bűnt is ennek színeivel írja le. Éppen azért nem kell keresnünk, hogy az egyes mozzanatok mit jelentenek. Az ember dönthet a jó és rossz között, elismerheti Istent, vagy elfordulhat tőle. Sorsát irányíthatja a felismert törvény szerint vagy öncélúvá válhat. A szabad választással adva van a kísértés lehetősége. A szöveg még az ellenséges szellemi hatalom kísértő erejére is utal és azt a kígyó alakjában szemlélteti. A későbbi bölcsességi irodalom és az Újszövetség határozottan a bukott angyalt látja benne.

A bűn megzavarja a belső rendet és nyugalmat, amit a paradicsomkert jelképezett. A férfi szembekerül feleségével, ki akar bújni a felelősség alól. A képek mögött a kinyilatkoztatott igazság az, hogy az ember életét a bűn zavarta meg. A büntetés kirovásakor a szerző az ember történelmi állapotát veszi alapul, és annak adja teológiai magyarázatát. A munka fárasztó, sokszor sikertelen, a férfi és a nő kapcsolata még a házasságban sem harmonikus. Megrontja a szenvedély, a kapzsiság és a hatalmi ösztön. A külső természet fölötti uralom sem olyan, ami illenék az emberhez, aki az Isten képmása és akiért minden lett. Végül a halál borzalma is arra utal, hogy az élet magán hordozza a büntetés jegyét. A kísértő az asszony minden ivadékának igyekszik gáncsot vetni, vagyis a rossz nemzedékről nemzedékre fenyeget majd mindenkit.

„A kígyó ravaszabb volt a föld minden állatánál, amit az Úristen teremtett. Ezt mondta az asszonynak: "Valóban mondta Isten, hogy nem ehettek a kert valamennyi fájáról?" Az asszony így válaszolt a kígyónak: "A kert fáinak gyümölcséből ehetünk. Isten csak a kert közepén álló fa gyümölcséről mondta: Ne egyetek belőle, ne érintsétek, nehogy meghaljatok." Erre a kígyó így beszélt az asszonyhoz: "Semmi esetre sem fogtok meghalni. Isten jól tudja, hogy amely napon abból esztek, szemetek felnyílik, olyanok lesztek, mint az istenek, akik ismerik a jót és a rosszat." Az asszony látta, hogy a fa élvezhető, tekintetre szép, és csábít a tudás megszerzésére. Vett tehát gyümölcséből, megette, adott férjének, aki vele volt, és az is evett belőle. Erre felnyílt a szemük, észrevették, hogy meztelenek. Fügefa leveleket fűztek össze, és kötényt csináltak maguknak. Azután meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szellőben a kertben járkált. Az ember és az asszony elrejtőztek az Úristen elől a kert fái között. De az Úristen hívta az embert és így szólt hozzá: "Hol vagy?" Ő így válaszolt: "Hallottam lépteidet a kertben, s féltem, mert meztelen vagyok, tehát elrejtőztem." De ő így szólt: "Ki adta tudtodra, hogy meztelen vagy? Ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?" Az ember így válaszolt: "Az asszony adott a fáról, akit mellém rendeltél, azért ettem." Az Úristen megkérdezte az asszonyt: "Mit tettél?" Az asszony így felelt: "A kígyó vezetett félre, azért ettem." Az Úristen így szólt a kígyóhoz: "Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján. Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba."”

Ennek ellenére az emberiség helyzete sohasem volt reménytelen: a győzelem is az asszony ivadékából ered. A földi történés kezdettől fogva üdvtörténet volt, és Isten a bűn után sem vonta vissza elhatározását. Ezt a képet az egyházi hagyomány a Megváltóra és anyjára vonatkoztatta, és vallotta, hogy a megváltás ígérete már ebben az előképben kifejeződött. Ezért nevezték ezt a helyet "ősevangéliumnak". Ebben a megvilágításban az "asszony" győzelmében meg lehetett látni Mária különleges kiváltságát, Máriának a bűntől való teljes mentességét is.

„Az asszonyhoz pedig így szólt: "Megsokasítom terhességed kínjait. Fájdalmak közepette szülöd gyermekeidet. Vágyakozni fogsz férjed után, ő azonban uralkodni fog rajtad." Az embernek ezt mondta: "Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján. Tövist és bojtorjánt terem számodra. A mező füvét kell enned. Arcod verítékével eszed kenyeredet, amíg vissza nem térsz a földbe, amiből lettél. Mert por vagy és a porba térsz vissza."”

Tessék:

Bűnbeesés.

Először tisztázni kéne mi az a "BŰN" !! :

(Amikor hátat fordítottál Istennek mert azt hitted találsz jobbat ...)