Jézus zsidó volt?

# 8 A # 9 és # 10 válaszoló (aki ugyanaz), olyan hazug ostobaságokat ír, amelyeket sem a keresztény tanítás, sem az Újszövetség szövege, sem pedig a tudomány nem támogat (ellenben divatos hazugságok bizonyos szélsőjobboldali szubkultúrákban).

A valóságban mind a tudomány, mind pedig a Szentírás Jézus zsidóságát igazolja.

Mária, Jézus anyja pedig nemcsak, hogy zsidó volt, de a Szentírás szerint ERZSÉBET unokahúga, aki Keresztelő János anyja volt és Zakariás zsidó főpap felesége.

Máriáról az Újszövetség pontosan leírja, hogy mint minden főpapi sarj, mint Erzsébet is és mint Zakariás főpap maga is természetesen, az Áron házából származó zsidó lány volt.

Tehát Mária a Lévi nemzetségéből, ezen belül az Áron házából származott, azaz KOHANITA volt a mai zsidó fogalmak szerint.

Áron volt az első főpap, még Mózes idejében (ezt a gyengébbek kedvéért teszem hozzá).

12-es, a Talmud a rabbinikus júdaizmus vallásos törvénygyűjteménye, a szóbeli tan. Ez a könyv is a Jézus-korabeli FARIZEUSOK szellemi terméke, amely EGY IRÁNYZAT VOLT A SOK KÖZÜL.

Jézus Krisztus ZSIDÓ VOLT de NEM FARIZEUS.

Jézus saját irányzatot hozott létre a zsidóságon BELÜL tanítványaival együtt, akik között voltak korábbi ám há'árecek, korábbi zélóták (zelóta Simon), sőt, volt farizeusok is követői lettek.

A kereszténységet a pogányok irányába épp egy volt farizeus, Pál apostol nyitotta ki, s így lett ő a "pogányok apostola" (míg Péter a zsidók apostola).

Jézus zsidóságához semmilyen kétség sem fér a Szent Biblia számtalan tanúsága alapján. A szittyapárthus humbug egy hazugság, minden alapot nélkülöző meskete.

14-es, a KERESZTÉNYSÉGET, amelynek Pál apostol evangelizációja előtt csak és kizárólag zsidó követői voltak.

A korábbi farizeus, Pál apostol, aki az efézusi úton megtért és Saulusból Paulussá lett, ő volt az első apostol, aki nem zsidókat kezdett téríteni. Ezért nevezi a Szentírás a pogányok apostolának.

Ha néha kezedbe vennéd a Bibliát, kevesebb hülyeséget kérdeznél, s még kevesebb hülyeséget állítanál...

16, nem, ez nem igaz. Jézus Krisztus a zsidó valláson belül saját tanításokat állított fel. Követőivel együtt Keresztelő János rítusa szerint megkeresztelkedett, az utolsó vacsorán pedig az úrvacsora sákramentumát szerezte, minden tanítványnak meghagyva, hogy az Ő emlékére ezt cselekedjék rendszeresen. Tehát új szertartást is szerzett.

"Ő jó zsidóként a zsidó vallást gyakorolta, a zsidó törvényeket betartotta és erre bíztatta a tanítványait is."

Ezzel pedig egy üres nagy SEMMIT mondtál. Mindenik irányzat, Krisztus korában is, ma is, azt tanítja, hogy az övé a helyes út, és a Törvényeket úgy kell betartani és értelmezni, ahogy ő gondolja helyesnek.

Az intertestamentális korban a zsidó vallás SZÁMOS IRÁNYZATA élt egymás mellett, olyan ökörséggel nehéz mit kezdeni, mint hogy "Jézus semmilyen irányzatot nem hozott létre. Ő jó zsidóként a zsidó vallást gyakorolta."

A zsidó vallást gyakorolta ugyanis MINDENIK IRÁNYZAT valamilyen formában. A farizeusok is, a szadduceusok is, a zelóták is, a keresztények is, az ám há'árec köznép is.

Ezek mégis IRÁNYZATOK, hatalmas különbségekkel - sokkal nagyobb különbségekkel mint ami ma létezik pl. az ortodox és neológ zsidók vagy a katolikus és protestáns keresztények között!

Csak egy egyszerű példa:

1. A SZADDUCEUS zsidók NEM HITTEK A TÚLVILÁGBAN, SEM A FELTÁMADÁSBAN, és A MESSIÁSBAN SEM.

Miért? Mert a szadduceusok CSAK A TÓRÁT FOGADTÁK EL, az Ószövetség (zsidó Biblia) többi iratát NEM.

Márpedig a túlvilágra, a feltámadásra és a Messiás eljövetelére vonatkozó ÖSSZES bibliai utalás A TÓRÁN KÍVÜL van, a Messiás-jóslatok Ésaiásnál (Izajásnál) és Jeremiásnál például.

És bizony ez az irányzat adta A TELJES PAPSÁGOT és FŐPAPI NEMZETSÉGET (a mai kohaniták őseit), valamint a gazdag, hellenizált zsidóságot!

2. A FARIZEUSOK ellenben HITTEK A TÚLVILÁGBAN, HALÁL UTÁNI ÉLETBEN, és VÁRTÁK A MESSIÁST!

Velük számos vitába is bocsátkozott Jézus, nem egy esetben "tesztelték" őt. Ők ugyanis a teljes Ószövetséget elfogadták és hittek Jeremiás és Ésaiás jóslataiban a Messiásról. Csak azt vitatták, hogy ez a Messiás vajon Jézus-e vagy sem.

Olvasgass még egy kicsit és tanulj, mielőtt hülyeségeket nyilatkoztatsz ki, a tájékozatlanok szokásos bátorságával!

17-es: Köszönöm a kedves biztatásodat, hogy olvassak minél többet, én is hasonló jókat kívánok neked.

Értem én, hogy szeretnéd hinni: Jézus saját tanításokat állított fel, és saját irányzatot alapított, csak nem részletezed, hogy ezek pontosan micsodák és miben hoztak újat. Jézus „saját tanításai” ugyanis nem is annyira sajátok, legtöbbjük megtalálható az ószövetségi tanítások, illetve a rabbinikus tanítások között, ő csak nagyon szuggesztíven, nagyon erős képekkel és példabeszédekkel adta tovább azokat. Még a Miatyánk sem új, hanem ősi, zsidó imákból lett összerakva.

Jézus a Tóra szabályainak szigorú betartását hirdette, jó zsidó volt. Legközelebb hozzá a farizeusok álltak, őket tekintette Mózes utódainak, az ő spirituális tanításainak követésére biztatta a követőit. Talán pont azért szidta őket annyit, mert el volt keseredve az álszent életmódjuk miatt.

Jézusnak, a karizmatikus tanítónak és csodákat tévő rabbinak viszont semmi köze nincs ahhoz a mozgalomhoz, melyet később kereszténységnek neveznek. Azt nem ő hozta létre, hanem azok, akik rá hivatkoztak. Hogy szívesen adta volna-e a nevét egy olyan új valláshoz, amely kiszakad a zsidó vallásból és elveti a Tóra szabályait, döntse el mindenki a hite szerint.

19-es, az az érzésem, hogy a vita öröméért vitatkozol.

Vagy nem érted, vagy nem akarod érteni a vallási IRÁNYZAT kifejezést.

Megint ilyen értelmetlenül érvelsz ezzel kapcsolatban:

"Jézus a Tóra szabályainak szigorú betartását hirdette, jó zsidó volt."

Értsd már meg, hogy MINDENIK ZSIDÓ IRÁNYZAT A TÓRA SZABÁLYAINAK SZIGORÚ BETARTÁSÁT HIRDETTE akkoriban.

ETTŐL VOLT ZSIDÓ egy irányzat.

Olyan abszurd az érvelésed, mintha azt mondanád, hogy "Béla nem református, hanem keresztény, mert meg van keresztelve."

Nem fogod fel, hogy A REFORMÁTUS IS KERESZTÉNY, csak azon BELÜL egy felekezet. És az összes többi is keresztel - mert ez a keresztény VALLÁS KÖZÖS rituáléja.

Jézus, ahogy mondod, JÓ ZSIDÓ VOLT, mivel betartotta a vallás akkori előírásait, szombattartó volt, felment a jeruzsálemi templomba a megfelelő ünnepeken áldozatbemutatásra, stb.

Ez MINDEN zsidó irányzat KÖZÖS minimuma, ettől tartozott valaki a zsidó valláshoz akkoriban. De ettől még az irányzatok között ÉLES KÜLÖNBSÉGEK voltak a Tóra ÉRTELMEZÉSÉBEN és abban is, hogy a Tórán kívül elismernek-e más ószövetségi iratokat.

Jézus a Tóra alapján állt, akárcsak a szadduceus papság, a farizeusok, a hívő zelóták, az ám há'árec köznép, vagy az esszénusok (bár az esszénusok kerültek a legtávolabb a Tórától).

De annak ellenére, hogy Jézus a Tóra alapján állt, annak egy sajátos értelmezését alapozta meg, következetesen szembehelyezkedve a farizeusok tóraértelmezésével, és főleg a vallásgyakorlásuk módjával. Ezzel megalapozta a sajátosan keresztény ószövetség-értelmezést. A farizeusokkal folytatott vitáit a Tóra értelmezéséről az Újszövetség rögzíti, engedd meg, hogy ne soroljam itt fel őket.

A legfontosabb nézetkülönbség köztük szemléletbeli, Jézus hangsúlyozza, hogy "a Törvény van az emberért, nem az ember a Törvényért", farizeus szempontból ez a mondat botrány (mert egy szombatszegésre adott feloldozást ezekkel a szavakkal).

A szadduceusokkal ennél is sokkal mélyebb ellentét feszült köztük, nem véletlen, hogy a szadduceus főpapok ölették meg. Szadduceus szempontból már az is eretnekség volt, ha valaki elfogadta a Tórán kívül az Ószövetség többi iratát is, hitt a túlvilágban, a Messiás eljövetelében, stb.

Mivel Jézus a feltámadásról prédikált, szadduceus szempontból eleve eretnek tanokat hirdetett.

Amellett pedig, hogy a Tórának egy saját, a későbbi keresztény értelmezést megalapozó magyarázatát és értelmezési hálóját dolgozta ki, GYAKORLATI szinten is vallási újításokat vezetett be.

Nemcsak azáltal, hogy beemelte a megkeresztelkedést az irányzatának rítusai közé, hanem azért is, mert halála előtt meghagyta az utolsó vacsorára való emlékező szertartás kötelező gyakorlását a követőinek. Ezáltal tulajdonképpen egy új micvát szerzett, amit a zsidó vallás más irányzatai természetesen nem gyakoroltak és nem is fogadtak el - a kereszténység kifejezésének azonban mind a mai napig kötelező kelléke - a két kötelező sákramentum egyike, amelyet a világ minden keresztényének gyakorolni kell: keresztség és úrvacsora (áldozás).

Mindezek mellett az üdvösség elérésében kiemelte a SAJÁT SZEREPÉT, amikor azt tanította: "SENKI SEM MEHET AZ ATYÁHOZ, HANEM CSAK ÉNÁLTALAM."

Ez is a kereszténység alaptanítása: Jézus nélkül nincsen üdvösség.

Ettől függetlenül a kereszténység, mint ZSIDÓ FELEKEZET továbbra is tartotta a tórai szabályokat és a templomi áldozatokat, A JERUZSÁLEMI TEMPLOM LEROMBOLTATÁSÁIG.

Ez az a pont, ahol a kereszténység és zsidóság útja végleg ELVÁLIK. A jeruzsálemi templom leromboltatása után A TÓRA KÖVETÉSE TARTHATATLANNÁ VÁLT abban a formában, amit maga a Tóra rögzít.

A zsidó vallás elveszítette rituális vallási, szellemi és szociális központját, papságát, a Tórának a templomhoz kötött szabályai pedig teljesíthetetlenné váltak.

Számos zsidó irányzat (szadduceusok, esszénusok, zelóták, ám há'árec) EGYSZERŰEN ELTŰNT, örökre.

Csak két irányzat volt, amelyik elég ferősnek és szellemileg felvértezettnek bizonyult ahhoz, hogy a Templom leromboltatása után képes legyen új alapokra helyezni a vallás gyakorlását és túlélje a történelem viharait:

1. a FARIZEUSOK, akik létrehozták a szóbeli tant, a Talmudot, és megpróbálták a Tórát úgy újramagyarázni, hogy a szellemét ne sértsék meg, de a gyakorlatban kikerüljék a jeruzsálemi templomhoz, mint fizikai épülethez kötött parancsolatokat.

Ez olyan vallási reform, ami elképzelhetetlen volt korábban, a zsidó vallás alapja mindaddig a templomhoz kötődő parancsolatok betartása volt (elsősorban az ott történő áldozatbemutatás).

Ez hozta létre a Talmud alapján szerveződő mai rabbinikus zsidó hagyományt, annak askenázi és szefárd ágával együtt (mindkettő a farizeizmus történelmi irányzatából nőtt ki), míg a többi történelmi irányzatnak legfennebb maradékai léteznek (a karaitákat gyakran a szadduceusok szellemi örököseinek tartják például).

2. A kereszténység viszont a szóbeli tant és a Talmudot elutasítva az Újszövetségre építette rá erőteljesebben a vallásgyakorlatát a Jeruzsálemi Templom pusztulása után, és így gondolta tovább a vallásgyakorlatát.

Az kétségtelen tehát, hogy a templom pusztulása egy olyan kataklizma volt, ami felszámolta az addigi vallásgyakorlatot, és a két túlélő irányzatot a vallásgyakorlás radikális, mély újradefiniálására késztette. A farizeusokat a szóbeli tan, a később lejegyzett Talmud mentén, a keresztényeket pedig a krisztusi tanítás, az Újszövetség szent iratai mentén.

A kereszténység tehát előbb csak egy külön IRÁNYZAT volt a zsidóságon BELÜL, majd KÜLÖN VALLÁS lett, a templom pusztulása után.

Az elkülönülése nem azonnali volt és nem automatikus, és évszázados folyamatként zajlott le, amiben a fontosabb fordulópontok ezek voltak:

1. A krisztusi ószövetségértelmezés, amely szembehelyezkedett a farizeus iskolával, és egy elkülönülő tradíciót hozott létre, de még a zsidóságon BELÜL.

2. Krisztus saját szerepének a fontossága az üdvösség elérésében, amit a többi irányzat elutasított: "Senki sem mehet az Atyához, hanem csak énáltalam"

3. Krisztus saját vallási csoportjának kiépítése, saját minjen felállítása, a 12 apostol kiválasztása, saját "micvák", szertartások meghonosítása stb. (mindenekelőtt keresztség és úrvacsora/áldozás).

4. A keresztények üldözése, fokozatos kirekesztése a zsinagógákból - következményként pedig saját, keresztény zsinagógák létrehozása a zsidók által lakott településeken (a diaszpórában is).

5. A JERUZSÁLEMI TEMPLOM PUSZTULÁSA, mint az elszakadást végleg megpecsételő ok, a vallásgyakorlás külön utakon történő újradefiniálása a farizeusok és keresztények szemben álló gyülekezetei között.

6. A kereszténnyé lett farizeus, Pál apostol elkezd pogányokat téríteni és befogadni a keresztény gyülekezetekbe. Ő maga rögzíti a leveleiben, hogy ez komoly feszültségeket is eredményezett a "vegyes" gyülekezetek némelyikében, s kezdetben hibrid válaszok születtek erre a kihívásra: a zsidó keresztények tovább tartották a Tórát IS és az újszövetségi hagyományt IS, a pogányok csak utóbbit.

Végül Pál ELTÖRLI a körülmetélkedést saját gyülekezeteiben, és az ószövetségi szabályok nagy részét is hatályon kívül helyezi, kettőt megtartva: vér fogyasztás és fulva holt állat fogyasztásának tilalma.

Ezzel szemben Péter, mint a zsidók apostola, továbbra is kizárólag a zsidóságon belül szervezi a kereszténységet egy ideig.

De mint mondtam, az elkülönülés végső megpecsételése a jeruzsálemi templom lerombolása.