Az Ószövetségben Isten Szelleme miért nincs Szent Szellemként megnevezve? Ez a fordulat miért csak az Újszövetséggel jött el?

"Sokan pontosan ennek köszönhetően gondolták és magyarázzák azt, hogy az ember az égből jött."

Ezt is az Őrtorony mondja,de fogadjunk,egyetlen embertől se hallottál ilyet. Az ezósok vallanak ilyesmit,de azok meg rohadtul nem erre hivatkoznak. Ehhez képest az Őrtorony a keresztényekről írja,hogy tévesen az égből eredezteti az embert. Melyik? Egyetlen keresztény felekezetet nem tud megemlíteni és bizonyítani,hogy ezt vallanák. Te tényleg mindent benyalsz bizonyítás nélkül,amit ott hallasz? Egy szál példa nincs arra,aki a Szentlélek megnevezés miatt hinné,hogy az ember az égből jött. Még csak összefüggés sincs a kettő között,ez csak a ti fejetekben állhatott így össze.

Szia

Mert elsősorban Krisztus volt aki bővebb magyarázatot adott róla. Ez állandóan visszatükröződik abból is, ahogyan Máté, János, vagy Lukács ír róla.

Bár az Ószövetség is ír róla elég sokat,de valóban nem nevezi "Szent Szellemként". pl.:1Sámuel 16:13, 14

"Sámuel tehát fogta az olajosszarut, és felkente őt a testvérei jelenlétében. Attól a naptól fogva Jehova szelleme megerősítette Dávidot. Később Sámuel útnak indult, és elment Rámába. Jehova szelleme pedig eltávozott Saultól, és rossz szellem tartotta rettegésben..."

Az Újszövetségben Máriával kapcsolatban az olvasható: Lukács 1:34,35

"Mária azonban ezt mondta az angyalnak: „Hogyan lesz ez, hiszen nekem nincs nemi kapcsolatom férfival.” Válaszul az angyal ezt mondta neki: „Szent szellem száll rád, és a legfelségesebb Isten ereje árnyékol be téged. Ezért fogják a születendőt szentnek hívni, Isten Fiának.

Máté 1:18

"Jézus Krisztus születésének pedig ez a története: Azután, hogy József eljegyezte Jézus anyját, Máriát, de még mielőtt összeházasodtak, Mária terhes lett a szent szellem által."

Máté 1:20

" Ám miután végiggondolta ezeket, megjelent neki álomban Jehova angyala, és ezt mondta: „József, Dávid fia, ne félj feleségül venni Máriát, mert a szent szellem által lett terhes."

Isten szelleme a mai napig ilyen módon működik: Cselekedetek 1:8

"De erőt kaptok majd, amikor a szent szellem eljön rátok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamáriában és a föld legtávolabbi részéig.” - ezt a munkát, amivel Krisztus megbízta a követőit a mai napig csak és kizárólag azok képesek végezni, akiken működik Isten szelleme. Ezt ma már minden embernek fel kellene ismernie a bizonyítékok alapján.

Szia!

A Biblia definíciója így hangzik:

"És formálta az Úr Isten az embert a földnek porából, és lehelte az ő orrába életnek leheletét. Így lett az ember élő lélekké." (1Móz 2,7)

A lélek az élő ember. A szellem egy helytelen fordítás eredménye. A magyar nyelvben ugyanis a szellem két értelmű szó: jelöli a kísértetet, és jelöli tudást, gondolkodásmódot. Nem véletlen, hogy a Biblia fordítói kerülték ezt a kifejezést, csak a mai fordítók - főleg a szabadkeresztény és karizmatikus vonalon - használják előszeretettel. A héber gondolkodásmódtól teljesen idegen ez a megközelítés, a görög platoni filozófia hozta be a kereszténységbe az ember hármas felosztását: test, lélek, szellem.

A valóságban, ha megfigyeled a Biblia írói teljesen vegyesen használták az eredeti héber és görög kifejezéseket. A felmerült problémát a két görög szó (pneuma és a pszüché) magyarra való átfordítása okozza. A magyar nyelv ugyanis a szellem alatt nem arra gondol, mint amit a Biblia szeretne kifejezni a “pneuma” szóval. A magyar nyelv az emberrel összefüggésben elsődlegesen az értelmi képességet és az értelmi tevékegységet társítja a szellem szóhoz, ezért beszélünk szellemi képességről és szellemi tevékenységről. Ha az Istenség harmadik személyét Szent Szellemnek mondanánk, akkor ezzel valójában szent értelemnek tekintenénk Őt. A Biblia azonban nem az értelmi képességét akarja kifejezni azzal, amikor “pneuma”-nak mondja az Istenség harmadik személyét. A “szellem” szó másik jelentése a magyar nyelvben a test nélküli, természetfeletti lényekre vonatkozó kifejezésünk. Ha az Istenség harmadik személyére azt mondjuk, hogy Szent Szellem, merthogy a “pneuma” lefordítva szerintük ezt jelentené, akkor ezt kellene alkalmazni az emberre is, hiszen a Biblia a teljes emberre vonatkoztatva is használja ezt a kifejezést. János apostol például azt mondja: “valamely lélek /pneuma/ nem vallja Jézust testben megjelent Krisztusnak, nincsen az Istentől:” (I. Jn. 4,3.). Azt viszont nem feltételezem, hogy bennünket embereket akarna valaki szellemnek tekinteni. Ha viszont velünk kapcsolatban nem alkalmazható a pneuma szónak szellemre való fordítása, akkor már az sem állítható, hogy az Istenségre vonatkoztatva viszont igen. Az ilyen megkülönböztető megközelítés teljesen logikátlan.

Mindkét görög szó, a “pneuma” és “pszüché” elsődleges jelentése szerint nem “lélek”, sem nem “szellem”, hanem lehelet, lélegzet, szél, fuvallat, élet, stb., ezek az elsődleges magyar jelentései. A “lélek”, és a “szellem”, szavak alkalmazásával csupán közelebb tudjuk hozni magunkhoz annak a megértését, amit ezek a szavak ki akarnak fejezni az eredeti szövegben. Ezért a “lélek”, és a “szellem”, szavak annak a láthatatlanságát akarják érzékeltetni, amit megneveznek. Ennek ismeretében tudunk róla, hogy van és létezik, de nem láthatjuk, az emberi szem elől el van rejtve.

Hadd hozzak néhány példát:

Gal. 5,22-ben olvashatunk a “Lélek (pneuma) gyümölcseiről”. A Bibliát ismerő emberek számára teljesen egyértelmű, hogy itt az Istenség harmadik személye, a Szentlélek által munkált természeti jellemvonásokról van szó.

Zsid. 1,14-ben “szolgáló lelkek (pneuma)”-ről beszél az ige. A szövegkörnyezetből viszont kitűnik, hogy a szolgáló lelkek alatt az Istentől küldött angyalokat kell érteni.

Luk. 8,55-ben Jairus lányának feltámasztásával kapcsolatban olvashatjuk: “visszatére annak lelke (pneuma), és azonnal fölkele”. Nyilvánvaló, hogy ebben a kijelentésben az életet adó isteni leheletről van szó, amitől a holt ember képes megelevenedni.

II. Kor. 2,12-ben azt mondja Pál: “nem volt lelkemnek (pneuma) nyugodalma”. Majd később pedig azt írja: “örültünk a Titus örömén, hogy az ő lelkét (pneuma) ti mindnyájan megnyugtattátok:” (II. Kor. 7,13.).

Csel. 7,59-ben István úgy imádkozott: “Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet (pneuma)!”. István ezzel a kijelentésével magára az életre, illetve annak a megszűnésére utal, amely bekövetkezik abban a pillanatban, amikor az éltető lehelet kiszáll, mert Isten visszaveszi azt.

Azok a nyelvek, amelyeken a Biblia íródott - héber és görög - több szót is tudnak használni a lélek kifejezésére. Bár a teológusok előszeretettel hivatkoznak arra, hogy ezeknek a szavaknak más és más jelentése van az eredeti szövegben, a valóság viszont az, hogy csupán rokon értelmű szavakról van szó. Az adott nyelv gazdagságát jelzi, hogy árnyalatnyi eltéréssel több szót is tud alkalmazni ugyanarra a fogalomra. Hasonlóan, mint amikor a magyar nyelvben azt mondjuk, hogy megy, jár, lépked vagy sétál, mindegyik szó minimális különbséggel szinte ugyanazt jelenti. A másik eset pedig az, amikor egyetlen szóval több dolgot is ki tudunk fejezni, mint a “toll” vagy a “nyúl” szavainkkal. Egy példasorozaton keresztül szeretném szemléltetni azt, hogy az apostolok ezzel a két görög szóval ugyanazt akarták kifejezni, vagyis szinte váltófogalomként használták őket:

“És visszatére annak lelke, (pneuma) és azonnal fölkele.” Lk. 8,55.

“Ne háborogjatok, mert a lelke (pszüché) benne van.” Csel. 20,10.

Máskor pedig ugyanazt a dolgot kétféle szóval is kifejezték, esetenként ugyanabban a mondatban.

“Magasztalja az én lelkem (pszüché) az Urat, és örvendez az én lelkem (pneuma) az én megtartó Istenemben.” Lk. 1,46-47.

“Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké (pszüché); az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé (pneuma).” I. Kor. 15,45.

“akiben az én lelkem (pszüché) kedvét lelé; lelkemet (pneuma) adom ő belé” Mt. 12,18.

Az esetek többségében egyszerűen váltófogalomként használták az apostolok ezeket a szavakat, hol a “pszüché”, hol a “pneuma” szót alkalmazva ugyanannak a dolognak a kifejezésére.

“Minden lélek (pszüché) engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak” Róm. 13,1.

“Ne higyjetek minden léleknek (pneuma), hanem próbáljátok meg a lelkeket (pneuma)” I. Ján. 4,1.

“Ne háborogjatok; mert a lelke (pszüché) benne van.” Csel. 20,10.

“És visszatére annak lelke (pneuma), és azonnal fölkele” Lk. 8,55.

“Magasztalja az én lelkem (pszüché) az Urat.” Lk. 1,46.

“Örvendez az én lelkem (pneuma) az én megtartó Istenemben.” Lk. 1,47.

A Jézussal kapcsolatos kijelentéseikben is azt láthatjuk, hogy az apostolok nem tettek különbséget a két szó között, teljesen szabadon, hol az egyiket, hol a másikat használták írásaikban, miközben ugyanarról írtak, ugyanazt akarták kifejezni, csak éppen egy másik szóval.

“Az embernek Fia… azért jött, hogy… adja az ő életét (pszüché) váltságul sokakért.” Mt. 20,28.

“Felette igen szomorú az én lelkem (pszüché) mind halálig!” Mt. 26,38.

“A jó pásztor életét (pszüché) adja a juhokért.” Jn. 10,11.

“Most az én lelkem (pszüché) háborog;” Jn. 12,27.

“Nem hagyod az én lelkemet (pszüché) a sírban” Csel. 2,27.

“Jézus azonnal észrevevé az ő lelkével (pneuma)” Mk. 2,8.

“Ő pedig lelkében (pneuma) felfohászkodván” Mk. 8,12.

“Azon órában örvendeze Jézus lelkében (pneuma)” Lk. 10,21.

“Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet (pneuma).” Lk. 23,46.

“Elvégeztetett! És lehajtván fejét, kibocsátá lelkét (pneuma).” Jn. 19,30.

Mindezek hátterén tehát azt mondhatjuk, hogy nem lehet csupán nyelvtani szempontok alapján eldönteni, hogy miként fordítjuk le magyarra az egyik és a másik szót. Azért sem lehet, mert mindkét szónak az elsődleges jelentése azonos: lélegzet, lehelet, szél, fuvallat, élet, stb. Ezért felelősen csak a szövegkörnyezeti összefüggés, és az egész Szentírás tanításával való összhang alapján mondhatjuk ki, hogy az adott esetben mire vonatkozik a “pneuma” vagy “pszüché” szó az eredeti szövegben, és annak jelentését milyen magyar szóval adhatjuk vissza.

Üdv. Péter

"Magyarországra ráfér a nyelvújítás, ugyanis a Szent Szellem a pontosabb fordítás..."

Mondják a karizmazikusok, meg a Jehova tanúi.

A RÚF 2014-en több protestáns egyház tudósai dolgoztak, érdekes módon mégis megtartották a lélek kifejezést.

A szellem egyébként távol áll a kereszténységtől, mivel a szellemjárások az okkultizmusban vannak. Illetve átvitt értelme van ennek a szónak, szóval sehogyan sem passzol a magyar fordításhoz.

"A szellem egyébként távol áll a kereszténységtől, mivel a szellemjárások az okkultizmusban vannak."

Ahogy az okkultizmus meg pont ezekhez az említett mozgalmakhoz, felekezetekhez áll közel, ha jobban belegondolunk. Pl hogy számolta ki Russel a vég dátumát? A karizmatikus szertartások néha már-már okkult vonásokat hordoznak.

#19

Egyetértek.

Egy youtube videóban "ezoterikus kereszténységnek" nevezték a karizmazikusokat, és ez találó kifejezés rájuk.

Ami Jehova tanúi és az okkultizmust illeti, erre érdemes ránézni:

Az Őrtorony Társulat és Johannes Greber

[link]