A Korán megbíthatóbb mint a Biblia?

NEm.

A Korán nem Isteni ihletésű. Nem Isten választottjai közül irták, a Tartalmát tekintve sem arról szól, ami kezdetekben történt, és nem egy témán vonul végig, miszerint hogyan kezdődött az élet, hogyan hiusult meg Isten szándéka egy időre, és milyen megoldással lesz a rend helyre állitva. Nem egy nemzetnek iródott, Mint a Korán.

Isten pedig egyetlen könyvet iratott, sem nem kettőt, sem nem hármat.

A Biblia is és a Korán is az Isten és ember viszonyáról szól, és egy olyan rendszert alkot, mely által mindenki megtapasztalhatja ezt a viszonyt. A megbízhatóság nem azon múlik, hogy melyiket hány variációból egységesítették, hanem azon, hogy megbízhatóan közelebb tud-e vinni Istenhez. És erre mindkét könyv alkalmas.

A kérdés rendkívül buta, kb. olyan szinten van, mint amikor a gyerekek azon vitatkoznak, hogy kinek az apukája az erősebb, vagy amikor a fiúk azt méregetik, hogy kinek a nagyobb.

Szia,

Germanus Gyula, az Iszlám magyar szakértője, az arab hagyományokból feljegyezte Mohamed "elhívásának" körülményeit. Ezután mindenki eldöntheti, hogy Istentől volt-e vagy sem:

"Mekka sziklás hegyoldalában, gondolataiban elmerülve úgy érezte, hogy valaki hozzálépett, és így szólt: »Olvass!« Ijedten válaszolta: »Nem tudok.« Arra a megjelent alak földhöz szorította, és háromszor ismételte meg parancsát:

Olvass, Urad nevében, aki alkotta,

Az embert vércsomóból formálta.

Olvass, Urad kiválasztott,

Az, aki a tollal tanított,

Tanította az embert arra, amit nem tudott.

Mohameden irtózatos félelem vett erőt. Gyenge idegzete a sok töprengés alatt összeroppant. Gondolatainak sötét árnyai most rátámadtak, és mázsányi súllyal nehezedtek szívére. Felesége, Khadidsa vigasztalgatta, és ez a vigasz egy ideig megnyugtatta, de a látomás ismétlődött. Önkívületben összeesett, harangzúgást és idegenek lépteit hallotta, félelmében kiverte a hideg veríték. Le kellett takarni köpenyével. És az égi hang ismét megszólalt: »Ó Te betakart, kelj fel és hirdesd az Igét. Uradat buzgón dicsérd, ruháidat a szennytől kíméld és a mocskot kerüld! Ne haszon fejében tégy jót. Légy türelmes Uradért, S ha megfújják a trombitát, bizony aznap látsz majd csodát.«"

Bizonyított tény, hogy Mohamed kereskedőútjain ismerkedett meg az aszketikus nesztoriánus kereszténységgel és a judaizmussal. Az eljövendő végítéletet hirdető keresztény prédikációk mélyreható változásokat idéztek elő Mohamed személyiségében: csendes, tépelődő emberré vált, aki egyre többet elmélkedett vallási kérdéseken. Szívesen hallgatta a zsidók és keresztények bibliai tárgyú elbeszéléseit, elmélkedéseit, és gyakran került álmodozó vagy éppen önkívületi állapotba. Érett férfiként negyvenévesen kezdte el hirdetni új vallási-politikai nézeteit.

Mohamed életrajzírói leírják az inspirációit kísérő testi jelenségeket is: mintha mázsás súly nehezedett volna rá, úgy nyomta le valami a földre, egész testében reszketett, elsápadt, verejték öntötte el a homlokát szájából kicsordult a nyál, és furcsa zajokat vélt hallani. E hallucinációs látomások, az Allahhal és Gábriel arkangyallal folytatott beszélgetések az isteni elhivatottság bizonyítékait jelentették számára. E sajátos lelki jelenségeket később szándékosan is elő tudta idézni, főleg amikor erkölcsileg támadható rendelkezést adott ki, vagy éppen úgy kívánt szexuális vágyainak nagyobb nyomatékot adni, hogy azokat isteni kinyilatkoztatásoknak tüntette fel.

A kortársak visszaemlékezései Mohamed sajátos lelkiállapotáról megegyeznek azokkal a híradásokkal, amelyek a különféle népek csodatevőinek, sámájainak, prófétáinak egzaltált magatartásáról szólnak. Ezek az időnként jelentkező önkívületi állapotok a "megszállott ember" magatartási jegyeinek, félig-meddig önszuggeszciónak tekinthetők.

Lehetséges, hogy vannak emberek, akiknek ez bejön. Én azt gondolom ha ma Mohamed közöttünk élne akkor minden bizonnyal pszihiátriai esetként tekintenénk rá.

Ezzel szembeállítod a Bibliát, olyan embereket mint Pál apostol vagy akár Dániel én azt gondolom, hogy ezek az emberek nagyságrendekkel hitelesebbek a mai ember szemében, mint a te nagyrabecsült prófétád.

Üdv. Péter