Hogy dolgoztad fel, hogy teljes hazugság volt az egyház/vallás, amiben hittél?

Igazából engem nem, mert nem voltam mélyen benne. Viszont azért meglepődtem, hogy a keresztelőm is csak üres színjáték volt. Nem hogy nem tértem meg, hanem még azt sem tudtam hogy bűnös vagyok. Aztán mostmár csak annyit látok hogy a prédikációk elég langyosak és nem mondják ki az igazat.

Minden relatív.

Megkönnyebbültem, mert végre a helyükre kerültek a dolgok. Nem rázott meg, vagy ilyesmi.

Melyik hit? Nehogy oda kerüljek

Pünkösdi egyház, és nem mert nem gazudtak, valóban megtapasztaltam Isten erejét

Én inkább dühös voltam, hogy mennyi időt elvesztegettem ott. Mennyire átszőtte annak a felekezetnek a tanítása a gondolataimat. Ezzel együtt eléggé hevesen támadtam magát az kereszténységet, vallást is. Szerintem mostanában kezdek rendbe jönni.

Mennyi idő telt el csak kíváncsi vagyok, majd elmondom miért..

Először nagyon mély kilátástalanságot éreztem, mert annyira kitöltötték az életem minden percét, hogy azt az űrt idő volt betölteni.. De utána megkönnyebbültem. Többé nem kellett harcolnom a belém ültetett mesterséges lelkifurdalásokkal, mert pl. nem mentem el vasárnap istentiszteletre, mert az egész heti hajtás után aludni vágytam reggel. De ha kihagytam a keddi bibliaórát este, a csütörtöki utcamissziót, a pénteki ifi alkalmat, a szombati evangélizációt, mind-mind hatalmas lelkifurdalást okozott. Azt tanították, hogy először csak egy alkalmat hagysz ki, aztán kettőt, aztán elhagyod a gyülekezetedet. Mivel 1,5 órára volt a gyülekezet a lakhelyemtől, néha vasárnap, hogy tovább alhassak, egy helyi hasonló felekezet istentiszteletén vettem részt, de ezt elmondani se mertem volna a gyülekezetemben, mert árulásnak vették volna. Azt mondták volna, hogy a Sátán munkája, hogy a gyülekezetek egymástól halászgatják a híveket. Én sajnos a hitemet is elvesztettem, de az is megkönnyebbülés volt. Én állandó lelkifurdalásban éltem. Nagyon nagy harcot vívtam azért, hogy szeretni tudjam azokat, akiket tulajdonképpen ki nem állhattam. Tök jó volt, miután elvesztettem a hitem, hogy nem kellett többé azon erőlködnöm, hogy szeressem azt, akit igaziból rühellek. Összességében nekem megkönnyebbülést hozott a hitem elvesztése is. Később, több, mint 10 év elteltével aztán kezdett letisztulni, hogy tulajdonképp egy sor dolog, ami miatt lelkifurdalás gyötört, nincs is benne a Bibliában. Pl. hogy csak egy gyülekezetbe járhatsz. És az sincs benne, hogy muszáj hetente 5-ször megjelenni a templomban és millió szolgálatban részt venni. És sorolhatnám...Nekem 20 év után tisztult le annyira az istenképem, hogy kezdem felfedezni, hogy mennyi mindenben igaza van és mennyire elfedték a lényeget a gyülekezetben. És mennyire elszeparáltak minket a nem hívőktől! Utólag azt gondolom, ez a Sátánnak jön a legjobban. A hitetlenek világába mi nem vegyültünk, alsóbbrendű embereknek tűntek, mert mi voltunk a megváltottak, akik persze naponta verték a mellüket, hogy ők milyen bűnösök, de megvetéssel mentünk el azok mellett, akik nem tartoztak a köreinkhez. Én azt hiszem, Istentől és Jézustól semmi sem áll távolabb, mint ez a gőg. És hogy ő leült Mária Magdaléna mellé is, aki emlékeim szerint pl. prosti volt és sorolhatnám.