Szerintetek mi van odaát a túlvilágon?

Nem értem, miért nem lehet elhinni azt, amit az Életadó megigért?

Ő nem hazudik. Az élet ott folytatódik, ahol elkezdődött. Ezen soha nem változtat, még ha szivárványgömbök hullnak az égből akkor sem.

Az emberek miért nem örülnek és fogadják el, amit Isten elhatározott?

Ha rajtuk múlna, még Istent is eltennék lábalól, csak hogy az legyen amit Ők akarnak.

Soha nem fogtok az égbe menni, a halállal véget ér az élet.

Akik a Szputnyikkal oltatják be magukat, azok haláluk után az égbe mennek, és aztán föld körüli pályán fognak keringeni! Ez a szer mellékhatása. :)

Amúgy komolyra véve, és megjegyezve, hogy az alábbi az én bibliaértelmezésem, teológusok írásaira is épül, de vannak benne saját meglátásaim is, amelyek tévesek is lehetnek itt-ott (a fő forrás a Lk 16:19-31):

Úgy tűnik, az angyalok ránézésre tudni fogják minden elhunytról, hogy megváltott-e vagy sem. Akik megváltottként jutottak a túlvilágra, azokat az angyalok felviszik a Paradicsomba (Paradeiszosz), akik "nem nyertek", azok maradnak az Alvilágban (Hádész), amely egy igen rossz hely hírében áll. Jézus úgy utal rá, mint "külső sötétség, ahol lesz sírás és fogcsikorgatás". Ha elképzeled, hogy holnaptól örökké elveszted a szemed világát, és a külső (otthon, lakás nélküli) sötétségben leszel, mint egy vak hajléktalan, az nem egy lelkesítő kép, aztán ha még hozzáveszed, hogy fájdalmak fognak kínozni, amelyek miatt csikorgatod a fogadat, attól sem lesz jókedved. Ezek persze csak testi hasonlatok, mert az Alvilág egy test nélküli, egy lelki-szellemi világ, de az ember komoly fájdalmakat és kielégítetlen szükségleteket élhet át lelkileg is.

A Paradicsomról pedig azt tudjuk, hogy a tökéletességre jutott szentek (pl. próféták, kegyes emberek) szellemei élnek ott. Gonoszok és tisztátalanok nem juthatnak be oda, mert bár egyetlen lelki-szellemi világ létezik a holtak számára, de annak két elkülönülő része, az Alvilág és Paradicsom között mégis egy olyan áthatolhatatlan határzár van, amin nem juthat át senki egyik helyről a másikra. A Paradicsomban tehát a tökéletességre (szellemi érettségre, felnőttkorra) jutott szentek majd hasonlóan a szüleinkhez megtanítanak minket arra, hogy hogyan kell tájékozódni és élni a Paradicsomban, amely (egy számunkra egyelőre ismeretlen, felfedezendő lelki-szellemi világ). Mint ahogy egy újszülött is felfedezi a szülei segítségével a fizkai világot, nem kell aggódniuk az üdvözülőknek, őket is megtanítják majd mindenre a szellemi világban.

A végső ítélet a feltámadás után lesz, ekkor kerülnek az emberek a Pokolba (Gehenna) vagy a Mennyországba (Uranosz). A Pokolba kerülnek az Alvilágban feltámadottak, a Pokol egy olyan hely, ahol tűzben megsemmisül a test és lélek is. Semmi nem marad azokból, akik oda kerülnek, egy idő után megsemmisülnek, ergo nem szenvednek tovább, nem szenvednek örökké. A Mennyországba kerülnek a Paradicsomból feltámadottak, akik örökké élnek egy elképsztően csodálatos helyen, elképesztően csodálatos személyekkel és lényekkel együtt minden gond és baj nélkül.

Most már csak az a kérdés, hogy hogyan lehet a Paradicsomba, majd a Mennybe jutni... Hát erről szól sokkal inkább és sokkal pontosabban a Biblia, mint a túlvilágról.

üdv Stefán