Mit tegyek egy ilyen helyzetben? A bűntudattal küzdök.

Valószínűleg nem tudunk csak a kérdésre válaszolni, mert mi (tehát a döntő többség, a gyakori népe) egy teljesen más világban élünk. Nem tudunk olyan választ adni, ami számodra hiteles lesz, mert nekünk ez a helyzet teljesen idegen. Szerintem ezt a kérdést a gyülekezetedben tedd fel, keress egy olyat, akiben megbízol.

Egyébként nem értem, hogy ez miért titok, és hogy három év alatt hogy nem került ez szóba egyszer sem, de mint mondtam, elképzelni sem tudom, hogy lehet így élni.

Szerintem ha őszinte leszel,akkor megkönnyebbülsz.És ha a vallásra "hivatkozol",akkor mindenki követ el bűnöket...a megbánás a fontos.

Érezhetően téged mardos a lelkiismeret.Már ha valóban így is érzed,nem csak így írod.

Hogy megoszd-e a pároddal...az függ tőle is.Illetve tőled,hogy mennyire tudsz ezzel a tudattal házasságot kötni vele,és végig így élni mellette.Egy teher lehet számodra.Viszont ha elmondod,és elítél téged,akkor viszont elveszítheted őt.

De összességébe azt gondolom hogy gondolom tudja hogy nem volt a hited mindig a helyén.Így sejti,vagy tudja hogy nem éltél mindig megfelelően.De legalábbis megértheti,és elfogadhatja hogy előtte voltak más lányok is az életedben.Ha elmondod neki akkor jól kell fogalmaznod,és mindenképpen jelezd felé,hogy most már egészen másként gondolkodsz,és tekintesz egy kapcsolatra,és más dolgok fontosak.Szerintem ez a jobbik eset,mikor egy ember rossz irányból változik jó irányba.Minthogy fordítva tegye.Mindig törekedni kell a jóra.Te pedig úgy fest jó úton jársz.És bizonyíték rá,hogy melletted van,3 éve,igent mondott.Ezt kell tudnia neki is értékelni...hogy voltál aki,amilyen...de jobb emberré váltál.

A múltad nem tartozik senkire, főleg, mert nem éltél összhangban a keresztény értékrenddel. S ha Isten ezt megbocsájtotta neked, akkor már nincs miről beszélni.

(Cselekedetek 17:30) . . .Isten szemet hunyt az ilyen tudatlanság ideje felett, . . .

Én is a világból jöttem, és már volt egy gyermekem, amikor a gyülekezetben valaki elvett feleségül. A múltadat Isten semmisnek tekinti, ha lezártad, megbántad.

S ha ezt Isten megtette, akkor más nem róhatja fel neked.

Az, hogy bűntudattal küzdesz, érthető. De hadd induljak ki a saját példámból.

Házasságunk előtt a párommal meggyóntuk a bűneinket. Istennek bűnbánatot tartottunk és egy egyházi elöljáró segítségével megyóntunk.

Mindketten tisztán igyekeztünk közös életet kezdeni. Azt is tudtuk, hogy a bűnt Isten bocsátja meg és azután már nem helyes firtatni a másik szexuális előéletét. Az akkori bűnök már nem tartoznak senki másra.

Nekem nem volt nem volt nemi kapcsolatom előtte, a páromnak igen. Közvetlenül a házasságkötésünk előtt mégis vallomást tett nekem, bár én a fentiek miatt nem tartottam azt szükségesnek. Évtizedek múlva most sem tartom lényegesnek. Így ő is megtudta, hogy nekem viszont nem volt ilyen kapcsolatom.

Hogy ez ne okozzon gondot, érettnek kell lenni a hitéletben. És főleg bízni Isten megbocsátásában.

Az, hogy elmondta nekem, nem tette jobbá a kapcsolatunkat, de rosszabbá sem. Erre inkább neki lehetett szüksége, amit meg tudok érteni. De amúgy is teljesen rendben lett volna a dolog.