Keresztények, akiknek fontos a térítés, sikerült már valakit megtérítenetek?

10 éve próbálom majdnem napi szinten, de még egy embert sem sikerült megtérítenem. Ez azt is jelentheti, hogy én nem jól csinálom, és meg szoktam ezt is vizsgálni, de inkább azt jelenti szerintem, hogy az emberek nem nyitottak arra, hogy tegyenek is valamit annak érdekében, hogy megismerjék Istent. Ahogy szóba kerül, hogy nem csak bájcsevegésről van szó, hanem meg kell térni, oda kell adni az életedet annak, aki már neked adta az életét, nos ott "vége szokott lenni a filmnek". Ha a kereszténység csupán egy elméleti dolog lenne, független az élettől, arra nagyon sok embert meg lehetne téríteni, mint ahogy sok egyház teszi is. Persze ez nem a biblikus megtérés. De arra, hogy Jézus Úr, azaz te a szolgája leszel, ha Istennek tetsző életet akarsz élni, hát arra senkit nem lehet kapni.

De hát Noénak sem sikerült senkit megmentenie az egész földről, csak a szűk családját, és Jeremiás is hiába beszélt az Úr nevében, senki nem hallgatott rá. Tehát ha az állandó visszautasítás önmagában elég rossz és kihívó is, azért Noé és Jeremiás társaságában nem is olyan rossz lenni.

Nekem 10 év hobbiasztalosság mellett nem sikerült egyetlen bútort sem eladnom, pedig több százat gyártottam. Meg is vizsgáltam a dolgot, de ez szerintem inkább azt jelenti, hogy az emberek nem szeretik szép és igényes, de egyben olcsó bútorokat.

Ja nem... azt jelenti, hogy krvára tehetségtelen vagyok hozzá.

Szia

Nem e térítés a fontos. Inkább az, ami a Máté 24:14 és a Máté 28:19,20 verseiben van leírva.

Ha te ezt térítésnek nevezed, akkor igen.

De miközben tanítványokat képezek, állandóan szem előtt tartom mit Pál apostol mondott erről a munkáról:"Ki hát Apollós? Igen, kicsoda Pál? Szolgák, akik végzik a munkát, amelyet az Úrtól kaptunk, és akik segítettek abban, hogy hívők legyetek. Én ültettem, Apollós öntözött, de Isten adta folyamatosan a növekedést, úgyhogy nem az számít, aki ültet, és nem is az, aki öntöz, hanem Isten, aki a növekedést adja. Aki ültet és aki öntöz, egyek, de mindegyik a maga jutalmát fogja megkapni a munkája alapján. Mert Isten munkatársai vagyunk. Isten művelés alatt álló szántóföldje, Isten épülete+ vagytok." 1Korintusz 3:5-9

Az evangelizációnak két formája van, s szerintem semmi jót nem szül ennek keverése.

Az egyik, amikor képzett misszionáriusok evangelizálnak, őket pont erre és pont ezért képezték, ez a feladatuk, a fő hivatásuk. Amikor ezt laikusok próbálják csinálni, annak inkább káros következménye van. Lásd a házaló jehovásokat, akik pont a "házaló ügynökök" miatt szerepelnek gyakran negatív fényben. De lehetne említeni a hitgyüli vagy mormonok képzetlen csalogató embereit is.

A másik fajta evangelizáció, amikor nem teszünk mást, egyszerűen jó példát mutatunk. Úgy élünk, hogy az emberek lássák rajtunk, mi mások vagyunk jó értelemben. Általunk váljon vonzóvá Isten és az Egyház. Ezt pedig minden hívőnek gyakorolnia kell.

#4

Lk 24:46-47 "és [Jézus] így szólt hozzájuk: Úgy van megírva, hogy a Krisztusnak szenvednie kell, de a harmadik napon fel kell támadnia a halottak közül, és hirdetni kell az ő nevében a megtérést és a bűnbocsánatot minden nép között, Jeruzsálemtől kezdve."

1Jn 2:6 "Aki azt modja hogy Őbenne [Krisztusban] van, annak úgy is kell élnie, ahogyan ő élt."

Elhiszem, hogy népszerű ötlet, hogy elég csak jól viselkedni, és egy szót sem kell szólni, de Jézus ezt tette? Így élt? Nem, ő nem csak jót tett, hanem bátran kiállt, és hirdette a megtérést. Ez az elvárása a tanítványai iránt is, hogy hívjanak el másokat is a szent életre, ami nélkül senki sem látja meg az Urat.

És egyébként ahogy #8 írja, nem az a lényeg, hogy megtérnek-e vagy sem, mert az nem tőlem függ, hanem tőlük. A lényeg megadni a lehetőséget. Ehhez azonban ki kell nyitni a szánkat. Attól függetlenül, hogy én megtettem a saját részem, még rossz érzés 10 éven keresztül senkit sem találni. Olyan, mintha egy földműves 10 éven keresztül csak dolgozna, dolgozna a földjén, ami soha semmit sem teremne.

Természetesen ritkán előfordulhat, hogy amit mondtam vagy tettem, az hozzájárult ahhoz, hogy valaki egy másik gyülekezetben megtérjen. De nincs túl sok illúzióm, hogy a vetett mag öntözés és gondozás nélkül kihajt, és termést hoz. Ahogy a magvető példázatában van: Madarak felcsipegetik, sekély földben kiszárad, tövisek megfojtják. Ez történik.

"Aki azt modja hogy Őbenne [Krisztusban] van, annak úgy is kell élnie, ahogyan ő élt."

Én pl. nem dolgozom, tartalékaimból élek, nem csinálok semmit, de élvezem a természetet. Akkor én Jézust követem? Úgy élek mint ő, de keresztre feszíteni nem tudom magam, a fájdalmat nem bírom. Szoktam téríteni, mint ő, mondjuk kinevetnek, de erőm töretlen.