Jézus kereszthalálát miért tekintik a keresztények áldozatnak? Amikor azt mondják, hogy áldozatot hozott értünk azáltal?

Amit az áldozatról általában elmondhatunk, az Jézus Krisztus keresztáldozatában, mely minden ószövetségi áldozat beteljesülése volt, a legnagyobb mértékben megvalósul. Jézus Krisztus ugyanis szenvedésével és halálával a bűnök büntetését mindannyiunk helyettesítőjeként szenvedte el. Az Atya iránti legtökéletesebb odaadással ajánlotta fel magát a kereszten, hogy Őt az emberek bűnei miatt kiengesztelje. Mivel mi magunk nem voltunk, vagyunk képesek helyrehozni, amit bűneinkkel tönkreteszünk, azért Isten Fia maga lett emberré, hogy a kereszten egy végtelen értékű áldozatot bemutasson.

Ebben az áldozatban az áldozat mind a négy célját megtaláljuk: Azáltal, hogy Jézus tökéletesen átadta magát az Atyának ez az áldozat a végtelen hódolat és a végtelen imádat aktusa lett. Ugyanakkor egy túláradóan gazdag engesztelés volt minden idők minden emberének bűnére. És Krisztus valóban méltó módon mondott ezzel az áldozattal köszönetet az Atyának minden jótettért, melyet Ő az emberi nemnek nyújtott, és ugyanakkor megszerzett minden kegyelmet, melyre az embernek valaha is szüksége lesz, hogy célját elérhesse. Krisztus áldozatára támaszkodva minden kegyelmet megkaphatunk az Atyától, amire csak szükségünk van.

Észre kell azonban vennünk, hogy a keresztáldozatnál is Krisztus belső átadása volt a döntő és nem Krisztus megölése, különben azt kellene mondanunk, hogy a római katonák áldozták fel Krisztust. Krisztus kivégzése, mint olyan, bűntett volt, és az áldozatnak csak a külső keretét adta, miközben a keresztáldozat lényegét abban a szeretetben és odaadásban kell látnunk, mellyel Krisztus magát az Atyának felajánlotta. Mindazonáltal ez a belső odaadás Krisztus szenvedésében vált láthatóvá, miáltal szenvedésére mint szükséges áldozati cselekményre kell tekintenünk.

Nagy általánosságban minden jó tettet áldozatnak lehet nevezni Szent Ágoston szavai szerint: „Minden jó tett, mely arra irányul, hogy Istennel szent közösségbe kerüljünk, igaz áldozat.” Ezek alapján az imádságot, az alamizsnát, a felebaráti szeretet vagy az önmegtartóztatás, mint például a böjt megnyilvánulásait is áldozatnak lehet nevezni, és ebben az értelemben a protestánsok is áldozatnak nevezhetik a szentmisét. Ilyen áldozatot minden kereszténynek be kell mutatnia, így ebben az értelemben minden keresztény pap. Erre vonatkozik a hívek általános papsága, ahogy ezt Szent Péter magyarázza: „És ti is, mint élő kövek épüljetek fel rajta lelki házzá, szent papsággá, lelki áldozatok bemutatására, melyek kedvesek Istennek Jézus Krisztus által.” (1 Pét 2,5)

Szűkebb és valójában vett értelemben az „áldozat” fogalmán kultikus áldozatot értünk. Ez egy kézzelfogható, anyagi áldozati adomány bemutatása Istennek az Ő legnagyobb méltóságának és a mi neki szóló abszolút alárendeltségünk elismerésének kifejezéseként, és ez az áldozat már megköveteli egy valóságos pap jelenlétét.

Hogy mit is jelent az áldozat, ezt jól lehet tanulmányozni az Ószövetség áldozatain, melyeket Isten rendelt el, hogy az Újszövetség keresztáldozatát és szentmise-áldozatát velük előkészítse. Mert mit is jelentett az, mikor a régi Izraelből egy férfi nyájának legszebb állatát kiválasztotta, Jeruzsálembe a templomba vitte, hogy azt egy pap megölje és az oltáron elégesse? A férfi ezzel azt akarta kifejezni, hogy saját magát akarja Istennek felajánlani, hogy ő teljesen Istené és kész Isten szolgálatára. Az áldozat tehát egy szent jelzés. Mivel az ember nem ura saját életének és ezért nem ölheti meg magát, valami más értékeset választ tulajdonából és azt ajánlja fel Istennek, mintegy jelként, hogy valójában saját magát akarja Istennek bemutatni és saját lelkét szeretné Istennek feláldozni és Istennek szentelni. Az áldozati adomány csak saját lelkének helyetteseként szerepel. Ahogy ez az ég felé szálló füstben felszivódik, úgy akarja a lélek magát Istennek adni és Hozzá menni. Az elégetés tehát az az áldozati cselekmény, mely a belső odaadást hivatott kifejezni.

Az áldozat az ember Istennek, Teremtőjének és végső céljának szóló radikális odaadását fejezi ki. Ezért szabad csak Istennek bemutatni és soha sem egy teremtménynek, mert ezzel a radikális hódolattal és alávetettséggel az ember egyedül csak Istennek tartozik. Ezért tehát, ha a misét a szentek tiszteletére tartjuk is, az áldozatot soha nem nekik mutatjuk be, hanem egyedül Istennek.

Ebből a bevezetésből világosan láthatjuk, hogy az áldozatban a belső átadás a leglényegesebb. Az olyan áldozat, amelyből ez a belső odaadás hiányozna, egy farizeusi áldozat lenne, egy üres hüvely, végső soron egy hazugság, hiszen az áldozati cselekvés és az áldozó belső lelkülete ilyen esetben nem lenne összeegyeztethető. Ezért fejezi ki az Ószövetségben Isten néha nemtetszését a zsidók által bemutatott áldozattal kapcsolatban, ha ezek azt belső áldozati lelkület nélkül mutatták be.

Előzőnek teljesen igaza van!

Az új vallásnak kellett egy kiinduló pont és ez lett Jézus.

(például: Magyarországon az ünnepek is változtak: március 15, 21, április 4, május 1, augusztus 20, október 23, november 7 - melyik az igazi: csak a mindenkori hatalom dönti el!)

A kereszténység vezetői gondoskodtak(nak) arról, hogy a Jézus imádat "örökre" így is maradjon, hiszen már az általános iskolában tömik az agyát a hatéves gyereknek. Ez a lelki diktatúra.

A kiemelésekre azért van szükség, hogy a drámát, amelyben Isten feláldozza gyermekét gondolkodás nélkül magunkévá tegyük.

Pedig:

- Jézus zsidónak született, valószínű körülmetélték, mire megnőtt kitért hitéből és alapítója lett egy új vallásnak,

- állítólag Júdással megbeszélte, hogy árulja el, mert megfáradt és kiégett, tehát jobb lesz, ha meghal,

- a feltámadásáról szóló apostoli leírások között nincs két egyforma történet, akkor, hogy is támadt fel(?),

- Jézus megváltotta bűneinket és elvitte az Atyához, akkor a papok miért hirdetik még mindig, hogy bűnös vagyok és gyónjak meg - valaki hazudik(!)

Ez is csak a 254 részre hullott kereszténység papjainak hatalmi reakciói.

Jezus kereszthalala azert volt aldozat, mert _Nem kellett volna megtennie_.

Isteni mivoltja miatt barmikor azt mondhatta volna "kosz eleg volt, akkor innentol en kiszallok". De o vegigcsinalta hogy eliteljek ugy, hogy az elete buntelen volt Isteni merce szerint.

Ahoz, hogy ezt megertsuk, el kell fogadnunk, hogy o Isten fia volt, ugyanazzal a hatalommal, amivel a teremto rendelkezett, es megsem hasznalta ezt a hatalmat akkor sem, amikor a rarakott bunok elvalasztottak Istentol (es most lehet azzal jonni, hogy akkor nem volt Teremto Isteni hatalma, de elegendo hatalma volt meg a halala pillanataban is, hogy _ne kelljen_ meghalnia. Jogosan vadoltak, hogy ezreket megmentett, magat megsem tudta - tudta volna, de nem akarta.)

Es mindezt azert, hogy az embernek legyen lehetosege valasztani - elfogadni az aldozatat, es elni, vagy elutasitani.

A kerdezo is leirhatja, hogy "kosz nem kell", de Jezus halala elott nem lehetett volna valasztasa.

Szoval, osszefoglalva, azert aldozat, mert olyat tett, amit nem kellett volna neki - meguszhatta volna.