Európa régi pogány vallásai azért is szorultak vissza a kereszténységgel szemben, mert utóbbi sokkal elfogadhatóbb (és vonzóbb) túlvilágképet nyújtott az embereknek?

...kivéve nálunk, ahol az ősmagyarsággal.

És az utóbbi sokkal népszerűbb volt.

Szerintem azok az emberek, akik ma a pogány vallásokat dicsérik, az ókorban a kereszténységet dicsérték volna.

Ezek az emberek általában nem vallásosak, nem pogányok, nem keresztények, nem követnek semmilyen vallást. Egyszerűen egyrészt unalmasnak találják már a kereszténységet, másrészt nincsenek tisztában a többi vallás tanításaival, történetével.

Ha az ókorban élnének, akkor minden bizonnyal a mitológiákat, meg a pogány vallásokat tartanák már unalmasnak, és arra mondanák, hogy erőszakos, mert volt időszaka, amikor az ellenfeleit nyilvánosan vadállatokkal tépette szét. Akkor a kereszténységet romantikáznák, és mondanák rá, hogy mennyire békés, szeretetteljes, szerény, hangzatos stb.

Egyébként ókori írok is mesélnek erről. Amikor a pogány vallások kora hanyatlásnak indult, akkor a nem hívők, pontosabban nem kimondottan elkötelezettek a pogány vallások lejáratásával egybekötve a kereszténységet, a zoroasztrianizmust, a buddhizmust, a misztériumvallásokat, meg még egy csomó másik új, vagy távolról (főként keletről) érkező vallást dicsértek.

Hogy a kérdésre is válaszoljak, sok történelmi, társadalmi, politikai és vallási tényező együttes együttállása okozta a pogány vallások bukását. Nyilván az is fontos tényező volt, amit te írsz, de ezenkívül a misztikus töltet is egy fontos tényezője volt a kereszténységnek, nem beszélve a szerető, megbocsátó Istenről, ami bár annyiban közös volt az előtte ismert istenekkel, hogy jónak gondolták, viszont a keresztény Istennek nem voltak emberekre is jellemző negatív tulajdonságai. A kereszténységben a szeretet, illetve a béke tanítása rendkívül szimpatikus volt az embereknek, különösen abban a rendkívül más társadalmi berendezkedésben. Szimpatikus volt mindenkinek, hogy a kereszténységben mindenki egyenrangú (legyen az rabszolga vagy szenátor), ugyanakkor a gazdagoknak sem kell feltétlenül teljesen lemondani a vagyonukról. A keresztény ünnepek a régi fesztiválokkal ellentétben sokkal meghittebbek, mélyebb tartalmúak voltak. Be lehetett térni egyszerűen, de ugyanakkor adott szellemiséget is az embereknek.