A test nélküli tudat, hogyan születik újra emberi testbe, hogy képes rá később vagy ez is a természet része?

Ez nem tény, hanem egyfajta koncepció, de a Tibeti Halottaskönyv leírja.

[link]

Innen terjedt el a nyugati ezoterikus felfogásban is.

A tudat a testel együtt jön létre, fejlődik és szűnik meg.

Az az ember, akivel most önmagad azonosítod -pl Szabó Attila- csak a lélek egy álma. Amikor a test meghal, ez a személyiség is kiüresedik, és a lélek viszi tovább minden emlékét, tapasztalatát.

Legközelebb pl Oroszlan Szandra lesz a lélek, a testtel együtt kifejlődik egy új tudat, aki önmagát Szandraként azonosítja, majd az élete végén ő is megszűnik, és csak az "emléke" meg tovább a lélekkel.

Eképp a lélek életek százainak emlékeivel, minden korábbi "személyisége" érzésével, gondolataival, emlékeivel rendelkezik.

Szerintem.

Én azt hiszem, hogy az embereknek már ősidőktől vágya, hogy ne semmisüljenek meg a halállal. Aztán az is sok ember számára világos, hogy amikor meghalunk, nem vagyunk tökéletesek. Szóval jöhet az elképzelés, hogy akkor bizonyára újraszületünk, nem semmisülünk meg, van egy új esély. Ez egy megnyugató elképzelés számunkra, akik félnek a halállal járó megsemmisüléstől. Én is hittem a reinkarnációban egy időben. Megnyugtató volt, mert adott egy magyarázatot a halál után rám váró ismeretlen okozta félelemre.

Azt hiszem, te nem vagy keresztény, de ha megengeded, lenne egy felvetésem. Mi van, ha van más megnyugtató válasz a reinkarnáción kívül? Mi van, ha példul egy szeretetetteli lelkekből álló közösség, egyfajta család, vár a túlvilágon? Hiszen, amikor ebbe a világba jövünk, szintén egy családba születtünk meg. Mi van, ha van egy személy, aki ura a túlvilágnak (is), akinek nem probléma, hogy tökéletlenségeink vannak, amikor meghalunk, és nem látja szükségét, hogy végigszenvedjünk további életeket itt a földön?

Hadd osszam meg, amiben én hiszek keresztényként, aztán eldöntheted, hogy szerinted van-e esély arra, hogy akár ez is igaz lehet. A Biblia szerint Jézus Krisztus már akkor meghalt értem, amikor bűnös voltam. Mit jelent ez? Szerintem azt, hogy mikor a legundorítóbb, legbűnösebb formámban voltam, amikor nem törődtem egyáltalán Istennel, nem érdekelt az erkölcs, önző voltam, nem igazán szerettem senkit magamon kívül, ő már akkor is azt mondta, hogy "Ez az ember kell nekem. Ezzel az emberrel együtt akarok lenni a mennyben, az örökkévalóságban, őérte is hajlandó vagyok meghalni a kereszten, hogy Isten előtt az én tökéletességem miatt megállhasson, mert ő magától nem elég tökéletes ehhez."

Elárulom, hogy még mindig vannak bűneim és még mindig nem vagyok tökéletes, de azért azt sem mondanám, hogy már nem érdekel Isten, hogy nem érdekel az erkölcs, és nem szeretek senkit magamon kívül. Szóval történt változás. Ha Krisztus már a legrosszabb, legbűnösebb formámban akart engem, ha már akkor fontos voltam neki, akkor elég szilárd lehet a reményem, hogy most, amikor már ő is fontos nekem, ha lehet mondani, még inkább akar engem. Szóval annak ellenére, hogy fogalmam sincs, pontosan mi lesz a túlvilágon, meg vagyok nyugodva, hogy Jézus gondoskodni fog ott rólam, mert meg vagyok győződve róla, hogy ő szeret, és elfogad a tökéletlenségeimmel együtt is, és nincs szükségem arra, hogy visszajöjjek erre a világra ledolgozni a bűneimet. Ő elintézte a bűneimet egyszer s mindenkorra.

Szóval kicsit félelmetes azért elengedni a kontrollt, rábízni magam valaki másra, egy személyre. De ha kinyitom a Bibliát, és látom Jézust, hogy mennyire megértő és kegyelmes volt az emberekkel, mennyire szerette őket, látoma Bibliából, hogy hatalma volt a halál felett is, és látom, hogy ebben a világban zajló életemben is mennyire gondoskodott rólam nap mint nap, akkor meg kell bíznom benne.

Nem igazán tudom, hogy mit gondolsz erről, de remélem, hogy egy kis bátorítást adott a válaszom, hogy ne zárd ki annak a lehetőségét, hogy a halál utáni létre van más magyarázat, mint a reinkarnáció.

üdv, a javuló Stefán