Aki váltott már hitet, világnézetet vagy vallást: melyikről melyikre váltott vagy tért át és miért? Csalódáson túl kérem ha kifejtenétek.

Én velem még gyermekkoromban(15 évesen) történt, hogy kereszténynek vallottam magam, és bizonyos dolgokhoz, tervekhez nagyon ragaszkodtam. És kértem Istent, hogy teljesüljenek be és ebben hinni kívántam, úgy gondoltam hiszek benne.

Azonban akárhogyan vártam, nem történtek meg azok a dolgok, sok más dolog pedig rosszra fordult ugyanazon dolgokkal kapcsolatban.

És ekkor az jutott eszembe, hogy elegem van az egészből, nem bírom ki, kamu az egész. Miért lehet ez, hogy nem történnek meg, amiket kértem, hogy közben gyötrődnöm kell és szenvednem.

Az van, hogy volt egy muzulmán barátom, akivel rendszeresen sokat beszélgettem online, és ő írt néha bizonyos dolgokról a hitével kapcsolatban, meg hogy mit mond a hite bizonyos dolgokról, és ebből az is kiderült számomra anno, hogy az iszlám az alapján, amiket ő írt nem is egyezik meg azzal a radikális valamivel, amit a TV és a média által közvetített dolgok, általános emberek megnyilvánulásai, pletykák alapján gondolna az ember, hanem hogy ha valaki követi, akkor az igazából egy békés szeretetteljes, tisztességes ember kell, hogy legyen. És nincs itt szó gyilkolásokról, merényletekről, nőkkel való normálatlan bánásmódról, kereszténygyűlöletről, stb. Ha igazak, amiket tőle tanultam.

Na most amikor besokalltam, akkor arra jutottam, hogy biztos kamu az egész kereszténység, meg hogy Isten nem lehet ilyen, és biztos rossz módon keresem, vagy rossz elveket követek, vagy valami.

Ezért eldöntöttem, hogy az iszlámot fogom elfogadni, mint igazságot.

Kb. két hétig aszerint éltem, majd arra jutottam, hogy az nem az igazság. Nem is éreztem igazán semmiféle kapcsolatot Istennel, holott előtte keresztényként igen. Nemigen nyújtott semmi élettelit.

Ezért miután ezekre rájöttem, megbántam amiket tettem és ismét visszatértem a kereszténységhez. Ugyan még sokat kellett tanulnom róla, de a kereszténységhez tértem vissza ismét.

Azóta hosszú évek teltek el és arra jöttem rá, hogy a gond az lehetett, hogy nem helyesen értelmeztem, mit mond a Biblia a hitről és az imáról.

És, hogy lehet, hogy a saját gondolataimat, terveimet mindenképpen véghez akartam vinni, és azt gondoltam, ezt Isten mindenképp megadja. Azonban a gond az, hogy nem biztos, hogy amiket kértem, az az Ő akarata szerint volt. És lehet, hogy csak az én fejemben született meg, hogy az úgy jó. És hinni sem biztos, hogy annyira hittem, mint kellett volna. Ráadásul túlzottan a siker és a jövőbeni nyugodt családi és házasélet reménye állt az életem középpontjában. Ez az egy eszme volt túlzottan az életem, gondolkodásmódom középpontjában. És ráadásul sok más dolgot sem értettem meg akkor eléggé, és túlzottan nagy jelentőséget tulajdonítottam a cselekedeteimnek is. Túlzottan proficiens akartam lenni tán a földi dolgokban is. És ezektől valamelyest ki is készültem. Főleg, ha hátráltatott ezekben valami. És a kegyelmet(Mind Istenét, mind az emberek felé valót) sem értettem még meg eléggé.

Tehát:

Ne a saját gondolataink irányítsák az Istenbe és a Krisztusba vetett hitünket, hanem az Istenbe és Krisztusba vetett hitünk irányítsák gondolatainkat!

És, ha valamit nem kapunk meg, ha azt is hisszük igazságtalan, ne az Istenben keressük a hibát, hanem magunkban. Mert az Isten nagyon szeret bennünket és hibátlan. Jézus nevében legyen áldott mindenki.

És viszont tudjuk:

"És ez az a bizodalom, amelylyel ő hozzá vagyunk, hogy ha kérünk valamit az ő akarata szerint, meghallgat minket:

És ha tudjuk, hogy meghallgat bennünket, akármit kérünk, tudjuk, hogy megvannak a kéréseink, amelyeket kértünk ő tőle." - János 1. levele 5:15

És a leírt életesemények óta sokat fejlődtem hitben, ismeretben, bölcsességben, erőben és több tapasztalatom is van már. Hála ezekért az Istennek. Az Ő dicsősége mindez.

És tudom és hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten fia, akiről ez a történet elmondja dióhéjban, hogy mit tett és mit kell tudni róla:

*Isten nagyon szeret bennünket!

Annyira, hogy az Ő egyetlen fiát, Jézus Krisztust adta értünk, hogy nekünk örök életünk legyen.

Jézus eljövén, tanította az embereket, meggyógyította őket bajaikból, gonosz szellemeket űzött, hirdette nekik az Isten igazságát.

Majd semmi gonoszat nem tévén elfogták, megkínozták, kigúnyolták őt. Majd keresztre feszítették, ezzel megölvén őt. De ő harmadnapra feltámadt! És nem tudta a halál őt fogva tartani. Legyőzte a gonosz minden erejét. És felment az Isten jobbjára. És örökké él! És ő a mindenség Ura.

És aki hisz Jézusban, annak is örök élete van.*

A többi igazságot a Bibliában lehet megtalálni. Leginkább az Újszövetséget ajánlom először elolvasásra.

7, 9, 10 vagyok.

Miért lettem lepontozva?