Isten miért nem adott képességet hogy akármikor szabadon döntsük el férfiak vagy nők akarunk e lenni?

"a jelenben embertársaink nem tudnak úgy élni, mint szeretnének."

Még ez a szerencse!!

Gondold csak el, hogy mi lenne, ha pl. a pedofilok is úgy élnének, ahogy csak szeretnének...

Kellenek a szabályok és a rend Isten törvénye.

Rend a lelke mindennek!

Sokszor az válik a hasznodra, ha nem kapod meg azt, amit akarsz.

12-es: én nem az LMBTQ-n belülre értettem, hanem úgy általánosságban, hogy az ember nem csinálhat azt, amit szeretne, mert abból káosz lenne.

Kellenek a szabályok, kellenek az erkölcsi normák, kellenek a viselkedési keretek.

Élhetsz normális emberként úgy is, ha nem kötöd a világ orrára, hogy meleg vagy.

Pont ezekért amit írsz. Ha így lenne akkor nem lennr lehetőségünk ezekre, mint identitásra tekinteni.

Ha így lenne akkor több válaszoló se úgy fogalmazott volna, hogy ők, meg ahogy születnek, mert tudnák, hogy az nem az egyén, és pont mindegy hogy születik, mert az nem ő, sőt változtatható, mint a poló.

Ha így lenne, akkor nem lenne lehetőségetek ellentétekre, fejlődésre, öntanulásra.

Nem az a baj, hogy nem dönthetsz akármikor, hanem hogy nem szereted azt, ami éppen van. Senki sem döntheti el, hogy férfinek vagy nőnek születik az emberek túlnyomó többségének mégis pont megfelel az, ami van. A helytálló kérdés inkább az lenne, hogy miért adott nekem Isten olyan vágyat, hogy más legyek, mint ami éppen vagyok.

A vágyainkról ugyanis nem mi döntünk. Nem mi döntjük el, hogy szeretjük-e a spenótot vagy sem, hogy mi az, ami fáj és mennyire, vagy mit élvezek és mit nem. Minden szenvedés oka a kielégületlen vágy, minél magasabbak és elérhetetlenek a vágyaink annál nagyobb szenvedés. Ezért a budhista életfelfogás szerint a teljes vágytalanságra, vagy legalábbis a minél egyszerűbb igényekre kell törekedni, mert ezzel rengeteg szenvedést spórolunk meg magunknak.

Keresztény felfogás szerint alapvetően Isten minden vágyunk forrása és betöltője, éppen ezért ezzel az Istennel való kapcsolaton áll vagy bukik a boldogságunk alakulása. Isten az, aki betölti a hiányunkat, vagy éppenséggel elveszi a nem egészséges, nem kívánatos rendetlen kívánságainkat, és ad kellő erőt és türelmet, hogy a nagyon is jogos vágyainkat ha nem is azonnal, de végül fokozatosan betöltsük, míg el nem nyerjük az örök boldogságot.

Ha valaki pont másik nemű szeretne lenni, mint amit kapott az bizony meglehetősen szerencsétlen állapot. A probléma ugye alapvetően két féle módon lehetne orvosolható. Egyik ha kicserélődik a teste, a másik ha megbarátkozik a testével. Az én szerény véleményem szerint inkább ez utóbbi irányba kéne lépeseket tenni, mind az ilyen betegeknek, mind az orvos tudománynak, és Isten is szerintem ezt a irányt fogja támogatni, mert nem hiszem, hogy egy egyébként egészséges test szétbarmolása és lecserélése egy hitvány utánzatra Isten tervei szerint való lenne.