Szerintetek tényleg létezik isten a mennyország/pokol stb?

a mennyország és a pokol ezek nem helyek hanem érzések

(mennyeien érzem magam ,pokolian érzem magam.... )

Igen, Szerintem létezik Isten, nem egy személy, nem egy valaki, aki a sorsodat irányítja, hanem egy Hatalom Bölcsesség és Szeretet kimeríthetetlen forrása bennünk és körülöttünk mindenütt, egy Vezérlő Alapelv egy Mindenható Törvény, az Eredeti Önfejlesztő Ihlet.

Szerintem létezik a pokol és mennyország is, nem mint egy földrajzi hely, hanem mint a tudat állapota, melyek között az ember folyton ingadozik.

És ha hiszed, ha nem a tudomány nem túl távoli jövőben igazolni fogja ezeket.

Ha te létezel kedves kérdező, és tudatosnak tekinted magad, akkor bizony valaminek kell lennie, ami mindent felölel és szintén tudatos, ugye ha visszavezetjük a legelejére a dolgot. a gondolataid se tudjuk megfogni...de másról feltételezed, hogy gondolkodik, pedig nem érzékeled. szóval nevezzük Istennek azt a mindent magába "érző" tudatosságot...s mivel gondolkodásról és tudatosságról beszéltem, ezért ahogy Pelgrim barátom lejegyezte, a menny és pokol tudatállapotnak feleltethető meg. Ezekből következtetve létezik tehát mindhárom kérdésedben szereplő dolog. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

Sokan felteszik manapság a kérdést, hogy nem gyermekes frázis-e az a "mennyország", meg az a "pokol"?

Ha Isten mondja, hogy van örök boldogság és van örök büntetés, amelyet rövidesen mennyországnak s pokolnak nevezünk, akkor ezekben hinni nemcsak hogy lehet, hanem kell is. Sőt akkor éppen az az egyetlen komoly dolog, ha hiszünk is bennük.

Azért, mert nem látom, még lehet valami és van is. Hiszen az eszemet sem látom s feltehetőleg mégis van.

Ki tudja, Krisztus nem átvitt ártelemben beszélt-e a "mennyországról" és "pokolról"?

Komoly és józan ember nem beszél fontos dolgokról merőben átvitt értelemben a nélkül, hogy azt valamiképp ki ne fejezze. Ez minden emberi közlésnek alapvető, logikai törvénye. Ha nem így volna, sohasem lehetne tudni, ki beszél komolyan, ki akarja a szavait szoros értelemben vétetni s ki rejt a szavai mögé esetleg valami kitalálhatatlan, homályos, átvitt értelmet. Ha nem így volna, a tudomány is elvesztené értelmét, a törvények is, mindent ki lehetne forgatni az értelméből, mindig arra lehetne hivatkozni, hogy hiszen a szavaknak csak képletes értelmük van.

Amikor Krisztus Urunk átvitt értelemben beszélt, amikor pl. példabeszédeket mondott, ezt mindig ki is fejezte, ha mással nem, ezzel a megszokott bevezetéssel: "Hasonló a mennyeknek országa..." Tehát csak hasonlat, amit mondani akar. Amikor azonban egyenesen dogmatikus tartalmú kijelentéseket tesz, ott nem ismer példabeszédet és körülírást, hanem világosan és határozottan közli kijelentéseit. Nem is lehet máskép, hiszen különben sohasem tudnók, melyik szavát kell szó szerint s melyiket csak képletesen magyarázni.

Mármost az örök életre vonatkozó krisztusi kijelentések oly világosak és határozottak, annyira nem példaszerűek és képletesek, hogy megszűnnék minden értéke az evangéliumi kijelentéseknek, ha ezeket eredeti értelmükből kiforgatva volna szabad magyaráznunk, Akkor már ugyanúgy elmagyarázhatnók s kiüresíthetnők pl. a Szentháromság tanát, a megváltást, s általában a kereszténység közismert, alapvető tételeit. Mi maradna akkor a kereszténységből?

A túlvilági lét szép álom, de vajon igaz-e?

Miért lenne álom és miért ne lenne valóság? Vajon csak ez a szűkős kis világ létezhetik-e, amelyben mi az élet folyamán forgunk? Furcsa elképzelés az, hogy csak az lehet igaz, ami a mi kicsinyes földi szemhatárunkba belefér,

A túlvilág valóság, mert lehetetlen, hogy egy bölcs és igazságos Isten szellemi lényeket teremtsen, aminő az ember a lelkénél fogva s aztán a test halálával minden ok és szükség nélkül megsemmisítse őket. Akkor minek teremtette? Minek csillogtatta fel előttük az el nem múló, örök és igazi boldogság reményét? Miért engedi akkor, hogy a földön sokszor az igazságtalanság győzzön s a becsület szenvedjen? S milyen Isten volna az, aki csak azért teremti meg gyermekeit, hogy aztán amikor végigmentek egy élet minden megpróbáltatásán, egyszerűen minden szükség nélkül elpusztítsa őket? Ha van igaz Isten, bölcs Isten, jó Isten, márpedig van - akkor a túlvilági lét, az emberi lélek továbbélése a halál után, éppoly biztos, mint hogy Isten van az égben.

De amit az Isten tulajdonságaiból jogosan következtetünk, százszoros új megvilágítást kap Krisztus kijelentései által. Krisztus az örök életet tanította s nem győzi az embereknek a lelkébe égetni a tant, hogy "mit használ az embernek, ha (ezen a földön) az egész világot megnyeri is, lelkének azonban kárát vallja?" Bőven leírja az utolsó ítéletet, amelyen ő mint a világ bírája minden egyes ember örök sorsa felett dönteni fog: az igazakat az "örök életre" vezeti be, a meg nem tért bűnösöket pedig az "örök tűzre" veti.

Aki Krisztust nem tartja hazugnak, annak hinnie kell a túlvilágban s az örök életben.

Honnét tudják a papok, hogy mi van a túlvilágon? Ott voltak talán? Látták?

Nem, ők maguk nem voltak ott. Te sem voltál Új-Zélandban, mégis hiszed, hogy van. Nem látták a túlvilágot a papok se közvetlenül. De nem is a maguk tudományából vagy tapasztalatából beszélnek, amikor a túlvilágról beszélnek. Hanem valakinek a kijelentéseiből, aki "ott volt", aki nagyon jól tudja, mi van odatúl.

A túlvilágról maga Krisztus beszélt, oly világosan és nyomatékosan, hogy aki őbenne hisz, vagyis aki komolyan keresztény, annak el kell fogadnia a katolikus Egyháznak a túlvilágról szóló tanítását, amely Krisztus tanításával tökéletesen egyezik.

Szia.

Két biblia verset ajánlok a figyelmedbe.

Jób 14:15

Azt kéri Jób /Isten szerint feddhetetlen, bűngyűlölő.../, hogy bár csak elrejtené őt a pokolba / más fordítás szerint alvilágba,..../.

Cselekedetek 2:25-27

Jézusról beszél aki a pokolból (káldi ford.) /más fordítás szerint holtak ország, alvilág.../tér vissza.

Erre a két biblia versre alapozva semmiképpen sem hinném el azt,hogy csupán lelki állapot vagy,hogy Isten kitervel egy olyan helyet ahol szadista hajlamoktól hajtva kínoznának valakit örökkön-örökké.

Inkább azt gondolom, hogy a pokol csupán az emberek halotti állapottá jelöli.