Ha Mózes idejében Isten választotta a népét, akkor miért van az, hogy Jehova tanúi magukat tekintik Isten népének, miközben nem választotta ki őket?

Új szövetség, új nép

Jóllehet bármely időben élő és bármely nemzetből származó ember kedves Isten előtt, ha féli őt és teszi az igazságot (vö. ApCsel 10,35), mégis úgy tetszett Istennek, hogy az embereket ne egyenként, minden társas kapcsolat kizárásával szentelje meg és üdvözítse, hanem néppé tegye őket, mely Őt igazságban megismeri és szentül szolgál Neki. Így tehát az izraelita népet kiválasztotta tulajdon népévé, szövetséget kötött vele és fokozatosan oktatta azáltal, hogy történetében kinyilatkoztatta Önmagát és akaratának tervét, és megszentelte Önmagának. Mindez azonban csak előkészítése és előképe volt annak az új és tökéletes szövetségnek, mely majd Krisztusban köttetik meg, s annak a teljesebb kinyilatkoztatásnak, melyet Isten megtestesült Igéje fog átadni. "Íme, napok jönnek -- mondja az Úr --, amikor új szövetséget kötök Izrael házával és Juda házával... Bensejükbe adom törvényemet, és a szívükbe írom. Én Istenük leszek, ők meg az én népem lesznek... Mert mindnyájan ismerni fognak engem a legkisebbtől a legnagyobbig, mondja az Úr" (Jer 31,31--34). Ezt az új szövetséget Krisztus hozta létre, tudniillik az új szövetséget az Ő vérében (vö. 1Kor 11,25), zsidókból és pogányokból híva meg a népet, mely nem test szerint, hanem a Lélekben gyűljön össze és legyen Istennek új népe. A Krisztusban hívők ugyanis, akik nem romlandó, hanem az élő Isten igéje által romolhatatlan magból születtek újjá (vö. 1Pt 1,23), nem testből, hanem vízből és Szentlélekből (vö. Jn 3,5--6), "választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul megszerzett nép" lesznek... "akik valaha nem-nép voltak, most pedig Isten népe" (1Pt 2,9-10).

Ennek a messiási népnek a feje Krisztus, "aki vétkeinkért halált szenvedett és megigazulásunkért föltámadt" (Róm 4,25), s most, miután minden mást fölülmúló nevet kapott, dicsőségesen uralkodik a mennyben. Jogállása Isten fiainak méltósága és szabadsága, kiknek szívében a Szentlélek úgy lakik, mint templomban. Törvénye az új parancs, hogy úgy kell szeretnie, ahogyan maga Krisztus szeretett bennünket (vö. Jn 13,34). S végül célja az Isten Országa, melyet maga Isten kezdeményezett a földön, melynek egyre terjednie kell, míg Isten tökéletessé nem teszi a történelem végén, amikor megjelenik Krisztus, a mi életünk (vö. Kol 3,4), és "maga a teremtés a mulandóság szolgai állapotából fölszabadul Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára" (Róm 8,21). Így tehát ez a messiási nép, bár ténylegesen nem foglal magába minden embert, s nem egyszer kisded nyájnak tűnik, az egész emberiség számára az egység, a remény és az üdvösség nagyon erős hajtása. Krisztus, aki ezt a népet az élet, a szeretet és az igazság közösségévé alapította, eszközként is fölhasználja mindenki megváltására, és elküldi az egész földkerekségre a világ világosságául és a föld sójául (vö. Mt 5,13--16).

Miként pedig a pusztában vándorló, test szerinti Izraelt már Isten Egyházának hívták (2Ezd 13,1; vö. Szám 20,4; MTörv 23,1); úgy a jelen világban élő, s az eljövendő és maradandó várost kereső (vö. Zsid 13,14) új Izraelt is Krisztus Egyházának nevezik (vö. Mt 16,18), hiszen Krisztus szerezte meg tulajdon vérén (vö. ApCsel 20,28), betöltötte a saját Lelkével és ellátta a látható és társas egység szükséges kellékeivel. Isten összehívta azokat, akik hittel tekintenek Jézusra, az üdvösség szerzőjére, az egység és béke princípiumára, és Egyházat alkotott belőlük, hogy ez az Egyház legyen minden egyes ember számára ennek az üdvöt hozó egységnek a látható szakramentuma.xv Hogy kiterjedjen a Föld minden részére, belép az emberek történelmébe, ugyanakkor fölülmúlja az időt és a népek határait. A kísértések és szorongatások között élő Egyház az Úrtól megígért isteni kegyelemből meríti az erőt, hogy a testi gyöngeségben meg ne fogyatkozzék tökéletes hűsége, hanem megmaradjon Ura méltó menyasszonyának, és a Szentlélek hatására szüntelenül megújuljon mindaddig, amíg a kereszt által el nem jut a fényre, mely soha nem ismer alkonyt.

16:43 örülök, hogy érdekel Jehova tanúival kapcsolatba levő kérdések, de tény, hogy az emberek kiforgatják a hitünket, össze-vvisza pletykálkodnak, ami nem is igaz.. -.-"

Kizárólag a Bibliára alapozzuk a hitünket.

...dehogy forgatják ki, csak a JT-k mindent letagadnak, még a hitük egyes elemeit is "tompítják".

Mellesleg nem kizárólag a Bibliára, hanem a kiadványokra, meg a "bölcs" (LOL!) rabszolga(tartó:D) osztály tekintélyére.

"Tulajdonképpen Jézus. Ha jól belegondolunk. Hiszen ő tanította a tanítványokat arra, hogy hogyan kell prédikálni, és kiküldte őket kettesével." - Ja, de nem mindenkit küldött ki, hanem a tizenkettőt meg a hetvenet, és nekik hatalmat adott. Ez ellentétes azzal a jehovista gyakorlattal, hogy minden közhívőt kiküldik. Ja, házról házra meg sem Jézus sem az őskeresztények nem jártak, az egy ÚVF félrefordítás.

"A C.T.Russel csak követte ezt a példát..." - Russel idején még volt meg ez a házalós-kiadványosztogatós gyakorlat, ezt csak Rutherford vezette be. Tudjuk, új világosság, bla bla bla....

"...és nevesítette azt a csoportot, amelyik mindenhol megtalálható, és minden tagja szintén Jézust szeretné követni és utánozni" - A gond csak az hogy az Egyház alapítása az első században megtörtént, ennek lerakása Jézus és apostolai feladata volt, nem egy 19. századi emberé. Az az EGyház meg köszöni szépen jól van, a nagy hitehagyás egy jehovista legenda: azért találták ki, hogy valahogy igazlják hogy mért csak a 19. század legvégén alakultak meg. Hiába, ők nem az első századi egyház jogutódai, sőt semmi közük hozzá, bárhogy hivatkoznak is mindig "az első századi keresztényekre".

"De a népét Isten választja." - Igen és ezt már megtette 2ezer éve, és azóta ugyanaz a népe. Ezt az Őrtoronyék nem tudják kipöckölni, mert azon a pokol kapui sem vehetnek erőt.

A következő linkeken találhattok tárgyilagos, bibliai alapú elemzéseket az Őrtorny Társulat által propagált doktrínákról, amelyet Jehova "tanúi" hirdetnek:

[link]

[link]

[link]

[link]

[link]