Mt16:18 szerint a kőszikla Pétert vagy magát Jézust jejöli, amire felépíti az egyházát? "Én pedig ezt mondom neked: Te Péter vagy, és én ezen a kősziklán építem fel egyházamat. "

Az Újszövetségi Szentírásban öt különböző metaforát találunk az egyház alapításával kapcsolatban. (Mt 16,18; 1Kor 3,11; Ef 2,20; 1Pt 2,5-6; Jel 21,14). Az egyik ilyen hasonlat, amikor Jézus Krisztus „sziklának” nevezi Pétert: „Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.” (Mt 16,18)

Egyesek kétségbe vonják Jézus ama szándékát, hogy ezzel egyházát Péterre alapozza, szerintük az egyház alapja valami más.

Mások azzal érvelnek, hogy a fenti szakaszban különbség van a görög Péter (Petrosz) illetve a szikla (petra) szó között, viszont figyelmen kívül hagyják a kézenfekvő magyarázatot: petra, a nőnemű főnév egyszerűen módosítva lett, hímnemű végződést kapott, mivel nőnemű szó nem lehet férfinév. A nembeli változtatásnak pusztán stilisztikai okai vannak.

Ezek a kritikák egyként mellőzik észrevenni, hogy Jézus arámul beszélt és a mindennapi életben Pétert Kéfás vagy (átírástól függően) Kéfa néven nevezte – ahogy ezt a Jn 1,42 mutatja. Ezt a szót fordítottak azután görögre Petrosz-ként. A valójában arámul elhangzott mondat, melyet Jézus Péternek mondott, tehát így hangzik: „Kéfa vagy, erre a kéfára építem egyházamat.”

Az egyházatyák – azon keresztények, akik időben, kultúrában és teológiai vonatkozásban legközelebb álltak az apostolokhoz – az alábbi idézetek tanúsága szerint tisztán megértették Jézus ama szándékát, hogy egyházát Péterre kívánta alapozni.

Tatianosz (120-172)

„Simon Péter válaszolta és mondta: «Te vagy a Messiás, az élő Isten Fia». Jézus erre válaszolta és mondta neki: «Boldog vagy, Simon, Jónás fia, mert nem a test és vér nyilatkoztatta ki ezt neked, hanem az én mennyei Atyám, aki a Mennyben van. Én is mondom neked: Kéfás vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt.»” (Diatesszaron 23)

Tertullianus († 220 után)

„Rejtve maradt valami Péter előtt, akit a felépítendő egyház sziklájának neveztek, aki megkapta a mennyek országának kulcsait és azt a hatalmat, hogy oldjon és kössön a mennyben és a földön. (vö. Mt 16,18 skk)” (De praescriptione haereticorum 22)

„[A]z Úr ezt mondta Péternek: «erre a sziklára építem egyházamat, neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.». … Miféle ember vagy te, hogy felforgatod és megváltoztatod az Úr nyilvánvaló szándékát, minekutána ő személyesen ruházta ezt Péterre. Rád építem egyházamat – mondja – és neked adom a kulcsokat.” (A szerénységről 21,9-10).

Origenész (184-254)

„Nézz [Péterre], az egyház hatalmas alapjára, a legszilárdabb sziklára, melyre Krisztus az Ő egyházát helyezte. És mit mond neki a mi Urunk? «Te kishitű» – mondja –, «miért kételkedel?» (vö. Mt 14,31)” (Homília a Kivonulás könyvéről 5,4).

Cyprianus (†258)

„Az Úr mondta Péternek: «Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erőt. Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.» [Mt 16,18-19]. … Őrá építette az egyházat, neki parancsolta meg először nyája legeltetését [Jn 21,17], és noha az összes apostolnak ugyanolyan hatalmat adott, mégis egy tanítói széket alapított, és tekintélyével az egy egység egy alapját és eredetét határozta meg. A többi [apostol] is az volt, ami Péter, de az elsőséget Péter kapta, és így mutatkozik meg az egy egyház, és az egy szék. Pásztorok mindannyian, de egy nyáj van, amelyet az összes apostol közös egyetértéssel legeltet. Aki ezt a Péter-egységet nem tartja, az hogyan gondolhatja, hogy megtartja a hitet? Aki elhagyta Péter székét, amelyre alapozódott az egyház, az hiheti magáról, hogy az egyházban van?” (A katolikus egyház egységéről 4; első változat)

„Egy Isten, egy Krisztus és egy egyház van, valamint egy katedra, mely az Úr szava szerint Péterre helyeztetett. Másik oltárt emelni új papsággal az egy oltár és egy papság mellett nem lehet. Aki máshol gyűjt, az szétszór.” (Levelek 43,5)

Egyesek így érvelnek: „a "kőszikla" szóból nem lehet Péter elsőségére következtetni. Nem Péterről, hanem a hitről mondja Jézus, hogy ez az a kőszikla, amelyen az ő Egyháza épül.”

Ez a magyarázat kereken ellene mond a tényeknek. Jézus nem Péter hitét jelölte meg kőszálnak, hanem Pétert magát. A hit csak előfeltétel volt, az alap, amelyért azután ez a kitüntetés érte Pétert, a hit birtokosát. Annyira Péter személyét emeli itt ki Jézus, hogy ünnepélyesen még az atyja nevét is felemlíti: "Boldog vagy Simon, Jónás fia..." "Én pedig mondom neked: te kőszikla vagy": itt is nyilvánvalóan a személyt emeli ki.

Megerősíti ezt mint egyetlen lehetséges magyarázatot az összefüggés is, névleg a következő szöveg, ahol Jézus a mennyek országának a kulcsait is rábízza Péterre. Egy merő elvont hitre nem lehet kulcsokat bízni, vagyis - mivel a kulcsok hatalma a keleti nyelvekben ezt jelenti - kormányzó s törvényhozó joghatóságot ruházni át. "Amit te megkötsz a földön... amit te megoldasz a földön..." szintén mind nyilvánvalóan személyt illető kitüntetés és megbízás. Végül a János evangéliumában foglalt felszólítás is: "Legeltesd az én juhaimat, bárányaimat" sehogy sem magyarázható puszta hitre, mert nem a hit az, ami legeltet, hanem csakis a személyre, akit Jézus nyája legeltetésével, Egyháza kormányzásával megbíz.

Mindez oly világos, hogy maga a protestáns teológus Pfleiderer is megjegyzi: ezt a jézusi kijelentést csak az irányzatos felekezeti elfogultság magyarázhatta máskép, mint a pápaság értelmében.

Vagy némely protestáns felveti, hogy „azonban Jézus csakhamar utána sátánnak nevezi Pétert! Csak nem alapíthatta Egyházát "sátánra"?”

Sajátságos ellenvetés! Hogy milyen értelemben nevezi Jézus Pétert "sátánnak", külön kérdés. De akármily értelemben nevezi, azért csak ott marad a jézusi szó, hogy igenis erre a Péterre mint kősziklára építi Anyaszentegyházát. Le lehet ezt tagadni? Meg nem történtnek tekinteni? Csak azért, mert egy másik krisztusi kijelentés ennek látszólag ellentmond?

Látszólag! Mert figyeljünk csak jobban: Jézus nem "nevezi" Pétert egyszerűen sátánnak, hanem amikor az a közelgő kínszenvedéstől akarja elriasztani Jézust, emez így felel: "Távozzál, sátán", ami inkább annyit jelent, hogy "ne hallgass, Péter, e sátáni gondolatra", "távoztasd el a sátánt tőled és tőlem", "ne kísérts és ne légy olyan, mint a kísértő sátán!" Ez az erélyes rendreutasítás még nem jelenti azt, hogy Jézus a Péterre vonatkozó előbbi ünnepélyes ígéreteit és kijelentéseit most egyszerre visszavonta volna; látjuk ezt abból, hogy amit itt Máténál Péternek ígért, azt Jánosnál, feltámadása után teljesíti is és újra megerősíti.

Egyébként a "sátánra" való utalás a kálvini magyarázkodással sem volna sehogy sem összeegyeztethető, mert Jézus éppoly kevéssé bízhatta volna Egyházát egy sátán hitére, mint annak személyére.

Az ilyen mesterkélt kibúvók jellegzetes példái annak a furcsa szentírásmagyarázatnak, amely egy látszólag neki kedvező szón nyargal s arra egész elméleteket épít s ugyanakkor az összefüggést mellőzi és három-négy-öt más, világos jézusi mondást fölényesen figyelmen kívül hagy. Pedig az Úr igaz szándékait igazán csak úgy ismerjük meg, ha szavait mind, egyszerre vesszük figyelembe s azokat úgy egyeztetjük, hogy valamennyinek megmaradjon a komoly és elfogadható értelme.

A helyzet világos: Jézus igenis Pétert jelölte meg leendő Egyháza fejévé; viszont egy hibás megjegyzésért erélyesen rendreutasította őt. A kettő közt nincs semmi ellentmondás.

Mondják egyesek, hogy „a "mennyek országának kulcsai" nyilván csak gondnoki, "kulcsári" feladatot jelentenek, az Anyaszentegyház külső ügyeinek rendezését, de nem joghatóságot és felsőbbséget.”

Nem így van; mert az "ország" vagy város kulcsainak átadása a régi nyelvekben mindig a teljhatalmú kormányzás jogát jelentette. Ez tűnik ki egyébként Jézus következő magyarázó szavaiból is: "Amit te megkötsz a földön, meg lesz kötve mennyben is" stb., vagyis: nemcsak az Egyház anyagi gondját bízom rád, nemcsak a külső, adminisztratív teendőket, hanem: a törvényhozást, kormányzást, a lelkek teljesjogú irányítását, mégpedig úgy, hogy minden e nemű tevékenységed isteni tekintéllyel történik s a mennyben is helybenhagyást nyer.

Az ún. "tágabb szövegkörnyezet" egy homályos, általánosító és deduktív érvelés, egy spanyolfal, amelyet elég kacagva félretolnom. Nem érnek semmit a kérdéses igehely alapos exegetikai elemzésével szemben.

A második hozzászóló előtte a Németh Sándortól tanult érvelést petrosz-petra különbségtételről, amelyből a fundamentalisták botcsinálta nyelvészei sok mindent ellötyögtek már csak épp azt nem nézték meg, hogy az UGYANANNAK a szónak a hím- és nőnemű változata, és arámul (ahogy EREDETILEG elhangzott) még ennyi különbség SEM volt.

"Persze, ezen kívül sok ilyen érv van..." - Csakhogy elég silány és az igazság ellen mit sem ér, és ezeket a katolikus apologetika bajnokai úgy tűzik tollhegyre, mint annak a rendje.

"Péter NEM TARTOTTA MAGÁT annak, amit a katolikusok neki tulajdonítanak." - No lám, még Péter szívében is kotorászni merészelsz? Itt bőven elég ha annyit tudott, hogy 1) neki Jézus egy új, szimbolikus nevet adott, melynek jelentése Kőszikla, 2) neki adta a mennyek országának kulcsait - és ezzel kiemelt szerepet kapott az apostolok között, olyat, amilyet egyik másik tanítvány sem kapott meg. Ebben mintegy magban benne van az egész.

Lám, és ezt beszéli azt, aki egy világos igehely ellenében egy példázatra (!!!) építi a maga felekezete hierarchiáját, amely persze csak amerikában, a 19 században alapult. MUHAHA.

""Péter NEM TARTOTTA MAGÁT annak, amit a katolikusok neki tulajdonítanak." - No lám, még Péter szívében is kotorászni merészelsz? Itt bőven elég ha annyit tudott, hogy 1) neki Jézus egy új, szimbolikus nevet adott, melynek jelentése Kőszikla, 2) neki adta a mennyek országának kulcsait - és ezzel kiemelt szerepet kapott az apostolok között, olyat, amilyet egyik másik tanítvány sem kapott meg."

Nem Péter szívéről van szó, hanem arról, hogy soha sehol, még csak nem is utalt rá, sem ő, sem más bibliaíró, hogy az lenne, amit neki tulajdonítasz!

"neki Jézus egy új, szimbolikus nevet adott, melynek jelentése Kőszikla"

Ez egy alaposan - nem véletlenül - túlmisztifikált álláspont.

"neki adta a mennyek országának kulcsait - és ezzel kiemelt szerepet kapott az apostolok között, olyat, amilyet egyik másik tanítvány sem kapott meg."

Még sok olyan bibliai személy és tanítvány volt, akik olyan dolgot, vagy képességet kaptak Istentől, amit mások nem!

Egyébként is, mindenki a saját képességéhez és teherbírásához mérten vett részt Isten munkájában.

Péter is kapott egy ilyen feladatot, mellyel nem is sokára, a saját életidejében élt is. A "mennyek királyságának a kulcsait" sem tulajdoníthatjuk olyan több évezredes szerepnek, amit bele akartok magyarázni a történetbe, mert az első században felhasználta őket.

Azt kéne alapul venni, hogy maga Péter és bibliaíró társai kit, és kiket tartottak "kősziklának" és "élő köveknek".

Na, ezt alapnak lehetne venni, mert akkor tényleg pontos képet kapnánk a kérdésről. De - nyilván nem véletlenül - ezek az igazoló kijelentések, nem bírnak bizonyító erővel.

És innen lehet teleoffolni a szöveget a másik vallásának a mocskolásával, mint annyi helyen tetted már! Biztosan, az igazság oldalán ezt helyeslik.

„Nem Péter szívéről van szó, hanem arról, hogy soha sehol, még csak nem is utalt rá, sem ő, sem más bibliaíró, hogy az lenne, amit neki tulajdonítasz!” – Egyetlen egy hely is elég, amely Pétert az egyházkormányzás szempontjából kiemeli. Nem kell ennek még Péter szájából is külön elhangoznia, vagy esetleg neked a jézusi kijelentés nem elég?

„"neki Jézus egy új, szimbolikus nevet adott, melynek jelentése Kőszikla" Ez egy alaposan - nem véletlenül - túlmisztifikált álláspont.” –Nem, ez éppenséggel tény. Ha ez nem tetszik, akkor Jézussal van lerendeznivalód.

„Még sok olyan bibliai személy és tanítvány volt, akik olyan dolgot, vagy képességet kaptak Istentől, amit mások nem!” – De az újszövetségi egyház kormányzása, alapítása, vezetése stb. szempontjából nincs még egy olyan személy és tanítvány, akinek hasonló többletadományok adattak volna. És itt most erről van szó.

„Egyébként is, mindenki a saját képességéhez és teherbírásához mérten vett részt Isten munkájában.” – Nem, mert itt a dolog túlmutat Péter egyéni képességein, sokkal inkább arról van szó, hogy az Úr milyen feladatot jelölt ki. Igazat kell adnom Chestertonnak, ennek a kiváló tollú angol konvertitának, aki Heretics című munkájában így ír erről:

„Amikor Jézus egy jelképes pillanatban meg akarta alapítani az ő nagy társaságát, szegletkőnek nem a briliáns Pált, nem a misztikus Jánost választotta, hanem egy ötölő-hatolót, egy sznobot, egy gyávát – egyszóval egy embert. És erre a sziklára építette Anyaszentegyházát, és a poklok kapui nem vesznek erőt rajta. Minden birodalom és királyság elenyészett a velük járó és folytonos gyengeségük miatt, vagyis azért, mert erős emberek alapították erős emberekre. De ez az egy valami, a történelmi keresztény Egyház gyönge emberre lett alapítva és ezért elpusztíthatatlan. Mivel egyetlen lánc sem erősebb a leggyengébb láncszemnél.”

„Péter is kapott egy ilyen feladatot, mellyel nem is sokára, a saját életidejében élt is. A "mennyek királyságának a kulcsait" sem tulajdoníthatjuk olyan több évezredes szerepnek, amit bele akartok magyarázni a történetbe, mert az első században felhasználta őket.” – No, hát a kulcsok nem egyszerhasználatosak. Inkább arról van szó, hogy Jézus Krisztus Péterre bízta az Egyház vezetését, kormányzását is, többek között azzal a mondatával, hogy neki adta "a mennyek országának kulcsait", illetve, hogy a nyájának pásztorává tette. A mennyek, illetve Isten országa a földi Egyházat, Isten választott népének gyülekezetét jelöli, oly módon, hogy az annak rejtett képe, jele, kezdete, bölcsője, a teljes megvalósulás folyamatának kivetülése és hordozója. Tehát az Egyház nem teljesen azonos a mennyek országával, de a mennyek országa az Egyházban van jelen, más szavakkal az Egyház már a mennyek országa, de még nem a mennyek országának teljessége.

Az "ország" (királyság) vagy város kulcsainak átadása a régi nyelvekben mindig a teljhatalmú kormányzás jogát jelentette. Ez tűnik ki egyébként Jézus következő magyarázó szavaiból is: "Amit te megkötsz a földön, meg lesz kötve mennyben is" stb., vagyis: nemcsak az Egyház anyagi gondját bízom rád, nemcsak a külső, adminisztratív teendőket, hanem: a törvényhozást, kormányzást, a lelkek teljesjogú irányítását, mégpedig úgy, hogy minden e nemű tevékenységed isteni tekintéllyel történik s a mennyben is helybenhagyást nyer.

Fel lett jegyezve, hogy Jézus Krisztus Péter apostolnak adja a mennyek országának kulcsait, azokat a kulcsokat, amelyeket Ő maga birtokol (vö. Jel 3,7). Ez a Katolikus Egyház tanításában mindig is azt jelentette, hogy Jézus ezzel a szimbolikus jelentésű mondatával átadja Egyházának kormányzói tisztségét és feladatát Péternek, azaz egynek az apostolok közül, és ez a tisztség Péter halálával átszáll egy utódra, ugyanazon jogkörrel.

A protestáns írásmagyarázók természetesen ezt nem fogadják el, és általában háromféleképpen magyarázzák ezt az igét.

1. A tanítványoknak is ugyanúgy szól.

2. Péternek szól, de csak abban az értelemben, hogy megnyitotta a gyülekezet ajtaját Izrael (ApCsel 2,38-42), ill. a pogányok számára (ApCsel 10,34-48).

3. Csak Péternek szól a vezetői hatalom, de nincs utódja.

Gyors válasz:

1. Jézus kifejezetten Péterhez intézi szavait ("Neked..."). Később (és ez se mellékes), a Mt 18,18-ban valóban a többi apostol is megkapja Jézustól az "oldás-kötés" hatalmát, azonban csak ezt. Ők nem lettek Sziklának kinevezve, illetve a kulcsokat sem kapták meg.

2. A kulcsok hatalma nem csak egyszeri vagy kétszeri alkalomra szól, hanem addig, amíg a kulcs tulajdonosa, a király vissza nem tér. Teljesen megalapozatlan kizárólag Izrael és a pogányok Egyházba való beengedésére szűkíteni a mennyek országának kulcsainak feladatát. Ez is hozzá tartozik, de nem csak ez.

3. Az apostoli testület, amelyet azok halála után felváltott a püspöki testület, egy örök minta. Ha az apostolok átadták apostoli tisztségüket a püspököknek, akkor a főapostoli tisztséget is ugyanúgy át kellett adniuk, hogy megfeleljenek a jézusi akaratnak és tervnek. Más szóval, ha volt az apostolok között egy, akinek különleges szerepe és feladata is volt, akkor a püspökök között is kell lennie egynek.

„Azt kéne alapul venni, hogy maga Péter és bibliaíró társai kit, és kiket tartottak "kősziklának" és "élő köveknek".” – Ez hamis dilemma, mivel ez egyrészt nem veszi figyelembe, hogy a katolikus teológia is elismeri, hogy elsődlegesen Jézus a szikla, azonban másodlagosan kiterjesztette ő, saját akaratából, hatalmából, meghatározott céllal Péterre is. Az „élő kövek” kijelentés egészen más környezetben hangzik el, nem is azonos ezzel, és nem is akarja ott kioltani az Úr azon különleges ígéretét, hogy Simon Péter az „A szikla”, >amelyre< az Egyház épül. Na, ezt viszont nem fogod tudni elperelni Pétertől lóugrásos eiszegézissel.

„És innen lehet teleoffolni a szöveget a másik vallásának a mocskolásával, mint annyi helyen tetted már!” – Nem kívántam én mocskolni senkit sem. Csak rá akartam világítani arra, hogy itt van egy nagyon is világos értelmű vers, amelynek ezen értelmét egészen az ókorig visszanyúló következetes gyakorlat is igazol, és van egy az ókereszténységgel történetileg folytonos Egyház. Ha ez a legitimitás-igazolás nem tetszik, akkor igen is joggal vetem a szemedre, hogy talán az világosabb értelem, hogy valaki egy példázatra akarja építeni a maga felekezete hierarchiáját (amelynek megjegyzem jóval durvább szellemi tekintéllyel lép fel, mint a pápaság valaha is tette!), amely ráadásul semmiféle történeti előzménnyel nem bír.

A jeruzsálemi gyülekezetet Péter Jánossal és Jakabbal együtt, közösen vezette, de miután Péter Rómába ment a római gyülekezet megalapítója és vezetője lett. Ezt számtalan hiteles ókeresztény forrás megerősíti.

Vö.: [link]

Arra, hogy Péter csakugyan Rómában élt és halt meg számos bizonyíték van s ezek alapján ma már a komoly protestáns történészek is kénytelenek meghajolni e történeti tény előtt. Maga Szent Péter apostol első levelének végén (5, 13) világosan céloz arra, hogy ezt a levelet Rómából ("Babilonból") írja, vagyis az akkori pogányság központjából. Világosan tanúskodik Szent Péter római időzéséről Római Kelemen († 97), Antióchiai Ignác († 107), Korinthusi Dénes († 170 körül), Irenaeus († 202) s mások. Soha az ősegyház írói közt erre nézve kétség nem merült fel s ma már minden komoly protestáns történész is elismeri azt.

Ugyanezt támasztják alá a régészeti leletek is. Ajánlom ezenkívül elolvasásra a neves protestáns (!), Carsten Peter Thiede magyarul is megjelent könyvét: Péter apostol nyomában.

Az, hogy Pál egy alkalommal szembeszállt Péterrel, az semmit sem von le az ő primátusából, hisze

a) az apostolság tekintetében az apostolok csakugyan egyenlők voltak; Péter csak a főségben válik ki fölöttük. S azért az Egyház régóta mondhatta, hogy Szent Péter és Pál az Egyház fejei (sohasem Pál egymagában, mint Péter igen sokszor!): Princeps clave Petrus, primus quoque dogmate (az igehirdetésben mint aki egymaga többet fáradozott az evangéliumban, mint a többiek együtt) Paulus. De nem egyenlők a kormányzói méltóságban, mint bőven kitűnik az előzőkből.

b) Pál antiochiai ellen állása nem Péter egyházfői intézkedésének szólt, hanem lelkipásztori magatartásának. De ha Pál szükségesnek tartotta Péter ellensúlyozására ezt a merész lépést, és szükségét érezte, hogy mint szokatlan merészséget igazolja a hívek előtt, megint csak arról tesz burkolt bizonyságot, hogy Péternek különösen nagy tekintélye volt a hívek előtt.

Szent Pál a megkeresztelt zsidóknak a mózesi törvény alól való mentesítése ügyében csakugyan több következetességet kívánt Szent Pétertől s ennek a gyakorlati vagy módszeri kérdésnek tekintetében hibáztatta Péter eljárását. Ez azonban még semmiképpen sem jelenti, hogy nem ismerte volna el joghatósági fölényét. Lehet valakinek a kormányzati eljárását bírálni, erélyesen is, ez még nem jelent sem forradalmat, sem a főhatóság elvi megtagadását. Hogy az apostolok nem voltak egyenrangúak, hanem Pétert ismerték el fejüknek, mutatkozik abban is, hogy a Szentírás Pétert mindig megkülönböztető módon említi s Péter az, aki az első ú. n. apostolzsinat határozatát ünnepélyesen kihirdeti. (Csel. 15, 28).

„A Biblia nem mutatja be sehol úgy mint különösebben befolyásos személyt a korai egyházban.” – Egyetlen egy igehely is elég, amely kiemeli őt, és nincs olyan szabály, hogy később, utólag ezt újra és újra meg kell ismételni. És mint tudjuk, nem csak ezen kérdés tárgyát képező egyetlen egy az, hanem van még sok ilyen hely, ld: [link] Péter primátusa az Újszövetségben

Úgy gondolom, hogy az Mt16.18 teljesen egyértelmű. Aki ezt vitatja, az vitatja Jézus jövendölését, és vitatja a múltat is, azt ami már megtörtént az egyetemes egyház épült fel Péter apostolra. Úgy látszik 1500 év nem volt elég a protestálásra, hogy mégsem azt jelemntené.

Aki vitatja Jézus beszédének egyértelműségét, az ugyanúgy beleesik Péter apostol hibájába: "ez nem történhet veled". A válasz nem tőlem hanem Jézustól jön: Távozz tőlem Sátán, mert nem gondolsz Isten akaratára.

Isten akarata az volt, hogy péterre épüljön az egyház, aki ezt kifordítja az nagyon kicsi lesz a mennyek országában.

Israel Zoller Róma főrabbija áttért a katolikus vallásra, mert áttanulmányozta az evangéliumot és mindent hitelesnek tartott. Amikor megkérdezték tőle, és miért nem lett református? Azt válaszolta, lett volna 1500 év nekik, ha problémát láttak volna az egyháztanításban.

A református vélemény pusztán egyházpolitika. A saját kiválásuknak igazolása. Ha nem így lenne, akkor a reformátusoknak se legyen püspöke, elöljárója.

Amíg nem választják szét a reformátusok a Bibliaértelmezést a saját céljuk igazolására, addig nem lesz keresztény egység.

AZ ELSŐ VATIKÁNI ZSINAT 1870-es határozatát világszerte katolikusok milliói tartják dogmának, vagyis megváltoztathatatlan tanításnak. De vajon a Biblia is ezt tanítja? Ferenc pápa tényleg Péter apostol utóda? És ki volt az első pápa? Péter?

„ERRE A SZIKLÁRA ÉPÍTEM EGYHÁZAMAT”

A vatikáni zsinat az 1870-es döntését elsősorban a Máté 16:16–19-cel és a János 21:15–17-tel támasztotta alá. A Jézus és Péter között zajló beszélgetés, melyet itt olvashatunk, valamint más bibliai részek is arra utalnak, hogy Péter apostol fontos szerepet töltött be az első századi keresztény gyülekezet történetében. Sőt, amikor Jézus először találkozott Péterrel, megmondta, hogy Pétert a sziklaszilárd jelleméről fogják ismerni (János 1:42). De vajon Krisztus primátust, előjogot adott Péternek?

A Máté 16:17, 18 szerint Jézus így szólt Péterhez: „Én is mondom neked: Péter vagy [a név jelentése: ’szikladarab’], erre a sziklára építem egyházamat”.* Vajon Jézus ezzel azt mondta, hogy az egyházát, vagyis a gyülekezetét Péterre, egy emberre építi? Jézus minden követője fölé helyezte Pétert? Hogyan értették Jézus szavait a jelen lévő apostolok? Az evangéliumok feltárják, hogy később számos alkalommal vitáztak azon, hogy ki a legnagyobb közöttük (Máté 20:20–27; Márk 9:33–35; Lukács 22:24–26). Vajon ez kérdés lett volna, ha Péter már megkapta a primátust, vagyis az elsőbbséget Jézustól?

Hogyan értette maga Péter Jézusnak a szavait? Izraelitaként ismerte azokat a héber próféciákat, melyek kőről és szegletkőről beszéltek (Ézsaiás 8:13, 14; 28:16; Zakariás 3:9). Amikor az egyik levelében, melyet a hittársainak írt, idézett egy ilyen próféciát, megmagyarázta, hogy a megjövendölt „szegletkő” az Úr Jézus Krisztus, a Messiás. Péter a görög pe’tra szót (ugyanez a szó található a Máté 16:18-ban, mely Jézus szavait idézi) csak Krisztusra használta (1Péter 2:4–8).

Pál apostol szintén Jézus hűséges követője volt. Vajon úgy gondolta, hogy Jézus primátust adott Péternek? Pál elismerte, hogy Péter fontos szerepet töltött be az első századi keresztény gyülekezetben, hiszen Pétert azok között sorolta fel, akiket „oszlopoknak tekintettek”. Figyeljük meg, hogy Pál nem csak egy embert tartott oszlopnak (Galácia 2:9). És ha Jézus a gyülekezet fejévé nevezte volna ki Pétert, a hittársai valószínűleg nem csak oszlopként tekintettek vagy gondoltak volna rá.

Amikor Pál arról írt, hogy Péter bizonyos esetekben nem bánt következetesen az emberekkel, tisztelettel, de őszintén ezt mondta: „szembeszálltam vele, mert okot adott rá” (Galácia 2:11–14). Pál nem gondolta azt, hogy Krisztus Péterre vagy bármely másik gyarló emberre építette az egyházát, vagyis a gyülekezetét. Épp ellenkezőleg. Abban hitt, hogy a gyülekezetnek Jézus Krisztus az alapja, őrá épül. Pálnak „a szikla Krisztus volt” (1Korintusz 3:9–11; 10:4).

„PÉTER VAGY. . .”

Hogyan értsük hát a következő szavakat: „Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat”. Vizsgáljuk meg a szövegkörnyezetet, hogy pontosan megértsük. Miről beszélt előtte Jézus és Péter? Jézus megkérdezte a tanítványaitól: „ti mit mondtok, ki vagyok?” Péter rögtön ezt felelte: „Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.” Jézus ezután megdicsérte Pétert, és hozzátette, hogy az egyházát, vagyis a gyülekezetét egy szilárdabb sziklára építi, saját magára, akiről Péter épp most mondta, hogy hisz benne (Máté 16:15–18).

Hogyan értsük Jézus szavait: „Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat”

Ez összecseng azzal, amit sok egyházatya is írt arról, hogy a Máté 16:18-ban szereplő szikla Krisztus. Például az V. században Ágoston ezt írta: „Az Úr azért mondja, hogy »erre a sziklára építem egyházamat«, mert Péter előtte ezt mondta: »Te vagy Krisztus, az élő Isten Fia.« Erre a sziklára, amelyet megvallottál – mondja –, fogom építeni egyházamat.” Ágoston többször is kijelentette, hogy „a szikla (petra) Krisztus volt”.

Ha a jelenlegi katolikus tanítás szerint ítélnék meg Ágostont és másokat, akkor eretneknek számítanának. Sőt, a svájci teológus, Ulrich Luz szerint a bibliatudósok egybehangzó véleménye ebben a témában szintén eretnekségnek számítana az 1870-es vatikáni zsinat értelmében.

A PÁPA PÉTER UTÓDA?

Péter apostol nem ismerte a pápa címet. Igazából egészen a IX. század végéig nem csak a római püspökök használták magukra ezt a titulust. Sőt, hivatalos címként a XI. század végéig szinte nem is használták. Mi több, a kereszténység hajnalán senki sem hitt abban, hogy az állítólag Péternek adott primátus az utódaira szállna. Ezért is jutott arra Martin Hengel, német tudós, hogy „nincs igazolható történelmi vagy teológiai alapja a később pápai primátusként ismertté vált tannak”.

Tehát mondhatjuk azt, hogy Péter volt az első pápa? Voltak utódai? A pápai primátus katolikus dogmája összhangban van a Biblia tanításával? A helyes válasz mindegyikre egyszerűen az, hogy nem. Az viszont tény, hogy Jézus saját magára építette az egyházát, vagyis az igazi gyülekezetét (Efézus 2:20). Mindegyikünknek érdemes elgondolkodnia ezen a lényeges kérdésen: Én vajon megtaláltam az igazi gyülekezetét?

A pápai primátus kialakulása

I. sz. 32: Jézus megjövendöli, hogy az egyházát, vagyis gyülekezetét saját magára építi; nem ad primátust Péter apostolnak

55–64: Pál és Péter apostol több levelében is utal arra, hogy egyedül Jézus az igaz keresztény gyülekezet alapja

254–257: I. István, Róma püspöke felveti, hogy Péter utódaként primátusa, vagyis előjoga van a többi püspök felett; más püspökök, például cezáreai Firmilian és karthágói Cyprianus, nem értenek egyet vele

296–304: Az első ismert felirat, melyen Róma püspökére a „papa”, vagyis „pápa” címmel utalnak

V. század: Róma egy másik püspöke, I. Leó a Máté 16:18-ra alapozva azt mondja, primátusa van a többi püspök felett

VI. század: Egyre többször használják a papa (pápa) címet Róma püspökére; ám a IX. század végéig nem csak a római püspökök használták magukra ezt a titulust

1075: VII. Gergely kijelenti, hogy a pápa cím csakis Róma püspökét illeti; a Dictatus papae (pápai irat) művével, egy történész szavaival élve, a pápaságot „Krisztus helyettesítőjeként tünteti fel”

1870: Az I. vatikáni zsinat határozata szerint „a római püspök. . . Szent Péternek, az apostolok fejedelmének az utóda, Krisztus valódi helytartója, az egész Egyház feje”