A keresztények miért a vasárnapot ünneplik, holott a szombat lenne a Biblia szerint a "pihenőnap"?

Ennek megértéséhez először is tudni kell egy-két dolgot:

Jézus beteljesítette a törvényt (Mt5,17):

"Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a prófétákat; nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy beteljesítsem."

Mit jelent ez?

Egyrészről Jézus azt állítja, hogy Mózes a törvények megfogalmazásakor tekintettel volt a zsidókra, az Isten törvényei valódi lényegének kárára (Mk10,2-5.11-12):

"A farizeusok odajárultak hozzá, s hogy próbára tegyék, megkérdezték tőle: »Szabad-e a férfinak elbocsátani a feleségét?« Ő így felelt nekik: »Mit parancsolt nektek Mózes?« Erre azt mondták: »Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elbocsássuk« Erre Jézus azt válaszolta nekik: »A ti keményszívűségetek miatt írta nektek e parancsot.«...

»Aki elbocsátja a feleségét és másikat vesz, házasságtöréssel vét ellene. És ha az asszony elhagyja férjét és máshoz megy, házasságot tör.«"

Máténál egy érdekes többlet információt is kapunk (Mt19,8):

"Mózes a ti keményszívűségetek miatt engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeiteket. De ez kezdetben nem így volt."

Kezdetben nem így volt!

Vagyis másrészről a beteljesítés egy tulajdonképpeni visszatérés a lényeghez.

A lényeghez való visszatérésre máshol is felszólít Jézus (Mt23,23-24):

"Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert tizedet adtok mentából, kaporból és köményből, de elhanyagoljátok a törvény komolyabb parancsait, a jogot, az irgalmat és a hűséget. Ezeket meg kellene tenni, s azokat sem elhagyni. Vak vezetők, akik kiszűritek a szúnyogot, a tevét pedig lenyelitek."

Jánosnál pedig már szóba kerül, hogy önmagában a törvény betartása a lényeg megértése nélkül nem vezet az örök életre (Jn5,39-40):

"Vizsgáljátok az Írásokat, hiszen azt gondoljátok, hogy azokban van örök élet számotokra. Éppen azok tesznek tanúságot rólam; ti azonban nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen."

Majd kicsit később olvashatjuk, hogy Jézus egy az Atyával, aki a törvényeket adta (Jn10,30):

"Én és az Atya egy vagyunk."

Ezek fényében beszél a szombatról is (Mk2,23-24.27-28):

"Történt ismét, hogy amikor szombaton a vetések közt járt, tanítványai útközben tépdesni kezdték a kalászokat. A farizeusok azt mondták neki: »Nézd, azt csinálják szombaton, amit nem szabad.« Ő így felelt nekik:...»A szombat lett az emberért, és nem az ember a szombatért. Ezért az Emberfia ura a szombatnak is.«"

Vagyis nem a szombaton (és általában a törvényen) van a hangsúly, hanem azon, hogy az Úr napját szenteld meg (vagyis a törvény lényegén)!

De miért pont vasárnap?

A válasz abban rejlik, hogy a keresztények hitében a halál legyőzésének egy perdöntő mozzanata Jézus feltámadása. Jézus a Szentírás tanúsága szerint vasárnap támadt föl (Mk16,1-6):

"Mikor elmúlt a szombat, Mária Magdolna és Mária, Jakab anyja és Szalóme illatszereket vásároltak, hogy elmenjenek és megkenjék Jézust. A hét első napján korán reggel, amikor a nap felkelt, a sírhoz mentek. Azt kérdezték egymástól: »Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt ajtajából?« Amikor azonban körülnéztek, azt látták, hogy a kő már el van hengerítve. Igen nagy volt ugyanis. Bementek a sírboltba. Jobbkéz felől egy ifjút láttak ülni hosszú fehér ruhába öltözve, és megrémültek. De az így szólt hozzájuk: »Ne féljetek! A megfeszített Názáreti Jézust keresitek? Feltámadt, nincs itt. Íme, itt a hely, ahová tették őt."

A hét első napja a bibliai napszámítás szerint a vasárnap.

Ezek summázásaként a következőket mondhatjuk:

- Jézus rávilágított, hogy a törvénynek nem a betű szerinti értelmezése a fontos, hanem a lényegének az értése és megélése. Így kérdéses esetünkben is nem a szombat, mint nap a lényeg, hanem hogy a héten egy nap legyen, amit az Úrnak szentelnek Isten követői. Az Ószövetségi ajánlás a szombat volt a teremtésből adódóan.

- Jézus (Aki egy az Atyával) vasárnapi feltámadására emlékezve a keresztények már nagyon korán a vasárnapot választották, mint az Újszövetségben a legalkalmasabb napot ennek a törvénynek a megtartására.

Így a vasárnapi ünnepléssel ez a törvény, hogy az Úr napját szenteld meg, nem hogy csorbult volna, hanem az Újszövetségben beteljesedett.

Egy kis info, hogy mióta van vasárnap a mise:

ApCsel20,7:

„A hét első napján azután, amikor egybegyűltünk a kenyérszegésre, Pál beszélni kezdett nekik.”

És a hét első napja a zsidóknál használt naptár szerint VASÁRNAP volt.

Az Apostolok Cselekedeteit Szent Lukács írta a 80-as években (valójában egy könyv volt a Lukács evangéliummal).

Barnabás-levél, 15,8-9. (Kr. u. 74):

"Ezt mondja még nekik: „Újholdjaitokat és szombatjaitokat ki nem állhatom” (vö. Iz 1,13). Látjátok, hogyan beszél: nekem nem a mostani szombatjaitok kedvesek, hanem az, melyet alkottam, melyen mindentől megpihenve, a nyolcadik nap kezdetét hozom létre, azaz egy másik világ kezdetét. Ünnepeljük ezért örömmel a nyolcadik napot, melyen Jézus is feltámadt halottaiból, és megjelent és felment a mennyekbe."

Antióchiai Szent Ignác: Levél a magnésziaiakhoz, 9,1. (Kr. u. 110):

"Ha tehát azok, akik a régi életrendben nevelkedtek, eljutottak a remény újdonságára, ne a szombatot tartsák, hanem éljenek az Úr napja szerint, mely napon felkélt életünk és halála által, amit egyesek tagadnak, mely misztérium által nyertük el a hitet, és ezért tartunk ki, hogy Jézus Krisztus, egyetlen tanítónk tanítványainak találtassunk."

A Niceai-Zsinat Kr. u. 325-ben volt.