A keresztények miért a vasárnapot ünneplik, holott a szombat lenne a Biblia szerint a "pihenőnap"?

Én úgy hallottam hogy hogy isten a hetedik napon megpihent és azért ez a nap pihenő nap nekünk is..de ez nem biztos!

Szerintem ez valahogy úgy lehet, hogy a hetedik nap igazából attól függ, honnan számolod. Hét napból áll egy hét, tehát az utolsó nap a pihenőnap. És ezt a napot vasárnapnak hívják. Szóval én úgy gondolom, ezért.

Azért tartják a keresztények a Vasárnapot pihenőnapnak, mert Jézu Krisztus Vasárnap támadt fel a halottak közül. S a zsidóknak, azért maradt a szombat, mert ők még várják a Messiást.

Úgy látom a kedves kérdező valójában nem kérdezni akart, hanem oktatni. De köszönöm, hogy megkérdezte, mert érkeztek valóban jó válaszok is, amik megerősítettek a vasárnap jogosságában.

szombat: az ószövetségi naptárban a hét 7. napja, gyakran egyszerűen ünnepnap is (függetlenül attól, hogy a hét 7. napjára esik-e!), mint pl. az engesztelés napja (vö. Lev 16,31; 23,32), a harsonazengés napja (vö. 23,24; újév ünnepe) v. a sátoros ünnep 1. és 8. napja (vö. 23,39) esetében. A ker. naptárban a vasárnappal kezdődő hét 7., utolsó napja. A 12. sz: személy-, a 14. sz: helynévként fordul elő. Bolygókhoz tartozó neve: dies Saturnius, 'Saturnusnak szentelt nap'. - I. Eredete. A héb. megfelelőt (szabbat), mely csak a vallási-társad. kötelezettség jelölésére használatos, a 'valamivel felhagyni, valamit abbahagyni' értelmű igéből származtatják. Ezenkívül a szigorúan következetes 7 napos ciklus miatt a szabbat a 'hét' jelentésű seba szóval is kapcsolatba hozható, ahogy már Antiochiai Theophilosz kapcsolatba is hozta, így a szabbat (= 7. nap) változata volna. Szembeötlő hasonlóság mutatkozik a szabbat és az akkád sapattu között. Az 1. babilóniai dinasztia korában a hónap 15. napját sapattunak v. engesztelés napjának mondták. A teremtés eposza (Enuma elis, 5,19) összekapcsolja a holdciklus 1. negyedét a hónap 7. napjával, a teliholdat pedig az engesztelés napjával. A 7 napos periódus bizonyos határokon belül Mezopotámiában is ismeretes volt, de a Bibliával szemben ezek a napok nem voltak a nyugalom ünnepélyes napjai, hanem szerencsétlen napoknak tekintették őket. Más kérdés, hogy a szabbat mennyiben függ össze az akkád 'újhold' szóval. Ha a szombatnak és az újhold napjának párhuzama (2Kir 4,23; Iz 1,13; Ez 46,1; Oz 2,13; Ám 8,5) alapján kézenfekvőnek látszik is, hogy a szombat eredetileg Izr-ben is a telihold ünnepe volt, a Kiv 23,12 tanúsága szerint a szombat már a kir-ok kora előtt független volt a holdciklusoktól. Lehetséges, hogy a szombat Izr. nomád korszakában egybeesett a holdciklusokkal, de a földművelésre való áttéréssel függetlenné vált tőle. - II. A szombat az ÓSz-ben. 1. Minden törv-kv. előírja, hogy a szombatot a mindennapi teendőktől való tartózkodással kell megülni: a Szövetség könyve (Kiv 23,12), a Tízparancsolat (20,8-11; MTörv 5,12-16), a Kiv 23,12 kultikus törv-ei, a szentség törv-e (Lev 23,3; 26,2) és a Papi kódex (Kiv 31,12-17; 35,1-3; Szám 28,9; vö. Ter 2,2; Kiv 16,5.22-30; Szám 15,32-36). A szombatra vonatkozó legrégibb előírás (Kiv 23,12) a munka tilalmával kapcsolatban humánus szempontokra hivatkozik: szolgáljon pihenésül embernek, állatnak egyaránt; ezt a megokolást a MTörv 5,12-14 is átveszi, de az 5,15 az Egyiptomból való kivonulásra is emlékeztet. - A szombat szt, mert Isten áldásán alapszik, aki a teremtéskor a 7. napon megpihent (Ter 1,1-2,4a; Kiv 20,8-11 és 31,17). A munka megszentségtelenítette: Kiv 35,3 tiltja a tűzgyújtást szombaton, a Szám 15,35 pedig halálbüntetést ró ki arra, aki a szombatot megszegi. Az adásvétel (Ám 8,5), valamint a mezei munka szünetelt, még vetés v. aratás idején is (Kiv 24,21). Fölkeresték a szentélyt (vö. Iz 1,12), és megkérdezték a próf-któl, hova lehet az adott időben minden további nélkül útra kelni (2Kir 4,23). Jer 17,19-27: tilos a teherhordás; Iz 58,13: útnak sem indultak szombaton. Iz 56,2-6; 58,13 és Jer 17,24-27 szerint csak az lehet részese az üdvösségnek, aki megtartja a szombatot. - A babiloni fogság idején a körülmetélésen kívül a szombatot is jelként kezdték értelmezni, mely megkülönbözteti őket a többi népektől (Kiv 31,13-17; Ez 20,12.20). - A fogság után Nehemiásnak szigorú intézkedéseket kellett hoznia a szombati nyugalom visszaállítására (Neh 13,15-22). A Makkabeusok korában a szombati nyugalmat bizonyos csop-ok oly szigorúan megtartották, hogy elenállás nélkül hagyták, hogy az ellenség lemészárolja őket, semmint fegyvert fogva megszentségtelenítették volna a szombatot (1Mak 2,37; 2Mak 6,11; 15,1). Mattatiás ezt túlzásnak tartotta, és elrendelte ilyen esetben a védekezést (1Mak 2,40), de a menekülő ellenséget üldözőbe venni nem volt szabad (2Mak 8,25). - 2. A késői zsidóságban. Az apokrif, főleg a rabbinista iratok a szombati nyugalmat illetően nagyon szigorúak voltak. A szombat szőrszálhasogató kazuisztika áldozata lett; és a „gyönyörű” és „dicsőséges” nap (Iz 58,13) elviselhetetlen teherré vált (vö. Jub 2,17-33; 50,6-13; a Misna Szabbat és Erubin traktátusa). A Jub 50,9 megtiltotta a házastársi érintkezést, az esszénusok pedig Josephus Flavius szerint (ZsidTört 2,8,9) a székelést is tilalmas dolognak tekintették. A rabbik 39 tevékenységet tiltottak: pl. valamit leszakítani (vö. Mt 12,2), terhet vinni (vö. Jn 5,10); orvos csak halálveszedelemben segíthetett, innen érthető, hogy kifogásolták Jézus gyógyításait (Mt 12,9-13; Mk 3,1-5; Lk 6,6-10; 13,10-17; 14,1-6; Jn 5,1-16; 9,14). Mivel főzni nem volt szabad, de az ünnepi étkezés hozzátartozott a szombat megüléséhez (vö. Jud 8,6; Lk 14,1), ezért az ételt előző nap készítették elő (vö. Kiv 16,5.22). - Kumránban a szombatok az emlékezés szt napjai voltak (vö. 20,8; Iz 58,13), s főleg a szombat volt az imádság ideje (1QS 10,5). A Damaszkuszi irat (10,14-11,18) előírásai szigorúak a szombatot illetően. Figyelmet érdemlő tilalmak: balgaságot v. valamit hivalkodásból mondani, a másnapi munkáról beszélgetni, a városból 1000 könyöknyinél messzebbre kimenni (szombatnapi út), ételt készíteni, vizet meríteni, piszkos ruhát viselni, az állat ellésekor segédkezni, állatot a kútból v. a gödörből kimenteni (vö. Mt 15,12; Lk 14,5). Találkozunk olyan törekvésekkel is, melyek a szombattal kapcsolatos rendelkezések enyhítésére irányultak. Szabad volt szombaton fürdőbe menni és állatot 2000 könyöknyi körzetben legeltetni. A Damaszkuszi irat (12,3-5) kifejezetten elítéli a halálos ítéletet mint a szombat megszentségtelenítését. - II. A szombat az ÚSz-ben. 1. Jézus szembefordult az írástudók és farizeusok szőrszálhasogató szombat-értelmezésével, és nemegyszer vitába bocsátkozott velük (Mt 12,10-14; Lk 13,10-17; 14,1-6; Jn 5,8-18). Abból az elvből indult ki, melyet alapjában véve a rabbik is elismertek, ti. hogy a szombat van az emberért, nem az ember a szombatért (Mk 2,27), tehát a szombat megtartása nem öncél, hanem arra kell szolgálnia, hogy az ember könnyebben elérje élete célját. Az írástudókkal szemben, akik csak életveszély esetében tettek kivételt, Jézus jóval nagyobb szabadságot tett lehetővé, akár más emberen kellett segíteni, akár saját maguk szenvedtek valamiben szükséget (Mk 2,23; 3,4; Lk 13,15 stb.). Minthogy a szombatra vonatkozó törv-nek mint pozitív törv-nek az ember javát kell szolgálnia, Jézus hatalma tudatában jogot formált a megváltoztatására (Mk 2,28). Erre hivatkozva hagyott föl a fiatal Egyh. a szombat megtartásával. - 2. Jóllehet a Szentírásban valójában sehol nem fogalmazódik meg, Mt 24,20-ból mégis kikövetkeztethető, hogy Jeruzsálemben az első ker. közösségek a szombatra vonatkozó törv-t éppúgy megtartották, mint a többi zsidó szokást (ApCsel 2,1.46; 3,1; 10,9). Úgy látszik, Pál ap. a pogányok körében alapított ker. közösségeket nem kötelezte a szombat megtartására; ez visszatérés lett volna az „erőtlen és esendő elemek” szolgálatához (Gal 6,9). Óva inti a ker. hívőket: ne törődjenek vele, ha ezért elítélik v. bírálják őket (Kol 2,16). Ugyanakkor a 7 napból álló hetet megtartotta Pál, csak egy másik napot, a hét első napját jelölte ki az istentiszt. céljára (ApCsel 20,7; 1Kor 16,2).