Kérem szépen valaki magyarázza el nekem, hogy miért volt szükség arra, hogy Jézust keresztre feszítsék?

"Miért nem szólt inkább az emberekhez mennydörgő hangon, vagy miért nem tett inkább valami nagy csodát, amitől mindenki elájul."

Mert ezt számtalanul megtette és nem használt. Erről szól végig az Ószövetség, ami sokkal-sokkal hosszabb mint a 4 evangélium. Egész egyszerűen nem működött.

Azt a választ fogod kapni, hogy azért, hogy megváltson a bűneidtől. Itt az eredendő bűnre gondolnak. Mert hogy Isten csak egy bűntelen áldozaton keresztül, volt képes megváltani a világot az eredendő bűntől.

Majd kérdezz vissza bátran, és mond:

1. Isten erre kényszerült? Istent korlátozzák a saját teremtményei? (mert hogy ügye ők azt mondják, hogy ez volt az egyetlen megoldás)

Jézus kereszthalála = Isten öngyilkos lett, hogy megbocsájthasson.

(hiszek Istenben, csak nem egy korlátozott Istenben)

"Mert ezt számtalanul megtette és nem használt. Erről szól végig az Ószövetség, ami sokkal-sokkal hosszabb mint a 4 evangélium. Egész egyszerűen nem működött."

Ki vagy te, hogy megmond, hogy ez nem működött? Ezt honnan veszed. Pont ellenkezőleg. Működött. Aztán jöttek az olyanok, mint te, és azt gondolták, hogy ha nem jár-kel Isten közöttünk, mint egy haver, akkor nincs is. Ezért gyártottak maguknak egy bálványt Jézusból, és elkezdték imádni az Úr helyett.

Úgyhogy csak a magad nevében beszélj, hogy ez nem működött. Nálam érdekes működik.

Istennek szilárd alapelvei vannak -ezeket felülbírálni ember nem tudja,sem hadakozni ellene.

Egyik ilyen,hogy vérontás nélkül nincs bünbocsánat: régen izraelben úgy oldották meg,hogy évente áldoztak egy bárányt (vére folyt) és akkor izrael egy évre kapott haladékot (bűneik büntetése alól): Isten kegyelmet adott nekik,de ezt évente ismételniük kellett.

Jézus egyszeri,önkéntes áldozata által mindörökre megtette mindannyiunkért,hogy a kereszten halált szenvedett helyettünk,hogy nekünk ezt ne kelljen.Értünk tette -egyszeri és tökéletes áldozat.

Egy ártatlan,bűn nélküli ember (mint isten báránya) magára vette az ÁDÁMi faj bűneit.Máshogy ezt nem lehetett megoldani.Ha lehetett volna,hidd el Isten az egyszülött fiát nem tette volna ki ennek...de úgy szerette Isten a világot,hogy egyszülött fiát adta érte,hogy akik ebben hisznek,el ne vesszenek,hanem örök életet nyerjenek. :)

Egyébként jó hír, hogy Jézus csak 3 napig volt halott -feltámadt a halálból és él örökké. Ez biztosítja mindenki számára,hogy van megmenekülés,nem kell bűneinkben élnünk,nem kell bűnök miatt meghalnunk-hanem akik meghaltak,van halottak feltámadása a részükre is.A lélek pedig halhatatlan részünk -halál után addig is elrendelt helyre megy: az igazak a mennybe,a gonoszak a pokolba-akik nem hisznek benne-ők sem kivételek-legkésőbb,mikor meghalnak-szembetalálják magukat ezel az igazsággal,addig pedig halandzsázhatnak amit akarnak -a történelem ismétli önmagát és beteljesednek az ígéretek,akár hisz ezekben valaki,akár nem.

Mert ez csak egy mese, ami megpróbálja érzékletes példákkal nevelni az olvasóját.

Valójában gőzünk sincs, hogy me zajlott le akkor, vagy lezajlott-e egyáltalán.

"Máshogy ezt nem lehetett megoldani."

:D

Ez a korlátozott Istenkép... Sosem tudom, hogy sírjak, vagy nevessek...

Szia!

Szerinted hogyan lehet megszabadítani az embert a bűn, vagyis az önzés a világban mindenütt jelenlevő és az ember egész lényét átható betegségétől? Kivihetetlennek, felfoghatatlanul nehéz vállalkozásnak tűnik ez az emberi értelem számára. És az ember számára valóban az is. A Biblia szerint egyedül csak Isten "végéremehetetlen" bölcsessége és szeretete tudta ezt megoldani. A Biblia legmélyebb eszméi a Krisztus megváltó munkájáról szóló tanításban tárulnak fel.

A Biblia szerint az ember a bűn ösztöneinek és elvakultságának, valamint a bűn szerzőjének, Sátánnak fogságában van a bűneset óta. A következő okokból kellett "váltságdíjat" fizetni az ember szabadításáért:

Isten nem adhat bűnbocsánatot az embernek úgy, hogy bűnei büntetlenül maradjanak, mert ez nem a megmentését eredményezné, hanem a bűnben való megkeményedését. Azt a csodálatos megoldást választotta ezért Isten, hogy az ember bűneit nem hagyja büntetlenül, de a büntetést maga veszi magára. Ő maga szenvedi el azt a vétkes ember helyett. Úgy marad igazságos, hogy közben ingyen bocsánatot is ad. Krisztusnak, aki – mint Isten Fia és az ember Teremtője – ezt a helyettesítést vállalta, olyan kínhalált kellett elszenvednie a földön, amely a legbűnösebb ember büntetésének is megfelel, amely teljesen kielégíti a bűn igazságos megbüntetését kívánó jogosság követelményét. Így Isten megerősíti az igazság érvényességét, miközben kegyelmet gyakorol.

Másrészt - ahogyan az elején írtam - Isten meg akarta győzni az embert a maga változhatatlan szeretetéről, amely az ember elesése, lázadása ellenére is létezik és vágyakozik az elveszett teremtmények megmentésére. Isten jellemének a felfoghatatlan nagysága nyilatkozik meg abban, hogy Ő a kezdeményező, Ő igyekszik "megbékéltetni magával" az embert (II. Korinthus 5:19), aki ellene fordult és vétkezett Teremtője és Gondviselője ellen. Krisztus áldozata által egyszerre látja meg az ember a bűn borzalmát, Isten erkölcsi ítéletét rá nézve, valamint Isten igazságának és szeretetének szépségét. Jézus tehát nem a rabszolgatartónak fizet váltságdíjat. Nem száll vitába és nem alkudozik Sátánnal. Az ember miatt kell "váltságdíjat" fizetni. Ára van annak, hogy megtörjön az ember lelkében a bűn elvakultsága és hatalma.

A magyar bibliafordítások engesztelő áldozatnak mondják Krisztusnak az emberért való helyettes szenvedését a golgotai kereszten. Az "engesztelés" szó azonban nem szerencsés visszaadása az eredeti bibliai kifejezéseknek, amelyekben az "elfedezés vagy befedezés" (az ószövetségi szavaknál) és az "irgalmasság és könyörület" (az újszövetségi szavaknál) foglaltatik benne. Istent nem lehet "engesztelni" – azaz érzelmi alapon engedékenységre bírni – a bűnnel szemben, mert ismeri a bűn gonosz természetét. Éppen ezért engesztelhetetlen a bűngyűlölete, nemcsak igazsága, hanem szeretete révén is. A bűnös emberrel és emberiséggel szemben pedig nem kell engesztelni, mert az Atya és a Fiú egyaránt meg akarja menteni az embert. Krisztus helyettes halála tehát befedezi az embert a törvény igazságos ítéletével szemben, és meg nem érdemelt szeretetet fejez ki az ember iránt, mind az Atya, mind a Fiú részéről.

Összefoglalva: Krisztus engesztelő áldozatára nem azért volt szükség, hogy az Atyát szeretni kényszerítse, mintha egyébként gyűlölte volna az embert. Nem az volt a rendeltetése, hogy korábban még nem létező szeretetet fakasszon. Az engesztelés éppen annak a szeretetnek a kifejezése, amely már ott rejlett Isten szívében. Isten nem a nagy engesztelő áldozat következtében szeret bennünket, hanem ellenkezőleg: azért hozta ezt az áldozatot, mert szeret bennünket: "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (János 3:16).

Üdv. Péter