Az unitáriusok hogy lehetnek keresztények?

Szia!

Bár nem értek egyet a tanaikkal, mégis azt kell mondanom, hogy keresztények a szó eredeti értelme szerint, hiszen a kereszténység Krisztus követését jelenti.

Nagyon helytelennek tartanék bárkit is kizárni a kereszténységből, hiszen nem az a lényeg ki mit mond magáról, hanem az, hogy ki hogyan cselekszik. Aki pedig cselekszi a mennyei Atya akaratát az Isten gyermeke függetlenül attól melyik felekezethez tartozik.

Üdv. Péter

Így van. A kereszténység "Krisztus követését" jelenti. Akkor már csak azon kellene szigorú őszinteséggel elgondolkozni, hogy ennek a feltételnek vajon hány egyház felel meg az úgynevezett "keresztény" felekezetek közül?

Mert ugyanis kereszténynek lenni nem azt jelenti, hogy elfogadom-e Jézust a háromság-istenség egyik tagjának, még akkor sem, ha az ún. "kereszténység" fő áramlata, többek között ez alapján óhajtja definiálni ezt a fogalmat!

De ha nem ezt jelenti - mert tény, hogy nem ezt jelenti - kereszténynek lenni, akkor nagyon is fontos kérdés, hogy mit jelent valójában kereszténynek lenni?!

Hosszú története van annak az irányzatnak, hogy a keresztény tanításokat a kor szelleméhez igazítják. Vajon Isten és Jézus Krisztus hogyan tekinti az ilyen változásokat? Nevezhetik-e magukat joggal kereszténynek azok az egyházak, amelyek nem krisztusi tanításokat támogatnak?

A "mit jelent kereszténynek lenni" kérdésre az emberek zavarba ejtő sokféleséggel válaszolnak:

„Követni és utánozni Jézust.”

„Jó embernek lenni és megosztani a javainkat másokkal.”

„Elfogadni Krisztust mint Urunkat és Megmentőnket.”

„Misére járni, elimádkozni a rózsafüzért és áldozni.”

„Nem gondolom, hogy templomba kellene járni ahhoz, hogy keresztény legyek.”

Még a lexikonok is sokféle meghatározás adnak erről a kérdésről. Vajon tényleg olyan erő feletti módon nehéz kérdés ez?

Jó meghatározás, hogy az a keresztény, aki cselekszi Isten akaratát, mert ezt mondja a Biblia is. Igen ám, de ez önmagában nagyon homályos meghatározás, hiszen szemlátomást sokféleképpen, gyakran egymásnak ellentmondó módon képzelik ezt el. Pedig a Szentírásba nem fér bele ennyiféle változat az "Atya akaratának a cselekvésére". Főleg nem oszthat meg, magukat "kereszténynek" tartó egyházakat olyan végletes módon, hogy egymás életére törjenek, pedig még a közelmúltban is megtörtént az állítólagos kereszténységben!

Most akkor mit jelent cselekedni a Mennyei Atya akaratát?

Úgy, hogy szerintük a Szentháromság-tan csak a 313-as níceiai és a későbbi konstantinápolyi zsinattal alakult ki, tehát Jézust és a Szentlelket azóta tekintik külön isteni személynek.

Emiatt szerintük a zsinat előtt unitáriusok voltak a keresztények, és ők ehhez, a "legtisztább jézusi kereszténység"-hez tértek vissza.

"...csak a 313-as níceiai és a későbbi konstantinápolyi zsinattal alakult ki..."

Pontosabban a második, harmadik, negyedik sz. során, fokozatosan épült be az egyre inkább hitehagyott egyház teológiájába. A bibliába nem tudott csak úgy "beépülni", ezért az nagyrészt spontán kiveti magából, csak az olyan betoldások és hamisítások révén tudott jobban meggyökeresedni, amit viszont ma is könnyen le lehet leplezni!

"... 313-as níceiai és a későbbi konstantinápolyi zsinattal ..."

Csak egy apró pontosítás. A níceai zsinat 325-ben volt. 313-ban a milánói ediktum volt.

Ez a kérdés nem a szentháromság tanra vonatkozik ugyan, de ha már erre indult el: a zsinaton nem született meg a háromság eszménye, hanem itt erősítették meg, mert a gnosztikusok mindenféle tanaikat be akarták csempészni a kerszténységbe, és le kellett tisztázni, mi is a hitünk alapja.

A bizonyítás a Bibliából van, mégpedig az ószövetségben szórványosan megjelenő, majd az Újszövetségben kibontakozó kijelentés az egyetlen Isten hármas természetéről. A korai keresztények számára ez sosem volt kérdés. Íme egy részlet az apostoli hitvallásról mindenkinek, aki szerint a kereszténység politeista vallás: " Hiszek az EGY Istenben, mindenható Atyában, mennynek és földnek, minden látahtónak és látahtatlannak teremtőjében.

Hiszek az egy Úrban, Jézus Krisztusban, Isten egyszülött fiában, aki az Atyától született minden idő előtt, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentól.

Született de nem teremtetett, az Atyával egy lényegű, és általa lett minden. "

tovább is van, de ez tartalmazza a lényeget. Minden egyes mondata alátámasztható a szentírásból.

Tisztelettel,

Freya