Mi a különbség az evangélikus és a református vallások között?

Nézd meg ezt a táblázatot:

[link] A főbb keresztény közösségek hitvallásainak összevetése

Szia!

Mivel Luther - az evangélikus felekezet megalapítója - azelőtt búzgó katolikus volt, így nem szakított olyan radikálisan a római istentiszteleti formákkal, mint a legtöbb később reformátor, például Kálvin, aki a református egyház megalapítója volt.

Luther alapelve az voltt, hogy az egyházban minden szabad, ami nem ellenkezik az evangéliummal. Így - bár a latin helyett áttértek a nép nyelvére - templomaikban továbbra is megtalálható az oltár, a kereszt, a papi ruhák, a gyertyák, a keresztvetés, amelyeket a legtöbb protestáns egyház - köztük a református - is elvetett, mint túl katolikus dolgokat. Az evangélikusok azonban úgy vélik, hogy a liturgiának ezek a formái nem követelmények, mégis értékesek, részint a szépségük folytán, részint azzal, hogy általuk részesedünk a megelőző korok hívő keresztény családjainak a vallásos tapasztalatában. A magyarországi evangélikus templomokban is találunk tehát Jézus Krisztust, vagy bibliai személyeket és történeteket kiábrázoló oltárképeket. Ezeknek a templomba bevitelét a reformátusok nem helyeselik.

Ha nem is olyan nyomatékkal, mint a Római egyház, az evnagélikusok is azt tartják, hogy a kereszteletlenül elhalt kisdedek nem üdvözülhetnek. Ezért ők is megengedik az un. szükségkeresztséget, ilyen a reformátusoknál nincs.

Az úrvacsorával kapcsolatosan Luther arra a meggyőződésre jutott, hogy az emberi bűnért a teljes elégtétel már meghozatott a mi Urunk keresztre feszítésével, így a római tanítás a miséről és az áldozatokról értelmetlenné vált számára. Az Úrvacsora az evangélikus tanítás szerint a hívők találkozása az élő Istennel, aki valóságosan jelen van: a megszentelt kenyér és a bor Krisztus valódi teste és valódi vére, jóllehet a kenyérben és a borban semmiféle fizikai változás nem történik. A kenyér alatt náluk ostya értendő. A reformátusok nem fogadták el Luther tanítását, hogy Krisztus teste és vére valósággal jelen van az Úrvacsorai jegyekben, szerintük, ha Krisztus egyszer az ő igéjében és Szentlelkében velük van, az igazi hitnek semmi szüksége nincs arra, hogy őt még testileg, szájjal ehetően is magához vegye. Jézus szava: "ez az én testem" szerintük egyszerű jelképes beszéd, amivel az Úr, mint minden keleti ember, sokszor élt tanításai során.

Hát röviden ennyi jutott eszembe...

Üdv. Péter

Sziasztok!

Én nem ismerem Antero Merot, így nem tudom mennyire mérvadó amit mond. Mivel kisgyermekkorom óta érdekel a vallás, és református teológiára készültem, így abszolút képben vagyok a témában, tanultam vallástörténetet, vizsgáztam is belőle a teológián, van evangélikus teológus barátom, akivel szoktam beszélgetni, és bizony ezeket a témákat is alaposan kitárgyaljuk. Persze nem vagyok tévedhetetlen és szeretem az építő kritikát, úgyhogy várom, hogy mit írtam rosszul...

Üdv. Péter

Azt javasolnám, hogy a gyermek vallása azonos legyen azéval, amelyik fél aktívabban gyakorolja kicsit. Tehát jelen esetben evangélikus. Nálam is eszerint döntöttek a szüleim, és nem bánták meg ők sem, én sem. (Pedig vallást váltottam felnőtt fejjel, pont arra, ami a másik félé volt, de ha nincs az alap, sosem jutok sehova.)

Kedves Péter, a Római Katolikus Egyház már nem tartja fenn azt a nézetét, hogy a kereszteletlenül meghalt kisbabák elkárhoznak. Frissítsd kicsit a tudásod... Dogmát még nem vont vissza az Egyház, de ez nem volt sosem dogma.

"Nagyjából már megbeszéltük, hogy mik a különbségek a vallásaink között, de például nem igazán értettem ezt a "Krisztus teste és vére" dolgot... " - Van, amiben nem tudok Péterrel egyetérteni, de ezt a kérdést jól elmagyarázta.

"14 évesen szerintem egy emberi lény nem képes felfogni azt, hogy miről tesz tanúbizonyságot, azt állítja, hogy "hiszi és vallja", de szerintem a lekonfirmált 14 évesek 80%-a nem ért, hisz és vall igazán. Ezért nem konfirmáltam le. Nem értettem, nem hittem, és emiatt nem is vallottam a Bibliában és a kátékönyvben leírtakat.

20 éves vagyok, most "barátkozok" az egyházzal, majd ha elérem Isten iránt azt az érzelmi szintet amit ez az egész megkíván, akkor lekonfirmálok." - Ebben maximálisan igazad van. Máshogy kellene az egyháznak foglalkozni a 13-14 évesekkel. Kívánom, hogy egy gyülekezetben megtaláld a helyed, és megtaláld Jézus Krisztust is, és majd tudj Róla hitvallást tenni, azaz konfirmálni felnőttként.

"Végülis az a keresztszülő feladata, hogy hitet neveljen abba a gyermekbe, akit a szenteltvíz alá tartott." - Ez viszont így nem igaz. A keresztszülő is felelősséget vállal a gyermek hitbeli neveltetéséért, de az elsőrenden a szülők felelőssége marad. Egy gyermek életében a szülőktől látott példa a legmeghatározóbb.

A kérdésre válaszolva az említetteken kívül (az úrvacsora és 1-2 külsőség) valóban nincs lényegi különbség. Úgy jó, ha a gyermek annak hitét követi, aki azt hitelesebben éli meg.

"Ha nem is olyan nyomatékkal, mint a Római egyház, az evnagélikusok is azt tartják, hogy a kereszteletlenül elhalt kisdedek nem üdvözülhetnek."

Kedves Péter!

Ezt hol láttad a katekizmusban? A lymbus egy középkori teológiai tétel volt, de nem jutott megigazulásra. A csecsemő-keresztségnek teljesen más lényege van, amely arra irányul, hogy Krisztus misztikus kegyelmével sokkal jobban meggyökeresedjen benne a hit.

Martinus.